Két kötet kufli

Dániel András Egy kupac kufli Pozsonyi Pagony 2013 

A kuflik és a nagy eső Pozsonyi Pagony  2014

Olvasó felnőttek olvasó gyerekekből teremtődnek.
Az én első mesekönyveim színes leporellók voltak, amiket a mamánk olvasott nekünk elalvás előtt, napközben pedig bekerítettük velük a babákat, és várakat építettünk belőlük a húgommal. Mikor már tudtam olvasni, azokat a könyveket szerettem a legjobban, amikben az illusztrációk kicsit eltértek a „normális széptől“. Amikben nem királylányok voltak tüllruhában, hanem fekete hajú ravasz manók piros barlangokban, fura figurák érdekes ruhákban.
Kedvenc könyveimben nemcsak a történet stimmelt, hanem a kötet maga is izgalmasan nézett ki, illusztrációik bizsergették a fantáziámat.
Irtó jó fej felnőttnek képzeltem Réber Lászlót, Reich Károlyt, Walter Triert, aki Erich Kästner könyveit illusztrálta, Würtz Ádámot, aki miatt a Lúdanyó meséi sokkal érdekesebb rígmusokká váltak, mint önmagukban, és Szecskó Tamást, aki a gyerekeknek szóló angol nyelvkönyveimet tette élvezetessé.

Testvérem sokkal jobb tanuló volt nálam, ezért egyik évzárón kapott egy mesekönyvet, amit addig irígyeltem, amíg el nem loptam tőle.
Most is itt van a polcomon. Bartócz Ilona írta és Barbara utcája a címe.
A mese feleannyira sem érdekes, mint Heinzelmann Emma varázslatos borítója és a kötetben található festéssel kombinált kollázsok.
Ha felnövök, olyan akarok lenni, mint a Heinzelmann Emma - mantráztam magamnak lapozgatás közben.

Ha most lennék kicsi, azt mondogatnám, ha megnövök, Dániel András akarok lenni. Nagyon klassz élet lehet mindenféle lényt kigondolni, megrajzolni és elmesélni a történetüket. Mivel azonban felnőtt vagyok, egy dolgot tehetek csak: Dániel András könyveket ajándékozni a közelemben sündörgő kis és nagy gyerekeknek.

A Pagony kiadó 3-6 éves, mackót tartó kislányoknak ajánlja a kuflikat, de nem zárnám ki a kisfiúkat és a nagyobb élőlényeket sem a körből, mert legutóbb például családom dédnagymamájával nevettük könnyesre magunkat a második nézésre felfedezett, aprólékos gonddal megrajzolt, takarásban megbújó, lap széléről menekülő figurákon.

A jó gyerekkönyv nem szájbarágós. Pont annyit kell mutatnia, hogy a film beinduljon a kis olvasó fejében, de azt folytathassa maga is. Építsen. Ne előrerágott cukros koszt legyen, hanem vitamindús, ébresztő, lelkesítő. Tudjon meg belőle dolgokat a világról s tanuljon meg elgondolkozni a miérteken.
Például azon, hogyan kell megszüntetni az árvizet...
A kuflik szülőatyjának van rá egy nagyon kézenfekvő ötlete.
Ha meg akarjátok tudni, irány a Pagony könyvesbolt: Budapest, XIII. Pozsonyi út 26.

Dániel András első önálló kötete a Pagonynál, a Matild és Margaréta 2012-ben jelent meg, a Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém) pedig 2013-ban Szép Magyar Könyv-díjat kapott.
Itt lehet nézelődni, lapozgatni és rendelgetni.

Itt pedig egy aktuális beszélgetés ezzel az univerzális alkotóval.

KELLEMES KARÁCSONYI KÉSZÜLŐDÉST!