Szórd szét kincseid, a gazdagság legyél te magad Weöres Sándor

2011. december 11., vasárnap

Street art művészek és álművészek

Elég bonyolult mű lesz, amiről beszélek, de hol, ha nem itt?

Nekem már a graffitiről (PC megnevezése street art) sincs kiforrott véleményem. Művészet vagy vandalizmus? Ha, stílszerűen, falhoz állítanának, olyasmit motyognék, hogy ott van létjogosultsága, ahol emel a közeg esztétikai értékén. Azaz évek óta használatlan gyárudvaron, országokat kettéválasztó morc falon welcome, szecessziós épületen inkább nem kéne.

Ez nem a híres fal, csak egy fal Betlehemben. És egy arctalan művésznél azt is nehéz megállapítani, tényleg az ő művei -e.

Banksyről még én is hallottam, láttam is munkáit a palesztin területek köré felhúzott falon. Szerintem ott teljesen létjogosultak. A Banksy: Exit Through the Gift Shop című filmet azért néztem meg, hogy többet tudjak róla. Ez nem sikerült. A filmben ugyan feltűnik a művész, de inkognitóját itt sem adja fel: fejére húzott kapucniban, eltorzított hangon beszél, s nem tudunk meg hátteréről, életéről újat, csak eddig is publikus akcióit.


A film ugyanis a rendezőt állítja középpontba. Ő Thierry Guetta. Egy francia származású Los Angeles-i pasas, leginkább hiperaktív tengerimalacra hasonlít, idétlen arcszőrzete van, hülye akcentussal töri az angolt és minden felvételen magas műszáltartalmú inget visel. A ruhaboltos amatőrfilmes bekeveredik a graffitiművészek közé, és elhatározza, hogy filmet forgat róluk. Ez nem sikerül, ekkor Banksy javaslatára Thierry maga is belecsap a street artba, és Banksy készít róla egy filmet. Thierry nagy vehemenciával lát az alkotáshoz, művésznevet választ: Mr. Brainwash. Kb. egész munkássága ilyen bonyolult. A dilettáns nem kispályázik: jelzálogot tesz a házára, kibérel egy óriás műtermet, és felvesz tucatnyi szobrászt és festőt, akik az instrukciói alapján gyártják a műveket. Egyik asszisztense nevetve mutatja, hogy Thierry vett egy „művészet az őskortól napjainkig” kötetet, és post-itekkel sűrűn megjelölte a forrásként felhasználandó műveket.
A végeredmény: street art és pop art keveréke, ahogy egyik rajongója megfogalmazza. Marylin szőke fürtjeit applikálja más hírességek, például Obama, Jack Nicholson, Michael Jackson fejére. Warhol paradicsomlevese nála óriási festékszórós flakon alakját ölti. Ő csak az ötletadó, mindezt a felbérelt művészek valósítják meg.


Az ismeretlenből érkező Thierry pár hónap alkotás után megatárlatot hirdet Los Angelesben: rögtön 200 (!) művet állít ki. Ügyes marketingfogásokkal hívja fel a figyelmet a megnyitóra: kér egy idézetet Banksytől, a nem túl behízelgő ajánlást graffitiken terjeszti, az első kétszáz vendégnek szitanyomatot ad ajándékba. A stratégia bejön, a közönség megkajálja a műveket. Végre érthető művészet! – lelkesednek a megnyitón. A koboldok által szakmányban gyártott képek magas áron kelnek el, az első hétvégére Thierry milliomos. A film végén korábbi street artos barátai mintha szégyenkeznének parvenü cimborájuk miatt. Banksy el is mondja: addig mindenkit buzdított, hogy próbálja ki magát, mint művész. Ezután nem ad ilyen könnyelmű tanácsokat.


