Ramallah, másképp

Az egyetlen jelenlevő férfit, a ramallahi egyetem professzorát vádolják az izraeli hatóságok a nőnapi palesztin nőtüntetés szervezésével. Letartóztatják, s barátai, hogy az óvadékot összegyűjtsék, vicces házi árverést rendeznek leggiccsesebb tárgyaikból. Az aukció sztárja a villódzó elektromos Mekka-tabló, ám tulajdonosa nem mer neki örülni, attól tartva, hogy a Moszad poloskát rejtett el benne. Egy Jeruzsálemben beoltott palesztin kiskutya izraeli útlevelet kap, amiről gazdája nem is álmodhat.

A palesztin-izraeli konfliktus folyamatosan szerepel a hírekben, mégis keveset tudunk az ott élők mindennapjairól. Az idézett sztorik talán segítenek testközelbe hozni ezt a világot. Suad Amiry, a szerző Ramallahban élő építészprofesszor, aki éles szemmel, ironikusan ábrázolja az elmúlt három évtized abszurditásait a megszállt területeken. Ez a középkorú, eszes és gunyoros asszony az „arab nő” sémáira is rácáfol: baloldali, nem hord fejkendőt, nem kapaszkodik tucatnyi gyerek a szoknyájába, nem érdekli a vallás, és az izraeli határőr kérdésére képes azt válaszolni, hogy táncolni volt Londonban. A Sharon and my mother-in-law című kötet második része készült el előbb: ez rövidebb, dühösebb-fájdalmasabb írásokat tartalmaz a második intifáda idejéből, mikor az írónő a kijárási tilalom idején hetekre összezáródott elviselhetetlen anyósával. Az eredetileg angolul íródott kötet világsiker lett, 19 nyelvre lefordították, magyarra nem. (De nem kell félni, jól érthető az angol eredeti.) Ezen felbuzdulva születtek az első rész hosszabb, nyugodtabb, szórakoztató írásai a megelőző évtizedek bizarr kalandjaiból. Üde olvasmány mindazoknak, akik nemcsak a híradóból, hanem az átlagemberek szemszögéből is szeretnék ismerni a Közel-Keletet.

Suad Amiry: Sharon an my Mother-in-Law. Ramallah Diaries * 194 oldal * Granta Books, 2006 * Ára 7,99 font

Bónusz: saját feljegyzéseim Betlehemről és Jerikóról.