A színek művészete című (Tanulmányi kiadás, 1978) könyvét használtam, a benne lévő tanácsokat kipróbáltam a gyakorlatban is.

Néhány év elteltével elveszíti sajátos lényét, és engedelmes tanulóvá válik. Csak egyes igen erős gyermekjellemek tartják meg eredetiségüket, és kellemetlen, önfejű tanulók lesznek.”
És a második gyermekkor? Az időskorban ez visszajön? Hacsak nem gyötörte agyon az élet, vagy saját maga…
Itten tanításában a szabadságot igyekezett visszaadni, gyakorlatai során rámutatott az egyes ember szubjektív színhasználatára is amelyre kitűnő példákat mutat be.
Az arc és a használt színek azonossága lenyűgöző.
Ugyancsak végigolvastam újra a hét színkontrasztról leírtakat,
megdöbbentett, hogy mi mindent felejtettem el. Emlékeztek még rá?
magábanvaló színkontraszt
fény-árnyék kontraszt
hideg-meleg kontraszt
komplementer kontraszt
szimultán kontraszt
minőségi kontraszt
mennyiségi kontraszt
„Ha remekműveket képesek tudatlanul teremteni a színekből, akkor útjuk: a nemtudás! Ha azonban ebből a nemtudásból nem remekművek születnek, akkor dolgozzanak és szerezzék meg maguknak a tudást” tanácsolta hallgatóinak Johannes Itten.
De jó, hogy annak idején végigrágtam magam a színtanon és aztán elfelejtettem?
Mindjárt elővettem én is a `79-es példányomat, hogy megnézzem, mi is épült be az agyamba ebből.
VálaszTörlésKöszönjük, hogy felhívtad erre a remek munkára újra a figyelmünket!
Péter fiam mondta, hogy az a jó kritika, aminek olvastával úgy érzi az olvasó, feltétlenül el kell olvasnia, meg kell hallgatnia-néznie az ajánlott munkát. Ez kérem akkor sikeres ajánló volt, olvasnom kell!
VálaszTörlésÖrülök! :-) Akkor sikerült átadni valamit...
VálaszTörlés