Szakács Eszter Kallantyú meséi Gyöngyösi Adrienn illusztrációival Pagony 2013.
Egyszer volt, hogy Szabó T. Anna fejében kinyílt egy kis ajtó és kipattant onnan egy jópofa kis lény. Nem tudni meddig ugrált annak az ajtónak a kilincsén, de egyszer csak a költő ezt pötyögte be a gépébe:
Ez az állat itt a xinxis,
ugye csinos? Pedig nincs is.
De ő nem tudja, hogy nincsen -
jön és ugrál a kilincsen!
Szabó T. Annától egyenesen átpattogott Szakács Eszter költő / meseíró és Gyöngyösi Adrienn illusztrátor dolgozószobájába, ahol szeretettel fogadták és hónapokig dédelgették. A kis mitugrász neve Kallantyú, a xinxisek családjába tartozik. „A xinxisek arra születtek, hogy egész nap ajtókat nyissanak és csukjanak, és különösen odavannak a rézből készült kilincsekért. Minden házban lakik egy láthatatlan xinxis, aki nyitja és csukja az ajtókat.” Hősünk egy békés paplakban talál állást, azaz ugrálást, de mondanom sem kell, hogy amint munkába áll, alaposan felbolydul körülötte a világ. (Hadd pletykáljak ki egy kis bennfentes infót: bárminemű hasonlóság egy valódi, létező lelkésszel és annak családjával, nem a véletlen műve!)
Kallantyú, láthatatlan háttérmunkás létére hihetetlenül élénk társadalmi életet él. Furcsa barátai vannak, kedvencem Krampács, aki talán a legsikerültebb figura a rajzok között, akit érdekel, nézzen utána a Mesebeli Lények Lexikona című kézikönyvben. Szakács Eszter ebben a könyvében is az általam kedvelt stílust hozza, a gyerekeket elmés poénokkal és nyelvi csavarokkal ajándékozza meg, nem gügyög nekik, nem szaggatott tőmondatokban mesél, nem ismétel meg mindent százszor, azt feltételezve, hogy másképpen nem talál utat a leírt szó a buksi fejekhez. Számít a felolvasó felnőtt és a hallgató gyerek humorérzékére.
Számomra sok megnyugtató információt hozott ez a könyv. Kiderült, hogy lehet egyszerre telelni és nyaralni, amivel manapság sok pénzt megtakaríthatunk; megerősödtem abban, hogy tényleg nem érdemes fogyókúrázni, sokkal egészségesebb többet ugrálni a kilincsen; és bár a feketelyuk még sötét folt a tudomány világában, a feketelyuk-kapszula igenis létezik! Az egyetlen nyugtalanító az volt, amikor felsejlett bennem, hogy esetleg én is xinxis vagyok, ugyanis a színtelenítő járvány tünetei néha rajtam is mutatkoznak. „A színtelenítő járvány a xinxisek egyetlen betegsége. Ha valamelyikük elkapja, a bundája teljesen kifakul, és olyan erőtlen lesz, hogy még a kilincset se tudja lenyomni.” Erre Krampács csak annyit jegyezne meg: „Krampács! Krampács!” Aki nem hiszi, járjon utána.
Hát ez zseniális!!!!
VálaszTörlés