Tudom, tudom, ez egy kultúrblog, mégis megtörtént már, hogy egy, a testkultúrával foglalkozó bejegyzés érdeklődést váltott ki. Ráadásul a meglepetésemet sem tudom magamban tartani, a fotók alapján pedig remélem másnak is élményt fog nyújtani. Hasonló volt egy művészeti katarzishoz.
A cím már jelzi, olyan helyre kerültem a fiam révén -nagy sportember-, ahova koromnál fogva biztosan nem tévedtem volna. Ezek a változatos felületű vörösebarna falak, rajtuk a sok kisebb-nagyobb organikus forma, a színeik, véleményem szerint mást is megdöbbentettek volna.
Kivéve azokat, akik láttak már ilyet. A
Spiderclub falmászó termeiben bámultam a másik világból származó falakat, a felületek struktúráját, szerkezetét. Mindehhez a lógó kötelek látványa járult hozzá az óriási építményen.
Arról nem tudok beszámolni milyen lehet ezeken felmászni, de a fiam elbeszélései alapján a frász kitör a féltéstől, annak ellenére, hogy a biztonság maximális.
Az élmény részemről végülis művészeti. Egy óriási épületben, óriási falakon, a megtervezettséget, a konstrukciót és funkcionalitást csodáltam. A termet betöltő légkör eszembe juttatott olyan újabb művészeti törekvéseket, épített műveket, amelyek hatása ezzel az élménnyel egyenértékű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése