Szórd szét kincseid, a gazdagság legyél te magad Weöres Sándor

2014. július 28., hétfő

Flandria pipacsos mezőin

Ypern - városrészlet


Az első világháború kezdetét mindenki a szarajevói merénylettel azonosítja, holott a tényleges hadüzenetváltás egy hónappal később, 1914. július 28-án történt meg, amikor a lejárt ultimátum után a Monarchia hadat üzent Szerbiának, majd augusztus elején Németország Oroszországnak és Franciaországnak, és hamarosan a német hadsereg benyomult Belgium területére. Belgium, ez a békés kis ország mindkét világháborút megszenvedte. Egy flamand barátom, aki kisfiúként élte meg 1956 őszét, mesélte hogy jól emlékszik arra, ahogy a rólunk érkező hírek miatt a felnőttek attól féltek, megint háború lesz, megint jönnek a tankok, ahogy annyiszor azon a tájon. 

Az első világháborúban, vagy ahogy akkor nevezték a Nagy Háborúban a belgiumi és franciaországi arcvonalak rövid idő alatt megmerevedtek, és megkezdődött az addig elképzelhetetlen lövészárkos öldöklés, ami persze nem addig tartott mire a falevelek lehullottak, hanem még négy évig. Azután már csak egy rettenetes spanyolnátha járvány és néhány forradalom várt Európára. Flandriában vívták meg a legvéresebb csatákat, köztük az első és a második ypres-i csatát. Ypres-ben (flamandul Ieper, németül Ypern) alkalmaztak először tömegpusztító vegyi fegyvert, harci gázt 1915 áprilisában. Hét évvel ezelőtt néhány napot töltöttem azon a környéken, és nagyon megrendített, hogy a város és a környéke nagyjából így néz ki: katonai temető – iskola – katonai temető – benzinkút – katonai temető – óvoda – katonai temető – lakóházak – katonai temető stb...stb. A temetők szépen rendben vannak tartva, legyenek azok bármilyen nemzet katonáinak nyughelyei, ezt talán azért is néztem elégedetten, mert az első világháborúban három dédapám halt meg, egyikük holtteste sosem került elő, és bízom benne, hogy az ő sírjukat is ápolgatja valahol egy közösség vagy egy ilyen célra létrehozott társaság.


Ypern háborús múzeuma ezt a nevet viseli: In Flanders Fields. A katonák között elterjedt legenda szerint a rengeteg pipacs, ami a mezőkön virágzott, elesett bajtársaik véréből sarjadt. Egy kanadai katonaorvos, John McCrae 1915-ben, a második nagy csata után - amelyben barátját is elveszítette - ezzel a címmel írt verset:

In Flanders Fields

In Flanders Fields the poppies blow
Between the crosses, row on row,
That mark our place; and in the sky
The larks, still bravely singing, fly
Scarce heard amid the guns below.

We are the Dead. Short days ago
We lived, felt dawn, saw sunset glow,
Loved, and were loved, and now we lie
In Flanders Fields.

Take up our quarrel with the foe:
To you from failing hands we throw
The torch; be yours to hold it high.
If you break faith with us who die
We shall not sleep, though poppies grow
In Flanders Fields.


John Alexander McCrae (1872-1918)
en.wikipedia.org

Az interneten Nika Géza és egy bizonyos Metz fordítását találtam meg, de remélem talán pont a Susannicon valamelyik költőjének, műfordítójának megjön a kedve egy újabb fordításhoz:

Flandria mezején

Flandria mezején pipacsok nőnek
Keresztjei közt egy temetőnek
Ez jelöli a mi helyünket; 
s bár fenn az égen
Még bátran szól a pacsirta ének
Lenn, az ágyúdörgésben 
nem hallod őket.

Mi vagyunk a halottak, 
kik pár napja még
Éltünk, elestünk, ragyogott 
ránk a naplemente
Szerettünk, szerettek minket 
s most itt a vég,
Flandria mezején.

Viaskodjatok Ti az ellenséggel;
Átadjuk a fáklyát elhaló kézzel;
Vigyétek Ti azt magasra tartva.
De ha hűtlenek lesztek hozzánk, mélyén a sírnak
Mi nem tudunk aludni, 
bár pipacsok nyílnak
Flandria mezején.
(Fordította: Nika Géza)

Flamand mezőkön

Flamand mezőkön pipacsok nőnek 
hol fehér keresztek előtörnek
Ott van alant a mi helyünk
Míg felettünk a pacsirták szóltak
bátor hangon az égig hatoltak
mi nem hallhattuk itt lent őket 
mert köröttünk fegyverek bömböltek
S ím így most halottak vagyunk
Mind éltünk és szerettünk
még egy rövid nappal ezelőtt
és most parázs nap áztatja testünk
a Flamand mezőkön hol mind elestünk
s folytatva harcunk az ellenséggel
elhulló fáradt kezünkkel nektek átadva
a fáklyáinkat ti tartsátok most a magasba
és ha hozzánk hűtlenek lennétek
mi majd nem nyughatunk mélyén a sírnak
míg a Flamand mezőkön szelíden
ujjaink közül a pipacsok nyílnak
(Fordította: Metz)

A vers 1915 májusában született és decemberben egy londoni hetilap publikálta is. McCrae 1918 januárjában tüdőgyulladásban meghalt. Verse és az üzenet, amit benne megfogalmazott világszerte ismert, a pipacs azóta is a háborúban elpusztult katonák jelképe.  


Az In Flanders Fields múzeum interaktívan mutatja be hogy milyen volt az élet a lövészárkokban, megdöbbentő hogy mennyi nemzet katonái harcoltak a környéken, a rengeteg brit, francia, német és kanadai mellett indiai és ausztrál katonák is, utóbbiak között ügyes bányászok voltak, aki az árkok megerősítését végezték el. Elképzeltem a turbános indiai harcosokat, ahogy sok ezer kilométerre hazájuktól egy nyugat-belgiumi pipacsmezőn védik a birodalmi érdekeket. A múzeumi séta elején húzhatunk egy névjegyet, amellyel egy-egy személy életét követhetjük végig a háború folyamán, úgy hogy az azonosító kártyát be kell dugni az egyes termek számítógépeibe.Én egy Edmund Blunden nevű fiatalembert húztam, aki szerencsés volt, mert túlélte a háborút. Nagyon drukkoltam neki hogy így legyen, ha már a dédapáimnak nem sikerült. 

Íme egy másfél perces kis film a múzeumról.

Ez pedig az első világháborús centenáriumi emlékbizottság honlapja.

2 megjegyzés:

  1. Ajánlom figyelmedbe a www.hadisir.hu és a hozzátartozó Magyar Hadisírgondozás oldalt a fb-on. Judit

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...