Következetlen Zseni és Tsa.

Érzelmi libikókára ül fel az, aki elolvassa Alexandra Popoff: Szofja Tolsztaja élete című, magyarul tavaly megjelent könyvét, főleg ha az az ismeretanyag van fejében elültetve, mely szerint Lev Nyikolajevics Tolsztojt hisztérikus felesége olyannyira gyötörte lelkileg, hogy szegénynek élete utolsó heteiben meg kellett lépnie otthonról, hogy nyugodtan halhasson meg. Voltak kósza próbálkozások korábban is, amelyek megpróbálták Szofja Tolsztaját kiemelni abból a bűzös mocsárból, ahova az életrajzírók és nem utolsó sorban Tolsztoj elvakult követői nyomták, de nem sok sikerrel. (Legutóbb ld. a Last Station c. filmet, 2009., Helen Mirren és Christopher Plummer főszereplésével, amit nagyon sután az „Aztán mindennek vége” címmel láttak el Magyarországon.) Az Európa könyvkiadó tavaly adta ki Alexandra Popoff kanadai irodalomtörténész könyvét és vele párhuzamosan egykötetben a „Kreutzer-szonátát” és a Tolsztoj felesége által írt „Ki a bűnös?”-t. 

L.N. Tolsztoj (1828 - 1910) korának kiemelkedő celebritása volt, nem csak Oroszországban, hanem szerte a világon. Temetését a francia Pathé cég filmre rögzítette, nyugat-európai lapok is beszámoltak élete fordulatairól, magánéleti válságáról. Érdekes, hogy bár akkoriban nem volt olyan bulvár tömegmédia, ami közvetíthette volna az író mindennapjait, hangját és arcát, mégis tolongtak körülötte a rajongók és az érdeklődők, akik közül valószínűleg kevesen olvasták műveit. Ha csak elutazott valahova, tömegek gyülekeztek a vasútállomásokon, szállása előtt lesték, mint napjaink sztárjait. Felesége szerint előfordult, hogy birtokukon egyidőben több száz kiránduló, nézelődő járt, de az amúgy is népes családjuk mellett gyakran volt a házban 10-20 vendég a nyakukon. Ennek oka, hogy nem csak mint írót tisztelték, hanem mint filozófust is, afféle vallási vezetőt. A "vallás" Tolsztoj saját filozófiai rendszere volt, amit ő maga sem követett szigorúan, vagyis amiben szintén következetesen következetlen volt. Élete alkonyán az un. tolsztojánusok vették körbe és lassan ellehetetlenítették az életét. Leginkább ők állították azt, hogy valójában a felesége teszi tönkre a nagy embert. 

fotó innen: irasterapia.cafeblog.hu

Szofja Andrejevna Bersz kislány kora óta ismerte leendő férjét "Lvovocskát" (így szólította haláláig). Fiatalon ment hozzá és ezzel elindult kettejük közös regénye a Jasznaja Polje-i birtokon; 16 terhességgel, több gyermekhalállal, szörnyű betegségekkel, otthon végzett műtétekkel, tragédiákkal övezve. Szofja, a feljegyzések szerint döbbenetes munkabírású nő volt. Folyamatos terhességei mellett ténylegesen nevelte, gondozta, oktatta gyermekeit, ruhákat varrt, háztartást vezetett, intézte a birtok ügyeit, gyógyította a parasztokat, jótékonysági akciókat szervezett a nagy éhínségek idején, utazások előtt útikönyveket írt és rajzolt gyermekeinek, éjszakánként másolta, tisztázta Tolsztoj műveit (amiket az író nagyon gyakran átírt), kiadóvállalatot alapított férje műveinek gondozására, tárgyalt a cenzorokkal, ha kellett magával a cárral, múzeumot hozott létre és gondozta a hagyatékot. Ő maga is bírt művészeti ambícióval, megtanult fényképezni, festett, zenélt, írt, fordított. 

„A családunkban Lev Nyikolajevics saját választása szerint élhetett; ami engem illetett, nekem a kényszerűség diktált, miközben sóvárogtam a szellemi és derűs élet után.”  

Férje valamennyi passzióját tudomásul vette, pl. éveken át jártak szamarai birtokukra "nyaralni", ahol rossz körülmények között töltöttek rengeteg időt és teljesen haszontalanul gazdálkodtak. A család egyre kiterjedtebb lett, jöttek az unokák, akiket szintén Szofja gyámolított, de ott voltak a helyüket nem találó felnőtt gyerekek, a folyamatosan eltávolodó férj, a szentéletű tolsztojánusok s mindennek a hátterében a zavaros orosz történelem. Szofja egyszerre próbálta követni férje hullámzó életfelfogását és szokásait, közben meg kellett maradnia a földön két lábon álló nőnek, hogy a család működni tudjon és ne haljanak éhen. Ahogy egyszer férje fejéhez vágta: míg ő az embereket szereti, addig Tolsztoj az emberiséget. 

Az író, miközben teljes személyével Szofjára támaszkodott, mégis próbált kibújni annak öleléséből és abból az életformából, amit ő maga teremtett magának. Többször látványosan lemondott vagyonáról, de mégis ott maradt a jólétben és élvezte azt. Megtagadta és megvetette a testi szerelmet, miközben gyermekeket nemzett. Tudta, hogy követőinek többsége haszonleső gazember – vezetőjük Csertkov, aki aztán tényleg élete végig jól megélt ebből a kapcsolatból –, mégis hagyta magát befolyásolni. Műveinek szerzői jogát is megtagadta utódaitól, úgy gondolta, az a helyes, ha ezekhez mindenki hozzáfér, de ez természetesen Csertkovnak sikerült a legjobban.

„Azt várja tőlem, hogy mindenről lemondjak, minden tulajdonomról, minden meggyőződésemről, a gyerekeim kiműveléséről és jólétéről – ezeket nemcsak én vagyok képtelen megtenni, aki igen elszánt asszony vagyok, de sok ezren mások sem, akik hisznek ezekben az alapelvekben.”

A sok megaláztatásra reagálva írta meg Szofja a "Ki a bűnöst?", amely válasz volt a Kreutzer-szonátára. Erre a művére Tolsztoj nem szívesen emlékezett, mert ellentétesnek érezte későbbi elveivel: a szegénység, a szüzesség, a tiszta szellemei élet hirdetésével. Szofja pedig igyekezett igazságot tenni, megvédeni a női nemet, pedig még magát sem tudta. Többször kérte, hogy az író a naplóiból gyomlálja ki a rá vonatkozó negatív megjegyzéseket, melyeket haragjában vagy befolyásolt állapotában írt, nehogy majd ez alapján ítélje meg őt az utókor. Ezt Tolsztoj meg is tette, de az eredeti naplókat Csertkovra bízta. Ezzel el is rendeződtek a dolgok, úgy száz évre.  

Popoff, Alexandra: SzofjaTolsztaja élete.- ford. Rácz Judit .- Bp.: Európa Könyvkiadó, 2012.
Tolsztoj, Lev - Tolsztaja, Szofja: Kreutzer-szonáta; Ki a bűnös? .- ford. Németh László, Gerencsér Zsigmond .- Bp.: Európa Könyvkiadó, 2012.

Itt pedig egy kis házi videó a házaspár mindennapjairól és az író haláláról.