Biztosan nyaralnak a kedves szerzőtársak, így vettem a bátorságot újra írni, egy szösszenetben beszámolok a vasárnapi kirándulásunkról a lányommal. Ócsa híressége a román kori református templom, némi kora gótikus részletekkel, freskókkal. Sokan bizonyára ismerik a történetét, izgalmas, változatosan teltek felette az évszázadok. Háromszor próbáltam már bejutni, most sikerült végre mise előtt jól megnézni, még egy közvetlen szavú vezetést is kaptunk mellé. Csodálatos, megérdemli az Europa Nostra díjat!
Mivel
rengeteg képet és tudnivalót találni a templomról, engedtessék meg nekem ez a kép. Egy kis 'Raffaello angyalka' megszoborva állt az egyik gyönyörű ablakfülkében.
Közvetlenül a templom mellett található egy
tájház együttes, egy kisebb skanzen, része a természetvédelmi területnek. Nyugodtan mondhatom, hogy a felújított régi házak, berendezésük, gyűjteményeik, kiállításaik és nem utolsósorban a vezetés példamutatóak. Itt (és a templomban is) hallottunk a
kivételes érdekességű pincesorról.
Nem hiszem, hogy különösebb kommentár szükséges a képek mellé. A faluban is sok a nádtetős ház, a mestereket dicséri, hogy ilyen módon oldották meg a pincebejáratok fedését. Engem felfordított csónakokra emlékeztetnek.
Ócsa közel van Budapesthez, rajta, aki többre kíváncsi látogassa meg! Valami még lemaradt, a
Selyemrét! Azt hiszem még egy következő alkalommal megpróbáljuk azt is megnézni.
Nyaralunk, de közben jegyzetelünk! Köszi!
VálaszTörlés