Egy nyúlalakú kérdőjel

Dániel András A nyúlformájú kutya Tilos az Á könyvek  2018

Károly, a nyúl formájú kutya egy elrontott rajzból lett olyan, amilyen.
Hogy kutyának indult aztán nyúl lett, vagy fordítva, most már mindegy. Kivetődött a világba, amiben semmi, de semmi sem olyan, ami jó, kellemes és boldogító lenne számára.  Alapvetően fals minden.
És nem lehet visszacsinálni. Hangja, lelke kutya, de ha a kutyákhoz csatlakozik, elűzik, mint egy nyulat, ha a nyulak között kutyahangján megszólal, azok kinevetik.

A felhőtlenül vidám és őrülten sikeres kufli történetek között Dániel András váratlanul bekanyarodott egy ismeretlen utcába, hogy bevilágítson az élet egy kevésbé napsugaras szögletébe.

Minden értelmes ember elgondolkodik legalább egyszer életében - többnyire a tinédzserkor táján - hogy mi is vagyok én, ki is vagyok én?
Hogy látnak engem a többiek? A két kép vajon egyezik-e?
Ez a könyv messzebbre megy. Azok problémáit tárja elénk, akiknek életét a többiek, a kívülállók nem igazán látják át, akiknek igazi valója nem jön át rögtön, akikhez felületesen közelít a többség.
Fundamentális identitás problémáikat divatos nyavajgásnak, a legrosszabb esetben büntetendő rendzavarásnak tartják. Azt szeretjük, amit ismerünk. Ott érezzük biztonságban magunkat, ahol ismerjük a szabályokat. Ahol a kutya úgy néz ki mint egy kutya és mély hangon ugat, a nyúl aranyos, gyorsan fut és ártalmatlan. Nincs olyan, hogy mindkettő valaki.

A szerző kézenfogja az olvasót és tapintatos határozottsággal mutatja meg, hogy DE. Hogy a sorsa annak akit "elrajzoltak", nagyonis különbözik azétól, akivel "minden rendben van".

... a medve csak medvéül ért, az elefánt elefántul...

Itt minden rajzi elem, szín, buborék szöveg súlyos jelentéssel bír, lényegre tör. Nemcsak tartalmában, vizualitásában is útmutató ez a remekbe szabott (művész)könyv. Úttörő módon egyesíti a reneszánszát újraélő, risoprinttel, direkt színekkel, kis példányszámban sokszorosított cool fanzine és a szakértelemmel előállított igényes könyv minden jó tulajdonságát.

"Egyszer a kinttől félünk, máskor a benttől. Vagy csak én? "

Járom a könyvet, mindig, oda és vissza. Mint akit ezért rajzoltak ide. Hogy menjen fel-alá. Találjon valamit. Közben nézem, ha adódik esetleg néznivaló. Egy ház, egy kávédaráló, egy szemüveg. Ilyesmik vannak ebben a könyvben.

LÁTSZÓLAG!

Kellemes gondolkodást mindenkinek!

Két kötet kufli

Dániel András Egy kupac kufli Pozsonyi Pagony 2013 

A kuflik és a nagy eső Pozsonyi Pagony  2014

Olvasó felnőttek olvasó gyerekekből teremtődnek.
Az én első mesekönyveim színes leporellók voltak, amiket a mamánk olvasott nekünk elalvás előtt, napközben pedig bekerítettük velük a babákat, és várakat építettünk belőlük a húgommal. Mikor már tudtam olvasni, azokat a könyveket szerettem a legjobban, amikben az illusztrációk kicsit eltértek a „normális széptől“. Amikben nem királylányok voltak tüllruhában, hanem fekete hajú ravasz manók piros barlangokban, fura figurák érdekes ruhákban.
Kedvenc könyveimben nemcsak a történet stimmelt, hanem a kötet maga is izgalmasan nézett ki, illusztrációik bizsergették a fantáziámat.
Irtó jó fej felnőttnek képzeltem Réber Lászlót, Reich Károlyt, Walter Triert, aki Erich Kästner könyveit illusztrálta, Würtz Ádámot, aki miatt a Lúdanyó meséi sokkal érdekesebb rígmusokká váltak, mint önmagukban, és Szecskó Tamást, aki a gyerekeknek szóló angol nyelvkönyveimet tette élvezetessé.

