Egy magyar művészeti adatbázis

Az ide járó művészek és művészetkedvelők biztosan ismerik a Web Gallery of Art oldalt. Aki nem, az gyorsan kattintson ide. 32 ezer képzőművészeti reprodukció, európai művészet a 11.-től a 19. századig, művek, művészek, korszakok, műfajok szerint lehet keresni, digitális tárlatvezetések, képeslapküldés, mindez magyarul és angolul... Az oldal most nemzetközi elismerésben részesült, az Amerikai Könyvtárszövetség, az ALA szavazása alapján bekerült idén a világ 26 legjobb ingyenes referencia weboldala közé. Míg a kiválasztott weboldalak többsége kormányzati szervezetekhez, nagy alapítványokhoz, múzeumokhoz köthető, a WGA egyetlen ember műve. A létrehozó Krén Emil, aki történetesen a férjem nagybátyja. Emil végzettségére nézve fizikus, egész életében, ma is a KFKI-nál és utódcégeinél dolgozott, és szabadidejében 17 éve munkálkodik a digitális művészeti adatbázison. Emil végletesen szerény ember, de a nagy alkalomból megérdemel egy kis reflektorfényt. Alább egy interjúm következik vele, exkluzív, csak a Susannicon olvasóinak! Szerénységére jellemző, hogy férjemet egyenrangú alkotónak emlegeti a beszélgetésben, de a munka 99 százaléka Emilé, Dani az informatikai háttérért felel.

Krén Emil

Fizikus a végzettséged, honnan az érdeklődés a képzőművészetek iránt?

14 éves korom táján elolvastam mindent a klasszikus irodalomból, amit kitűnő magyar irodalom tanárom ajánlott. Az érettségiig tartó időszakban a klasszikus zene volt a középpontban, és így egyetemista koromban szinte törvényszerűen jutottam el a képzőművészetek „feltérképezéséhez”. Ennek része volt, hogy a Múzeum körúton, az egyetemmel szemben lévő antikváriumban 3-5 forintért lehetett művészeti reprodukciókat vásárolni, amelyeket lelketlen olvasók könyvtári könyvekből vágtak ki és adtak el az antikváriumnak. Ez megalapozott egy reprodukciógyűjteményt, amelyet aztán később legálisabb forrásokból bővíthettem: a lipcsei Seemann Verlag jó minőségű reprodukciói Budapesten is elérhetővé váltak. Fizikusi pályám előrehaladása azt eredményezte, hogy munkám részeként a világ különböző tájain rendezett nemzetközi konferenciákra járhattam. A konferenciákat követő napokon mindig módját ejtettem, hogy meglátogassam az ott található múzeumokat, így gyakorlatilag a világ minden jelentős múzeumában voltam 1962 és 1995 között. Mindenhol vásároltam könyveket és reprodukciókat, böngésztem a helyi antikváriumokban, így létrejött egy jelentős, rendezett reprodukció gyűjtemény.

Miért kezdted el az adatbázis létrehozását?

Kísérleti fizikusi munkámhoz már a személyi számítógépek megjelenése előtt is hozzátartozott a számítógépek használata, ebben jelentős tapasztalatokra tettem szert. Az 1990-es évek elején, már a személyi számítógépek korában, joggal merült fel az a gondolat, hogy a papíron lévő, bár rendezett, de mégis nehezen kezelhető reprodukciógyűjteményt digitalizálni kellene. Ezt meg is tettem, és megpróbáltam a digitális gyűjteményt megnézhető formába rendezni. Gimnazista unokaöcsém, Marx Dániel ekkor jött azzal a - ma triviálisnak számító, de akkor merésznek ható – ötlettel, hogy ne csak magam számára, hanem a világháló révén mindenki számára tegyem elérhetővé a gyűjteményt, és vállalkozott ennek megvalósítására. Számos eredeti ötlettel kitűnő, ma is jól működő megoldást dolgozott ki, és 1996. októberben 1100 képpel így indult meg a WGA.

A sikeres technikai megvalósítást követően fogalmaztuk meg azt a hármas célt, amelyet azóta is követünk:

·         Virtuális múzeum kialakítása, amely a reális múzeumok látogatására emlékeztető élményt nyújt (tárlatvezetések, háttérzene, képeslapok küldése).

·         Szabad, kereshető, műveket és művészeket tartalmazó adatbázis létrehozása.

·         Az oktatás különböző szintjein, tanárok és diákok által egyaránt használható on-line illusztrált művészettörténeti tankönyv kidolgozása.

