Csomagolástörténeti kiállítás

Először a CsomagolaGoma címet akartam adni a bejegyzésnek, de nem tudtam eldönteni nem minősül-e hirdetésnek, vagy ismerik-e ezt a szlogent a kedves olvasók. Mindenesetre a díszcsomagoláshoz van köze.
Ki és mikor járt utoljára a Kiscelli Múzeumban?

Aki gyalog megy fel Óbudán a kastélyhoz, csodálatos parkerdő vezeti fel az épülethez, utóbbinak a története is izgalmas, tele meglepetésekkel. Kevesen ismerik, pedig kiemelkedően érdekesek a gyűjteményei, például a Fővárosi Képtár modern magyar gyűjteménye egyedülálló. Nemrég csomagolástörténeti kiállítás nyílt, amelyet a lányommal néztünk meg. A képek nagy része az ő felvételei mégpedig mobiltelefonnal, mert a belső térben egyebet nem használhattunk.
Valószínű az ERMA textil- és kézimunka áruház neve ismerős lesz többeknek, róla szóltam már a portálok kapcsán.
Azt azonban nem gondoltam, hogy a kiállításon az általuk használt zacskóval fogok találkozni. A két keresztnévből képzett cégnévnek más jelentést is adtak: "Elvünk Rendes Munkát Adni!" Ezt komolyan is gondolták.

A jelenkorig tartó másik történet a Julius Meinl üzleteké, az első boltot 1862-ben alapította Bécsben I. Julius (ha jól tudom, most az V. van uralmon). 1930-ban -az első magyarországi bolt megnyitásának 30. évfordulóján- már a 388 közül 45 Magyarországon van.
"A boltokban egyforma volt a berendezés is. Nemcsak a vásárló érezhette magát otthon, hanem az esetleg áthelyezett alkalmazott is azonnal kiismerhette

magát, hiszen ugyanabban a fiókban találta meg a feketeborsot vagy a gyömbért,s ugyanazon a polcon a csokoládét vagy a szardíniát (Bécsben, Budapesten, Prágában, Zágrábban, Kassán, Krakkóban). És ezek az alkalmazottak ugyanolyan barátságosan fogadták a vevőt az egyik boltban, mint a másikban, öltözékük is ugyanolyan volt: krémszínű ing, barna pettyes csokornyakkendővel és szürke köpeny. S mindennek tisztának, frissen mosottnak kellett lennie. Tehát nemcsak a tárgyi feltételek, a kiváló minőség, a csábító csomagolás - ebből látunk két zacskó t-, az üzletek berendezése, harmonikus színei..." Milyen jól esik ezeket a szavakat olvasni. Édesanyám az újpesti Meinl boltba küldött még akkor is, amikor már államosították és csak a neve volt meg.

Találtunk olyan csomagolásokat is, amelyekről keveset lehet tudni. Ez például 1910 körül készült csodás, szecessziós szappanos doboz, méghozzá a legjobb minőségűek közül való. Mai szóhasználattal élve aromaterápiás, számozott példányok készültek belőle.

Sebők István kolozsvári cukrászdájáról igazából annyit lehetett megtudni, hogy igen kedvelt volt. A csomagolópapírjáról ítélve szintén igényes kiszolgálás lehetett, szívesen kipróbáltam volna annak idején a helyet. Biztosan volt valami specialitása is, avagy néhány kedvencem a cukrászdában, amiért szívesen visszajártam volna rendszeresen.
Egy kis, Amerikából érkezett csomagban kaptam több hasonló papírt, amelyet 'hölgyművészeknek' állítottak össze.

Mössmer József 1852-ben nyitotta meg első "rumburgi vászon" boltocskáját, gondolva a fiatal házasok akkoriban szokásos bőséges kistafírozására "a kész fehérneműket a legjutányosabbra szabott áron" kínálta. Hamarosan három boltja is lett, az egyik -A menyasszonyhoz címzett (1857)- látható a régi képeslapon, mégpedig a kor szokásának megfelelően a sarkon a menyasszonyt ábrázoló cégtáblája. Meglepetés: a képet Barabás Miklós festette.

A céges csomagalópapír méltó lehetett az áruféleségekhez. "A vásárlók csakhamar észrevették, hogy az új boltban jó árut kapnak, olcsón, becsületes kereskedőtől, aki udvariasan igyekszik teljesíteni kívánságaikat." A siker késztette arra a tulajdonost, hogy fehérnemű gyárat alapítson, így felelősséget vállalt a minőségért.

Az évente - ez a 40. - kiadott árukatalógus 'ingyen, bérmentve eszközölhető'. 1880-tól már exportált is, "vászonból, majd a divatnak megfelelően pamutból készült ágy- és asztalneműket, komplett menyasszonyi kelengyéket szállítottak a Monarchia tartományaiba, később már Németországba is. A cég nevéhez fűződik a kalotaszegi varrottas népszerűsítése először itthon, majd külföldön is; a századforduló idején már amerikai vevőkörrel dicsekedhetett a cég." Először az özvegy, majd a fiai tartották fenn a boltokat egészen 1943-ig. (Jó lenne tudni, hova is lett a Barabás Miklós festette 'Menyasszony'.)

Talán durvának tűnik a 'marha' megszólítás, de akkoriban - a két világháború között - a legismertebb plakátok egyike volt. Mindenki tudta, hogy ezek Ujházi Ede, a Nemzeti Színház művészének jóindulatú szavai. Emlékeztetőül; egy tyúkhúsleves is viseli a nevét. Dietrich Emil és Gottschlig József 1865-ben alapították üzletüket, ahol csaknem kizárólag a gyarmatáru kereskedelem egy speciális fajtájára, a rum és tea árusítására rendezkedtek be.

Ezek mellett konyakokat, likőröket, borokat, csokoládét, 'angol theasüteményeket' is kínáltak, hangsúlyozva, hogy "az árucikkek tiszta ízléséért jótállás biztosíttatik, mert a theák nincsenek kitéve a különféle fűszerek, sajt, hering, stb. ártalmas kipárolgásának..." 1868-ban nyitották meg új boltjukat 'Peking városához'. A teaféleségeknek saját csomagolást készíttettek, ez bizonyára innen származik.

A vetélytársak megjelenésével új ötlettel álltak elő; meghonosítják Magyarországon a palacksör árusítását. Ha lassan is indult a csapolt sör mellett az elterjedése, hamarosan oly nagy üzletnek bizonyult, hogy komoly exportot bonyolítottak le. A palackozott Dréher sört Dél-Amerikába, Kínába, Japánba, Ausztráliába is eljuttatták, amiről a drága szállítás miatt kellett végül lemondaniuk. A Kőbányai Sörgyár alapítása is az ő nevükkel kapcsolódott össze. Mi több, az új 'koronás dugó' üvegzáródási módszernek is részesei lettek.

Van egy egyszerű ötletem. A mai gazdasági nehézségek közepette egy karakteres, saját csomagolóanyaggal, arculattal, kedves eladókkal rendelkező, mindig tisztességes kereskedő -sőt én még a tisztességes haszon fogalmát is bevezetném- talán sikeresebb lenne most is. Vagy ez csak ábránd?
Hozzátartozik még a kiállításhoz egy külön rész a mai, modern, fiatalok által tervezett csomagolóanyagokról, arculattervekről. Kiváló, minden dicséret az övék! Remélem hamarosan látom valamelyiket a gyakorlatban.

A fő segítség és az idézetek Szilágyi István: Régi boltok krónikája. Budapest, 1986. c. könyvéből valók.