Torma László Johannes Itten színtanáról

Gergő fiam kérésére egyik barátjának –aki lakberendezést tanul- megígértem, hogy segítek neki megismerkedni a színtannal. Annak idején ez ügyben Johannes Itten, a Bauhaus kiemelkedő tanárának
A színek művészete című (Tanulmányi kiadás, 1978) könyvét használtam, a benne lévő tanácsokat kipróbáltam a gyakorlatban is.

2002-ben megjelent egy komolyabb méretű kiadása s benne már különböző korok-művészek munkáinak elemzése is szerepel. Ezt vettem most elő és mondtam el a színtan alapjait és a hét színkontrasztot. Este újra belenézve meglepetések értek, pl. Pap Gyula írt egy bevezetőt, akiről nem köztudomású, hogy tanult a Bauhausban: „Itten Goethe szavaival utalt tanításának lényegére: Ha az ember úgy fejlődnék, mint ahogyan gyermekkorában mutatkozik, akkor mindenkiből lángész lenne…
Néhány év elteltével elveszíti sajátos lényét, és engedelmes tanulóvá válik. Csak egyes igen erős gyermekjellemek tartják meg eredetiségüket, és kellemetlen, önfejű tanulók lesznek.”

És a második gyermekkor? Az időskorban ez visszajön? Hacsak nem gyötörte agyon az élet, vagy saját maga…

Itten tanításában a szabadságot igyekezett visszaadni, gyakorlatai során rámutatott az egyes ember szubjektív színhasználatára is amelyre kitűnő példákat mutat be.

Az arc és a használt színek azonossága lenyűgöző.

Ugyancsak végigolvastam újra a hét színkontrasztról leírtakat,
megdöbbentett, hogy mi mindent felejtettem el. Emlékeztek még rá?
magábanvaló színkontraszt
fény-árnyék kontraszt
hideg-meleg kontraszt
komplementer kontraszt
szimultán kontraszt
minőségi kontraszt
mennyiségi kontraszt

„Ha remekműveket képesek tudatlanul teremteni a színekből, akkor útjuk: a nemtudás! Ha azonban ebből a nemtudásból nem remekművek születnek, akkor dolgozzanak és szerezzék meg maguknak a tudást” tanácsolta hallgatóinak Johannes Itten.

De jó, hogy annak idején végigrágtam magam a színtanon és aztán elfelejtettem?