Szórd szét kincseid, a gazdagság legyél te magad Weöres Sándor

2022. augusztus 16., kedd

Naplók és tánclemezek

Nevezhetjük akár Vas István emléktúrának is azt az 56 km-es kerékpáros kirándulást amit a minap nyomtunk le, hogy megnézhessük a róla szóló kiállítást Szentendrén a Ferenczy Múzeumban, amely „Az idő metszeteiben” címet viseli (utalva a költő egyik szép versére), különösen hogy hazafelé a budai Kacsa étterem mellett is elsuhantunk, ahol egykor Vas randevúzott későbbi (harmadik) feleségével, Szántó Piroskával.

Vas Istvánért aztán igazán érdemes áldozatot hoznia az olvasónak! 2010-ben, a 100. születésnapján a PIM zsúfolt nagyteremében rendezett eseményen sokadmagammal – főleg diákokkal – a padlón kucorogtam, mígnem egy kedves idős úr oda nem piszegett amúgy ismeretlenül, hogy ha elhúzza a kabáthalmot a mellette levő székről, ott még pont elférek. Hubay Miklós volt ő, Vas barátja és alkotótársa (ld. Egy szerelem három éjszakája), így aztán a közvetlen ülőhely miatt módom volt végighallgatni a barátaival és ismerőseivel váltott mondatait, amitől igazán bensőségessé vált az ünnep számomra is. Aztán amikor hazaindult, kikísértem a teremből, mert kilencvenvalahány évesen nehezen mozgott már, de a lépcsőn egyedül ment le a taxihoz. Barátja 101. születésnapját már nem érte meg.

Vas-nyakkendő eltéve

A szentendrei helyszín igazán alkalmas Vas emlékének felelevenítésére, hiszen a város neki és baráti körének is kedvelt kirándulóhelye volt, később Szántó Piroska intézte úgy, hogy legyen ott egy kis házuk, kertjük, és nagyon-nagyon sok mindenük, amit mindig elintézett az ő Pistájának. Vas pedig csodaszép elégiákat és rapszódiákat írhatott a nyári vagy az őszi kertben, a budapesti Gróza rakparti lakásukban pedig a lépcsőházban tárolták a kertben termett gyümölcsöket és zöldségeket, ahogy ezt egyszer egy Múzeumok Éjszakáján megtudtuk a házaspár egykori segítőjétől Anikótól, amikor éppen látogatható volt a lakás, és nem utolsó sorban a mellékhelyiség is, amelynek fala egyfajta 20. századi irodalmi közösségi médiafelületként funkcionált…


A szentendrei kiállítótérben Vas évtizedeken át vezetett naplójának oldalaiból szerkesztett papírösvény tekereg a fejünk felett, szépen összekapcsolva az egyes helyiségekben kialakított tematikát: magánélet, szentendrei kötődés, életmű, és szerencsére nagy hangsúlyt kap a fordítói múltja is, aminek kedves megnyilvánulása, hogy a III. Richárd fordításának kézirata pont ott van nyitva, ahol York napsütése rosszkedvünk telét tündöklő nyárrá változtatta át…Mindez azon az íróasztalon, ami a dunaparti lakásban állt, rajta a régi barát, Radnóti Miklós szobrával. Az asztalon (irodalmi?) hanglemezek is hevernek, sajnos nem igazán látszik, hogy mik is azok pontosan, talán ezért is volt, hogy nekem az Eszmék és tánclemezek című verse villant be, és Petri György arra adott reakciója.

York napsütése csillan a plexin

Ütős mondatokba ütközhetünk itt-ott a kiállított dokumentumokban, például a hivatalos iratban, miszerint megkeresztelkedettként és árja párjaként „nem tekintendő zsidónak”, legalábbis egy darabig még nem. Aztán a Radnótival, a munkaszolgálatból közösen írt levelezőlapjukon. És a naplójában 1991. december 16-én felesége bejegyzésével: „Pista meghal”


A kiállítás szeptember 25-ig tart nyitva, a hátralevő időben több program is lesz a helyszínen, például augusztus 27-én Nyáry Krisztiánnal, szeptember 25-én Nádasdy Ádámmal.

További kedvcsinálók:
A kiállítás brosúrája
Várady Szabolcs megnyitóbeszéde
Karafiáth Orsolya: Írás a falon – Magyar Narancs, 2022.augusztus 3.

1 megjegyzés:

  1. Köszönjük a figyelemfelhívást, a verseket és a linkeket. Jó, ha valaki figyelmeztet bennünket újra a nagyszerű versekre, az életműre!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...