Ma az fog megjelenni a híradásokban, hogy Vas István költő és műfordító száz évvel ezelőtt született. Talán azt is hozzáteszik, hogy ő volt Szántó Piroska képzőművész férje.
Valószínűleg az majd nem hangzik el, hogy a szó valódi és nemes értelmében vett polgár volt. Mindig önállóan, európai távlatokban gondolkozott, akár politikáról, akár művészetről volt szó. A háború előtt gyárak könyvelőirodáiban dolgozott, míg a zsidótörvények engedték, ezzel biztosította maga számára a függetlenséget és a leválást családjáról, bár sokszor börtönnek érezte munkahelyét, ahol titokban verseket, jegyzetek írt. Szívesebben járta volna a várost, Budapestet, amit úgy szeretett, s találkozni közben Zelkkel, megenni egy minyont a kis Ilkovicsban Radnótival, vagy valamelyik kávéházból levelet írni Csöngére Weöres "Sanyinak".
Erősen kötődött a klasszikus irodalomhoz és művészetekhez, kortársaihoz képest talán szigorúbban ragaszkodott a hagyományos, kötött versformákhoz. Kassák iskolájából indult, de Kosztolányi és Babits elismerésére vágyott, amit meg is kapott. Lassan elfelejtjük Villon fordításait, amelyek közelebb állnak az eredetihez, mint a ma népszerűbb Faludy-féle fordítások.
Az sem hangzik majd el, hogy igazi hedonista volt, szeretett enni, inni, kirándulni, jól élni, jó társaságban lenni. Szeretett szeretni és nem szeretett másokat megbántani, ezzel nehezítve saját helyzetét. Humanista lelkével értetlenül botladozott az ostromlott városban, míg jövendőbeli barátja Ottlik Géza el nem dugta néhány hónapra saját lakásában. A háborús, és az azt megelőző éveket hihetetlenül izgalmasan írja meg "Azután" című önéletrajzi könyvében, de érdemes nekivágni a „Nehéz szerelem" című többkötetes művének is, mert prózaírónak legalább olyan jó, mint költőnek. Ráadásul élete párhuzamosan zajlott a XX. századi zavaros magyar történelemmel.
Valószínűleg az majd nem hangzik el, hogy a szó valódi és nemes értelmében vett polgár volt. Mindig önállóan, európai távlatokban gondolkozott, akár politikáról, akár művészetről volt szó. A háború előtt gyárak könyvelőirodáiban dolgozott, míg a zsidótörvények engedték, ezzel biztosította maga számára a függetlenséget és a leválást családjáról, bár sokszor börtönnek érezte munkahelyét, ahol titokban verseket, jegyzetek írt. Szívesebben járta volna a várost, Budapestet, amit úgy szeretett, s találkozni közben Zelkkel, megenni egy minyont a kis Ilkovicsban Radnótival, vagy valamelyik kávéházból levelet írni Csöngére Weöres "Sanyinak".
Erősen kötődött a klasszikus irodalomhoz és művészetekhez, kortársaihoz képest talán szigorúbban ragaszkodott a hagyományos, kötött versformákhoz. Kassák iskolájából indult, de Kosztolányi és Babits elismerésére vágyott, amit meg is kapott. Lassan elfelejtjük Villon fordításait, amelyek közelebb állnak az eredetihez, mint a ma népszerűbb Faludy-féle fordítások.
Az sem hangzik majd el, hogy igazi hedonista volt, szeretett enni, inni, kirándulni, jól élni, jó társaságban lenni. Szeretett szeretni és nem szeretett másokat megbántani, ezzel nehezítve saját helyzetét. Humanista lelkével értetlenül botladozott az ostromlott városban, míg jövendőbeli barátja Ottlik Géza el nem dugta néhány hónapra saját lakásában. A háborús, és az azt megelőző éveket hihetetlenül izgalmasan írja meg "Azután" című önéletrajzi könyvében, de érdemes nekivágni a „Nehéz szerelem" című többkötetes művének is, mert prózaírónak legalább olyan jó, mint költőnek. Ráadásul élete párhuzamosan zajlott a XX. századi zavaros magyar történelemmel.
Vas István századik születésnapját ünnepelik a Petőfi Irodalmi Múzeumban 2010. szeptember 28-án.
Budai lakása – melyben feleségével Szántó Piroskával élt élete utolsó évtizedeiben – látogatható.
fotó innen: Nyugat 1908-2008.- oszk.hu
Budai lakása – melyben feleségével Szántó Piroskával élt élete utolsó évtizedeiben – látogatható.
fotó innen: Nyugat 1908-2008.- oszk.hu
Vas István nekem is kedves íróm, talán kevesen tudják, hogy Rakovszky Zsuzsa egyik mentora, elindítója. Első felesége, Nagy Etel táncművész Kassák Lajos nevelt lánya volt. Figyelmetekbe ajánlom Szántó Piroska jó stílusban megírt könyveit is, amelyek révén sokat megtudhatunk róluk és művészbarátaikról, a kor irodalmi és művészeti életéről. Igazi érdekfeszítő "személyes történelem".
VálaszTörlésIgen, igen, a "Bálám szamara" és az "Akt". A szerzők kiegészítik egymást, ahogy az életben is tették.
VálaszTörlésÉn még csak most ismerkedem Vas Pistával, Azután c. regénye tényleg nagyon érdekes, köszönet érte "sl"-nek.
VálaszTörlés