Az előző, bevezető részt a Váci utcában hagytuk abba, időzzünk is itt még egy kicsit. Könyv is jelent meg róla, Tarr László: A régi Váci utca regényes krónikája. Budapest 1984. Izgalmas, a részletekre kiterjedő, a különböző időszakok hű dokumentumaival, képekkel, fotókkal. Megnéztem az interneten, az antikváriumok oldalain aránylag gyakran előfordul a kötet.
Nem csak könyvek foglalkoznak a portálokkal, ez a fotó és a továbbiak érdekes szöveggel egy web oldalon található, Kelecsényi Kristóf képei és írása. Ez a faborítású portál nagyon szépen, hűen felújított, talán még a feliratok is az eredetiek, vagy legalábbis a másolataik.
Majdnem szemben az előző épülettel található a Kosztelitz Drogéria. Az eredeti az 1920-as évek közepén készült, Füredi Béla kivitelezésében. A képeken jól látható a nyolcvanas(?) évek, valamint a legújabb felújítás utáni állapota. Azért az eredeti még mindig a legjobban sikerült. A középső képen már csak utánérzésként jelenik meg a kor, a legújabb azonban hagy maga után kívánalmakat. A feliratszekrény igazán leérhetett volna az ívek vízszintes osztásáig -mint az eredeti és középső felújításnál-, a területek aránya szebb lenne, ráadásul a betűméret sem megfelelő, az aranyszínben megjelenő matyóhímzés pedig komolytalanná teszi. Viszont a belső rész teljesen belátható, megmutatása vonzó, kulturáltsága előnyére szolgál. Meglepő, de a két kiugró boltíves kirakat mindezek közben megőrizte domináns jellegét. Az iparművészet ismeri a kortalan design (ageless design) fogalmát, ez a portál szerintem ide tartozik.
Illene most már valami történeti sorrendet is betartani. Régen nem is volt bolt! Talán meglepetés ez a kijelentés? Pedig igaz. Bolt szavunk első előfordulása a 15. sz. első feléből való, valószínű az olaszból eredeztethető. Ekkor jelentésében magában hordozza az íves árkádok, bolthajtások elnevezését is. A piacok, vásárok tereinek árkádjai alatt, a hozzájuk csatlakozó bolthajtásos helyiségekeben nyíltak az első elárusítóhelyek, ezek többsége akkor egyben maga a műhely is volt. Jól látszik ez egy kesztyűs és erszényes -gondolom természetes tőlem, hogy a bőrmunka területéről hozom a példát- jeleneten (1568), ahol az asszony mondja ki a vásárláskor az utolsó szót.
A könyvkötő műhely számomra irigylésre méltó (1686). Igaz belülről látszik ez is, de szintén szembetűnő a nyitottsága. Az utca felé eső, nyitható, kitámasztható alsó ablak paletták, a felső rész osztott ablakos felülvilágítása egyértelműen a funkciót maximálisan figyelembe vevő megoldások. A kép előterében éppen egy fűzőállványon varrja a mester bordára az íveket. Hátrább pedig nem a mérgét tölti ki kalapáccsal a könyveken, hanem az ereszreverés zajlik, azaz a kötés előtt meggömbölyíti a könyvgerincet, egyben egy kis peremet képez a kötés számára.
Igazán szívesen dolgoznék egy ilyen műhelyben.
Felhívás! Akinek van kedve egy-egy képpel és hozzátartozó pár sorral résztvenni a portál sorozatban, küldjön saját környékéről, városából jó példát. Szívesen várom erre a címre, portal tárgymegjelöléssel, vagy kérjük főszerkesztőnk számára elküldeni!
Nem csak könyvek foglalkoznak a portálokkal, ez a fotó és a továbbiak érdekes szöveggel egy web oldalon található, Kelecsényi Kristóf képei és írása. Ez a faborítású portál nagyon szépen, hűen felújított, talán még a feliratok is az eredetiek, vagy legalábbis a másolataik.
Majdnem szemben az előző épülettel található a Kosztelitz Drogéria. Az eredeti az 1920-as évek közepén készült, Füredi Béla kivitelezésében. A képeken jól látható a nyolcvanas(?) évek, valamint a legújabb felújítás utáni állapota. Azért az eredeti még mindig a legjobban sikerült. A középső képen már csak utánérzésként jelenik meg a kor, a legújabb azonban hagy maga után kívánalmakat. A feliratszekrény igazán leérhetett volna az ívek vízszintes osztásáig -mint az eredeti és középső felújításnál-, a területek aránya szebb lenne, ráadásul a betűméret sem megfelelő, az aranyszínben megjelenő matyóhímzés pedig komolytalanná teszi. Viszont a belső rész teljesen belátható, megmutatása vonzó, kulturáltsága előnyére szolgál. Meglepő, de a két kiugró boltíves kirakat mindezek közben megőrizte domináns jellegét. Az iparművészet ismeri a kortalan design (ageless design) fogalmát, ez a portál szerintem ide tartozik.
Illene most már valami történeti sorrendet is betartani. Régen nem is volt bolt! Talán meglepetés ez a kijelentés? Pedig igaz. Bolt szavunk első előfordulása a 15. sz. első feléből való, valószínű az olaszból eredeztethető. Ekkor jelentésében magában hordozza az íves árkádok, bolthajtások elnevezését is. A piacok, vásárok tereinek árkádjai alatt, a hozzájuk csatlakozó bolthajtásos helyiségekeben nyíltak az első elárusítóhelyek, ezek többsége akkor egyben maga a műhely is volt. Jól látszik ez egy kesztyűs és erszényes -gondolom természetes tőlem, hogy a bőrmunka területéről hozom a példát- jeleneten (1568), ahol az asszony mondja ki a vásárláskor az utolsó szót.
A könyvkötő műhely számomra irigylésre méltó (1686). Igaz belülről látszik ez is, de szintén szembetűnő a nyitottsága. Az utca felé eső, nyitható, kitámasztható alsó ablak paletták, a felső rész osztott ablakos felülvilágítása egyértelműen a funkciót maximálisan figyelembe vevő megoldások. A kép előterében éppen egy fűzőállványon varrja a mester bordára az íveket. Hátrább pedig nem a mérgét tölti ki kalapáccsal a könyveken, hanem az ereszreverés zajlik, azaz a kötés előtt meggömbölyíti a könyvgerincet, egyben egy kis peremet képez a kötés számára.
Igazán szívesen dolgoznék egy ilyen műhelyben.
Felhívás! Akinek van kedve egy-egy képpel és hozzátartozó pár sorral résztvenni a portál sorozatban, küldjön saját környékéről, városából jó példát. Szívesen várom erre a címre, portal tárgymegjelöléssel, vagy kérjük főszerkesztőnk számára elküldeni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése