Kollázsok és paratípiák Szegeden

Kedves barátunk és alkalmi szerzőtársunk, Alföldi László Pompeji vázlatok címmel mutatja be legújabb munkáit május 30-án Szegeden.
A kiállítás egy hónapig látható, vasárnap kivételével minden nap
10-18-ig.

Persovits József cikkét a művész által tökéletességre vitt technikáról  a Lupe című folyóiratból vettük át.
 A papírnyomat-alapú képépítés művészete
Alföldi-típia vagy Paratípia

Alföldi László alkotásai sejtelmes világba vezetik a szemlélőt.
Képei egyedi, megismételhetetlen alkotások, akár paratípiáknak* is nevezhetők, amelyek technikájukban különös nyomtatási módon, nyomat visszaemeléssel készültek.

Alföldi László szavaival élve: maga az elkészült alkotás egy ironizáló-parodizált világot tükröz; a már kész, kinyomtatott színes magazinokban megjelent nyomatok-nyomatrészek előre tervezett, visszafelé módosított megmásítását.
Ez így megfogalmazva kissé bonyolultnak tűnhet, ezért nézzük, miről is van szó! Nagyon leegyszerűsítve, s csak a technikai lényegre koncentrálva: a már egyszer valamilyen nyomtatási eljárással papírra készült nyomat képi egészének vagy részleteinek, még pontosabban a festékrétegeknek a visszaemeléséről beszélünk. Ez az úgynevezett visszafelé építkezés, amely több lépcsőben történik. A végeredmény egy új, de mégis véletlenszerű alkotás. Új, mert az eredetitől eltérő lesz, és véletlenszerű, mert a visszaemelés során más és más hatás érhető el az egymásra kerülő nyomatrétegekkel, színekkel. És itt jön az a plusz, ami az alkotó elképzelését, gondolatait tükrözi: az előre tervezettség. A létrejövő alkotásban a szerző szubjektuma tükröződik: hogy mit akar kifejezni az újjal.

A képkészítés elemei és eszközei a nyomdász számára közel állnak: nyomóalap, nyomóelemek, nyomófelület, papír és festék, kézi festékező- és levonóhengerek. A festékdörzsölés és -eldolgozás, a festékfelvitel, majd a levonatkészítés rögzített üveglapokon történik. Az eljáráshoz nyomdafestéket használnak. Abból is kiemelt jelentőséggel bír a fekete, valamint a transzparens fehér, de természetesen színes festékek is vannak.
A készülő kép színvilágát alapjában a nyomóformaként működő magazin- vagy újságnyomat színei adják, ami azonban befolyásolható. Nyomódúcként az újságba kinyomtatott kép és szöveg festékrétege szolgál, amelyet befestékeznek, majd erre a felületre levonópapírt helyezve összehengerelnek (nyomtatnak). A két felületet szétválasztva megjelenik a levonópapíron a nyomat. A kézi hengerelésnél jóval finomabb nyomat készíthető rézkarcnyomó hengerrel, ennek segítségével már fényképminőség érhető el, amely levonat a részletgazdagságot, a rajzos világ finomságát tárja elénk.
áti hozzájárulásleníthetők meg. Ez olyan, mint amikor egy befestékezett falevél negatív helye fog látszani a levonaton – mondja Alföldi László, és mutatja az így készült nyomatot. Ennél jóval másabb lesz a nyomatunk, ha transzparens fehér festékkel itatjuk át a levonópapírt, majd azt ráhelyezve a színes eredetire összehengerléssel nyomatot készítünk. A papírszétválasztás után a teljes száradást megvárva, különböző színű festékekkel újabb és újabb nyomatok készíthetők. Ez már a festői színkeverés világa, amelynek végeredményeként átfordított pozitív levonatok születnek. Tartalmi jelentősége van a különböző nyomatrétegek felvitelének: így épül a kép. Az előző eljárások harmadik lépcsőjének tekinthető a kollázs, a részekből ragasztott (felvitt) síkművészeti alkotás.
Lényeges tényezője még a visszaszakításos technológiának a száradási idő és a mikrontartományban felvitt festékréteg-vastagság. Mindkettő alapvetően befolyásolja a majdani nyomatkép minőségét. Mindezek szabályozása az elmúlt egy évtized alatt empirikus módon alakult ki Alföldi Lászlóban, aki tizenhat éves korában amatőrként kezdett festeni, ismerkedni a művészetekkel. Harminc évig Fischer Ernő, a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tanára mellett dolgozott, akit mentorának tekint. A papírnyomat-készítés világába Kovács László Munkácsy-díjas festőművész, az úgynevezett grafito műfaj alkalmazója vezette be. Ezen túlmenően Somorjai Kiss Tibor inspirációja volt rá hatással.
A festékleemeléses technológia akkor válik izgalmassá, ha tudunk vele mit kezdeni, és a kifejezés eszközévé válik – vallja Alföldi László, akinek értő keze alatt mindez megvalósul.


* A paratípia görög szóösszetétel a hasonlóságra, mellérendeltségre (para), valamint a sokszorosításra (típia) utal. Valójában fordított eljárásról beszélhetünk, amikor egy már kész nyomatból visszafelé építkezve születik meg a képzőművészeti alkotás. Tágabb értelemben a paratípia elődjének tekinthető a monotípia. Az eljárással rokonságot mutat a fotolitográfia és a dekollázs.

Köszönjünk Münnich Dénes kiadóvezető  baráti hozzájárulását a cikk publikálásához.