Mr. Brainwash

A film dokumentumfilmes modorban adja elő a történetet. Jók azok a részek, ahol Thierry együtt mászik a falakra, vesz részt akciókban, menekül a rendőrség elől a street art srácokkal. Sajnos ezeket folyton interjúbevágások szakítják meg, ahol ez a tengerimalacszerű ürge a kamerába beszélve még egyszer elmagyarázza, mit láttunk és ő hogyan érezte magát közben. És itt kezd gyanús lenni a film. Banksy, Shepard Fairey és a többi street art gyerek ugyanis a filmben határozottan normális, arányérzékkel és esztétikai ítélő erővel rendelkező személynek tűnnek. Miért forgattak volna ilyet? Fokozódik a néző gyanúja, mikor a narrátor drámai hangon elmeséli, hogy Thierryt közvetlenül a megnyitó előtt „tragikus baleset” érte, s közben látjuk, ahogy leesik egy létráról (és begipszelik a kislábujját). Gyanús, hogy Thierry bizarr arcszőrzete minden felvételen átrendeződik, tán így kívánják a filmben imitálni az idő múlását? Furcsa a dramatikus narráció (lásd tragikus baleset), az édeskés kísérőzene. Miért kell látnunk Thierryt hangsúlyozottan rossz minőségű amatőrfelvételeken a gyerekeivel hancúrozni, mit ad ez a sztorihoz? Miért nem látjuk viszont festeni?

Mi volt ez? – áll fel a néző a székből. Dokumentumfilm, áldokumentum, fikció, médiaheck? Létezik-e ez a Thierry, és tényleg ő készíti a műveit? Művész vagy dilettáns? Hogy képes leforgatni egy 90 perces filmet úgy Banksy, hogy közben végig őrzi inkognitóját? Az interneten bóklászva számos elméletre bukkanunk. Talán nem is létezik ez a figura, talán csak Banksy és Shepard Fairey találták ki, és ők kasszírozták be a pénzt a művei eladásából. Talán maga Thierry maga Banksy. Talán…

Ti mit gondoltok???

Trailer itt. Nem szép dolog (bár ki tudja, ez esetben talán egybecseng az alkotók szándékával), de a neten megtalálható a teljes film. A dvd-hez mellékeltek pár kísérőfilmet is, érdemes megnézni a Banksyről szólót. Az ő akciói változatlanul zseniálisak, ahogy pénzt hamisít Lady Di arcképével, vagy gerillaként saját festményeit akasztja fel a falra híres múzeumokban.




2 megjegyzés:

  1. Hűha! Kedves Zsuzsa, az elevenemre tapintott, régóta foglalkoztat a street art. Külön fotógyűjteményem van belőle. Mielőtt eleredne a nyelvem azt hiszem egy külön bejegyzést tervezek majd a témában.

    VálaszTörlés
  2. Az Exit Through the Gift Shop valóban nagyon rossz film és aki ezzel akar elmélyülni a street art-ban, az nem jut messzire. Ez nem doku, és valóban kérdés, hogy Banksy és Shepard Fairey milyen minőségben szerepel benne.
    Fairey az Obey-sorozatával emelte művészi szintre a street artot, ami aztán egy csomó alkalmazott grafikai mesterművön át csúcsosodott ki az Obama plakáttal.
    A sors iróniája, hogy aztán az eredeti fotós, aki a portrét készítette, szerzői jogi pert is indított ellene. Hogy igazi vagy álművészet-e ez, azt - mint minden másban is - egyesegyedül a minőség határozza meg. Az egész a 80-as években kezdődött New Yorkban az un. Tag-ekkel, a filctollas firkákkal, amiknek kezdetben csak a jelhagyás volt a célja, aztán jött a spray-zés, stencilezés majd a ragaszok. Mindegyiket lehet jól művelni és úgy csinálni, hogy hozzáadjon valamit vizuálisan a környezetéhez. Sűrű téma és lehet róla vitakozni.
    Én mindenesetre szívesebben nézegetem a színvonalas grafittiket és nagy formátumú nyomatokat a nagyvárosok eldugottabb szögleteiben, mint mondjuk az "Osztyapenkónál" Budapestre becsorgó utast fogadó irgalmatlan, tipográfiailag teljesen értéktelen óriásplakát-cunamit.
    Két igazán remek film a témáról:
    Streetart
    Bombit

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...