Testvérem sokkal jobb tanuló volt nálam, ezért egyik évzárón kapott egy mesekönyvet, amit addig irígyeltem, amíg el nem loptam tőle.
Most is itt van a polcomon. Bartócz Ilona írta és Barbara utcája a címe.
A mese feleannyira sem érdekes, mint Heinzelmann Emma varázslatos borítója és a kötetben található festéssel kombinált kollázsok.
Ha felnövök, olyan akarok lenni, mint a Heinzelmann Emma - mantráztam magamnak lapozgatás közben.

Ha most lennék kicsi, azt mondogatnám, ha megnövök, Dániel András akarok lenni. Nagyon klassz élet lehet mindenféle lényt kigondolni, megrajzolni és elmesélni a történetüket. Mivel azonban felnőtt vagyok, egy dolgot tehetek csak: Dániel András könyveket ajándékozni a közelemben sündörgő kis és nagy gyerekeknek.

A Pagony kiadó 3-6 éves, mackót tartó kislányoknak ajánlja a kuflikat, de nem zárnám ki a kisfiúkat és a nagyobb élőlényeket sem a körből, mert legutóbb például családom dédnagymamájával nevettük könnyesre magunkat a második nézésre felfedezett, aprólékos gonddal megrajzolt, takarásban megbújó, lap széléről menekülő figurákon.

A jó gyerekkönyv nem szájbarágós. Pont annyit kell mutatnia, hogy a film beinduljon a kis olvasó fejében, de azt folytathassa maga is. Építsen. Ne előrerágott cukros koszt legyen, hanem vitamindús, ébresztő, lelkesítő. Tudjon meg belőle dolgokat a világról s tanuljon meg elgondolkozni a miérteken.
Például azon, hogyan kell megszüntetni az árvizet...
A kuflik szülőatyjának van rá egy nagyon kézenfekvő ötlete.
Ha meg akarjátok tudni, irány a Pagony könyvesbolt: Budapest, XIII. Pozsonyi út 26.

Dániel András első önálló kötete a Pagonynál, a Matild és Margaréta 2012-ben jelent meg, a Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém) pedig 2013-ban Szép Magyar Könyv-díjat kapott.
Itt lehet nézelődni, lapozgatni és rendelgetni.

Itt pedig egy aktuális beszélgetés ezzel az univerzális alkotóval.

KELLEMES KARÁCSONYI KÉSZÜLŐDÉST!

Festett gránit

A Monasterio de San Lorenzo de El Escorial nyugtalanító épülete a Sierra de Guadarrama egykori salaklerakójának helyére épült. A Salak Monostora, kvázi. Irdatlan, szürke tömb; körben hegyek (sfumato), szikla és tűlevélavar. Mókusok! Az uralkodó, aki építtette (II.Fülöp), egy környékbeli magaslatról figyelte az építkezést. Huszonegy év - erős tapasztalata lehetett az időről ennek a fekete ruhás, talányos alaknak. Világ ura, kábé -nyilván már a "talányos alak"-ért is simán lefejeztetne.

Innen nézve inkább mesésen gazdag, melankólikus konceptművész. Főműve, a maga negatív pompájában, az önmagából kivont barokk monumentumaként áll a fennsíkon, elpusztíthatatlanul, az emlékezet salakos (laza) talaján. Háromdimenziós, bejárható önarckép. Némasága megközelíthetetlenné teszi; nem is próbálkozom vele. Csak felhasználok ezt-azt, lopok tőle: kacatokat rendezgetek, körberakosgatok velük  valami (általam) megnevezhetetlent.

Ezekkel a szavakkal vezeti be
REAL- Paisaje español con monarca  című ma nyíló kiállítását Dániel András.

Akik ismerik és szeretik ezt a sokoldalú, közönségét mindig új témákkal és megközelítési formákkal meglepő, folyamatosan megújuló művészt, szerintem ma sem fognak csalódni.
Az április 9-ig megtekinthető kiállítást ma este 8-kor Nemes Z. Márió költő, kritikus nyitja meg a budapesti Godot Galériában (1114 Budapest, Bartók Béla út 11).

Dániel András -egy korábbi- Beszélj vagy hallgass örökre című kiállításának megnyitóján készült videót itt, Arnolfini Archívum-beli tárlatát pedig itt láthatjátok.