Szórd szét kincseid, a gazdagság legyél te magad Weöres Sándor

2012. március 24., szombat

Synthesia /a vakok, gyengénlátók és az audiovizuális művészetek viszonyáról

Blazsek András (SK/H), Martin Blažíček (CZ), Kiss László (HU) és Zérczi Attila (HU) kiállításáról (2012 február 1 - március 152B Galéria )

A szinesztézia olyan mentális jelenség, amelyben egyik érzékszerv által keltett benyomás automatikusan aktivál egy másik érzetet, egyfajta összeérzést hozva létre többek között a látás, hallás vagy a tapintás között.
 A művészek olyan alkotások segítségével igyekeznek a vakokat és gyengén látókat műbefogadóvá tenni, melyek egyes érzékszervek működésével egy másikat aktiválnak.
Például képet hanggá (majd a fejünkben a hangot képpé) való alakításával. A vakok a hangmagasság ingadozásával érzékelhetik a vonalak mozgását, hullámzását.
A cseh Martin Blažíček installációit látva érthetjük meg a legjobban a folyamatot, ahol erre konstruált gépek papírlapra rajzolt vonalakat és Rorschach tesztekhez hasonló pacákat olvasnak le és alakítanak át hangfrekvenciává.
Blazsek András munkájában egy  asztalban elhelyezett hangszórókból vízcsobogás és más környezeti zajok kényeztették a vak írással is kinyomtatott interjúkat olvasókat.

A kiállítás keretén belül Madácsy István képzőművész és Kroll Zsuzsa a Magyar Vakok és Gyengén Látók Szövetségének érdekvédelmi vezetője tartottak előadást. Madácsy István harminc önként jelentkezővel a színek érzékelését tesztelte. Azt vizsgálták, hogy az enyhén, közepesen vagy súlyosan látássérült egyének képesek-e érzékelni az arcukra vetített színeket. Harmincból mindössze egy valaki nem tapasztalt semmiféle különbséget a méterekről arcukra vetített színek között. Akik igen, azok a színek "hőmérsékletét" érzékelték, amit tulajdonképpen a lámpa távolsága miatt (halogén izzók színházi fóliákkal) fizikailag nem érezhettek.
Voltak, akik a komplementer színek közti "oktávokat" is érzékelték. Egyetlen színt "nem fogott" egyikőjük sem, az ibolyát. Madácsy ezt azzal magyarázta, hogy az ibolya érzékelésére nincs receptor a szemünkben, ezt agyi folyamat segítségével látjuk. Felvetődik a kérdés, hogy milyen pontossággal lehet kísérleteket végezni, ha nem ismerik a betegségeket. Születésüktől fogva vakok, vagy csak később veszítették el a látásukat? Milyen súlyos a látássérülésük? 

   Az előadás második felében Kroll Zsuzsa beszélt a vakok az álmairól. Elmondása szerint minden ember leképezi a világot tudatában, és ez jelenik meg álmunkban. Egy születése óta súlyosan látássérült például hangokkal, mozgásokkal, formákkal vagy terekkel álmodik. Ezeket mind képesek érzékelni úgy nevezett arclátás folyamán, ami minden emberben veleszületett képesség. Ennek segítségével nem megyünk neki a falnak korom sötétben. (láthatatlan kiállítás!) A vakoknál ez különösen fejlett képesség. Zsuzsa nem születése óta látássérült, ezért vannak elraktározott emlékképei. Elmesélte, hogy amióta elvesztette a látását, a gyermekkorában megismert boltot éli meg minden üzletben, ahova bemegy. Annak az egynek a képe még mindig él az emlékezetében. Foglalkoztatott az előadás alatt, hogy vajon hogy lesznek szerelmesek, hogy választanak párt, és hogy nevelnek gyereket? Az előadás végén egy kislány megkérdezte tőle, hogy mit lát álmaiban? Erre csak annyit mondott: "Majd otthon elmondom kicsim."

Szabó Dénes egyetemi hallgató (BME) dolgozata alapján.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...