Annie Hall unokája

Frances Ha
Rendezte: Noah Baumbach, 2013

Vessetek meg, de szerintem az emberiség női népessége a nyugati világban két csoportra osztható. Az egyik kiskora óta a nagy Ő-ről álmodozik, akivel majd sok kisbabát hoz a világra és boldogan élnek, míg meg nem halnak, míg a másik elsősorban valami akar lenni. Világhírű újságíró, rovarkutató, diktátor, művész... Utóbbiak folyamatosan dolgoznak magukon, mert hisznek benne, hogy van bennük valami, amit ki kell hozniuk magukból, és nem rezzenek meg, mikor körülöttük már mindenki férjhez ment és gyereket szült.

Nem akarnak ők se magukra maradni, és ha szerencséjük van, tényleg nem maradnak magukra, mert ők is jó fejek, csak más típusú társra/életre vágynak.

Frances Halladay egy ilyen lány. Nyílt szívű, egyenes, nagylelkű, s miközben látszólag össze-vissza szerencsétlenkedik a világban, kizökkenthetetlenül hisz benne, hogy egyszer nagy táncos-koreográfus lesz és kezdődik az élet.
Félrevezethetetlen bizalommal vonul előre, miközben minden mellémegy: elfogy a pénze, új lakást kell keresni, a tánccsoport kihagyja a turnéból.




A Frances Ha a mostani harmincasok Annie Hallja. Ahogy a Girls című nagysikerű HBO sorozat az aktuális Szex és New York.
A Fame is eszembejut a  nyolcvanas évekből, mégha ez a film halkabb eszközökkel, a szó szoros értelmében is fekete fehéren tematizálja, a  kompromisszumra képtelen, mindenre elszánt, de önmagában és tehetségében minden rossz ellenére megingathatatlanul hívő emberfajta problémáit.

A film forgatókönyvét Noah Baumbach közösen írta a címszerepet játszó Greta Gerwiggel, aki ma már az amerikai független mozi sztárja, s idén tagja volt a Berlinale zsürijének is.
Először a Ben Stiller fémjelezte Greenbergben dolgoztak együtt, melynek sztoriját Baumbach akkori párjával, Jennifer Jason Leigh-vel gondolta ki. Ma Gerwiggel alkotnak párt. Mint Woody Allen és Diane Keaton anno.

Ha azt mondom Annie Hall, akkor azt hiszem, mondanom sem kell, hogy Baumbach pedig a mai harmincévesek Woody Allenje lehet. Szellemes melankóliával közelíti meg az élet fundamentális kérdéseit, hősei nyomorult helyzetekben sem vesztik el humorukat és részegen is képesek nagy gondolatokat megfogalmazni a kis dolgokról.

Francest nem sajnáljuk, csak odaadóan szeretjük. Még akkor is, ha olyan béna, hogy ha a levelesládája csak a fél neve fér rá, nem a vezetéknevét hagyja a rekeszben, hanem csak annyit, hogy Frances Ha...