 A rendszert és a célkitűzéseket 1998-ban Torontóban ismertettük a Museums and the Web elnevezésű évenként rendezett konferencián, amely a szakterület legjelentősebb fóruma.

Goya: Korsós lány

Mennyi időt töltesz vele egy héten?

A hétvégeket szinte mindig ezzel töltöm, és a hétköznap estéket, amikor lehet. Kerek számként jelenleg 32 ezer kép van a gyűjteményben, és átlagosan úgy számolom, hogy egy-egy képre 15 percet fordítok. Ez 8 ezer munkaórát jelent 1996 óta.

Van segítséged?

Nincs, a kezdetektől mostanáig ketten dolgozunk a projekten, változatlan munkamegosztásban, Marx Dániel foglalkozik a technikával, én pedig a tartalommal.

Vannak szponzoraid?

A szó szokásos értelmében nincsenek, de a szervert a Magyar Elektronikus Könyvtárért Egyesületen keresztül az MTA csillebérci kutatóintézetében magas színvonalon díjtalanul üzemeltetik, és szükség esetén technikai támogatást kapok a T-Systems Magyarország Zrt.-től.

Hány látogatója van egy nap az oldalnak?

A napi ingadozások miatt inkább havi adatot mondok. A standard képtár összes látogatóinak a száma 2013. májusban 200 ezer felett volt, és ezek mintegy 55 százaléka visszatérő volt. A mobil változatot 45 ezren látogatták, itt a visszatérők aránya 35 százalék. Az egyetemi vizsgaidőszakok idején ezek a számok nagyobbak, nyáron alacsonyabbak. A decemberi látogatottságot növelik a képeslap küldés céljából idelátogatók.

Bellini: San Zaccaria oltárképe

Mit jelent neked most ez az elismerés?

Azt jelenti, hogy érdemes dolgozni. Bizonyítja, hogy a világhálóban rejlő óriási lehetőségek révén egy magyarországi magánkezdeményezés is felkeltheti a világ érdeklődését, és eljuthat a maga kategóriájában a legjobbak közé.

78 éves vagy. Gondolkodtál-e már, hogy bevonj fiatalabbakat a munkába?

Természetesen igen, de nem elsősorban a korom (nem érzem magamat öregnek), hanem inkább a képtár jövője miatt. Sajnos ez eddig nem sikerült, és nem látok esélyt arra, hogy ez később megváltozzék. A szóba jöhető fiatal, művészettörténetet végzett és informatikai ismeretekkel rendelkező munkatársak ugyanis a mai helyzetben nem engedhetik meg maguknak a jelentős elfoglaltságot jelentő önkéntes (ingyen) munkát, saját szakmai és anyagi megalapozásukkal vannak elfoglalva. Megoldást az jelenthetne, ha megfelelően fizetett állást lehetne biztosítani, de ennek jelenleg nincs fedezete.

Melyik a kedvenc képed a WGA-ból?

Nem lehet a WGA 32 ezer képéből egyet kiemelni. Általánosan azt mondhatom, hogy azok a képek állnak hozzám a legközelebb, amelyekhez valamilyen személyes élményem is kapcsolódik. Talán hármat érdemes ezek közül kiemelni.

Goya Korsós lány című festménye a budapesti Szépművészeti Múzeumban. Egyetemista koromban a vizsgáim előtti délutánt – több napi intenzív tanulás utáni kikapcsolódásként – a múzeumban töltöttem, és mindig megigézve álltam hosszasan e kép előtt, szinte beleszerettem az ábrázolt lányba. Azóta is ezt a koromat idézi fel, ha a képet valóságban, vagy reprodukálva látom.

Caravaggio: Emmausi vacsora

Caravaggio Emmausi vacsora című képét 1964-ben láttam először a londoni National Galleryben. Korábban még nem láttam Caravaggio-képet, és nem is sokat tudtam erről a korszakos jelentőségű festőről. Látogatásomkor a mű a „hónap műtárgya” megjelöléssel szokott helyétől eltérően egy külön, besötétített teremben volt kiállítva, remekül megvilágítva, az olajfestmény színei szinte izzottak az irányított fényben. Lenyűgöző volt.

Giovanni Bellini San Zaccaria oltárképe későbbi élményem. Ez a csodálatos, nyugalmat, harmóniát és méltóságot árasztó festmény a velencei San Zaccaria templomban feleségemmel együtt egyik kedvencünk, velencei látogatásaink mindig úgy kezdődnek, hogy a repülőtérről a szállodába érkezve letesszük a csomagokat és irány a San Zaccaria, ahol hosszasan ülünk a festmény előtt (bedobálva az 1 eurós érméket a megvilágításhoz).