Izgalmas számomra a kép megteremtése. Teremtése.
Nem úgy kezdek a munkához, mint valamilyen iparos, aki elkészíti
kedvenc tárgyát, hanem feltöltődött, feszült, robbanás előtti
állapotban.
A gondolat, amiről beszélni szeretnék nem mindig pontosan fogalmazódik meg bennem, de lehetőségem van a vázlatok készítésénél továbbgondolni, részleteket elemezni, feltérképezni az irányokat a kifejtéshez.
A Lao-ce sorozatom esetén alaposan átolvastam az Út és Erény könyvét különböző fordításokban. Átgondoltam Konfúciusz írásait, a tao elvét, mely az ürességről beszél, a minden dolog kezdetéről és az igazságról.
A képekkel megpróbálom megfogalmazni azt az utat, ami az én utam is
és a gondolkodó művészek útja. Amiért meg kell kínlódni.
A sötét, dinamikus hátterekből építem az út rajzát, a világunk formáit, a természet összességét, a mindenség és semmiség fényeit és árnyait. Kényszerítem magam a pontos megfogalmazásra, az érthetőségre, a befogadhatóságra.
Ha egy kereszteződéshez, útelágazáshoz érek, választanom kell. És minden döntésem meghatározza elkövetkező életszakaszom. Ezt is meg akarom jeleníteni a vásznon, és természetesen a bizonytalanságaimat, az erőtlenségeimet, a félelmeimet, haragomat, dühömet, erőmet, szeretetemet, és az igazságot. A szigorú tudatosság mellett emocionális módon festem a vásznam.
A háttér megszületésénél erőteljes, dinamikus ecsetvonásokkal építem bele az indulatot és a szenvedélyt a képbe. Már formákat teremtek ekkor is. Felfedezem bennük azt az utat, amit kifejthetek és a nyugodtabb, széles vonalakkal, irányultságokkal megmagyarázom a néző, befogadó számára. És felébred a természet. A vörös és sárga tüzek a természet alapvető elemeit rajzolják a síkra.
A képpel való élő találkozásra alkalom nyílik mától február 5-ig hétköznapokon 10-18 óráig a Mansfeld Péter Galériában
(Weis Manfréd Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium Budapest, XXI.,Tanműhely köz 7.)
 |
| Lakner Zsuzsa fotója a dunaharaszti művésztelepen 2015-ben |
A gondolat, amiről beszélni szeretnék nem mindig pontosan fogalmazódik meg bennem, de lehetőségem van a vázlatok készítésénél továbbgondolni, részleteket elemezni, feltérképezni az irányokat a kifejtéshez.
A Lao-ce sorozatom esetén alaposan átolvastam az Út és Erény könyvét különböző fordításokban. Átgondoltam Konfúciusz írásait, a tao elvét, mely az ürességről beszél, a minden dolog kezdetéről és az igazságról.
 |
| Lao-ce kirándulni indul |
A képekkel megpróbálom megfogalmazni azt az utat, ami az én utam is
és a gondolkodó művészek útja. Amiért meg kell kínlódni.
A sötét, dinamikus hátterekből építem az út rajzát, a világunk formáit, a természet összességét, a mindenség és semmiség fényeit és árnyait. Kényszerítem magam a pontos megfogalmazásra, az érthetőségre, a befogadhatóságra.
Ha egy kereszteződéshez, útelágazáshoz érek, választanom kell. És minden döntésem meghatározza elkövetkező életszakaszom. Ezt is meg akarom jeleníteni a vásznon, és természetesen a bizonytalanságaimat, az erőtlenségeimet, a félelmeimet, haragomat, dühömet, erőmet, szeretetemet, és az igazságot. A szigorú tudatosság mellett emocionális módon festem a vásznam.
A háttér megszületésénél erőteljes, dinamikus ecsetvonásokkal építem bele az indulatot és a szenvedélyt a képbe. Már formákat teremtek ekkor is. Felfedezem bennük azt az utat, amit kifejthetek és a nyugodtabb, széles vonalakkal, irányultságokkal megmagyarázom a néző, befogadó számára. És felébred a természet. A vörös és sárga tüzek a természet alapvető elemeit rajzolják a síkra.
A képpel való élő találkozásra alkalom nyílik mától február 5-ig hétköznapokon 10-18 óráig a Mansfeld Péter Galériában
(Weis Manfréd Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium Budapest, XXI.,Tanműhely köz 7.)
Köszönöm :)
VálaszTörlés