Egy nyúlalakú kérdőjel

Dániel András A nyúlformájú kutya Tilos az Á könyvek  2018

Károly, a nyúl formájú kutya egy elrontott rajzból lett olyan, amilyen.
Hogy kutyának indult aztán nyúl lett, vagy fordítva, most már mindegy. Kivetődött a világba, amiben semmi, de semmi sem olyan, ami jó, kellemes és boldogító lenne számára.  Alapvetően fals minden.
És nem lehet visszacsinálni. Hangja, lelke kutya, de ha a kutyákhoz csatlakozik, elűzik, mint egy nyulat, ha a nyulak között kutyahangján megszólal, azok kinevetik.

A felhőtlenül vidám és őrülten sikeres kufli történetek között Dániel András váratlanul bekanyarodott egy ismeretlen utcába, hogy bevilágítson az élet egy kevésbé napsugaras szögletébe.

Minden értelmes ember elgondolkodik legalább egyszer életében - többnyire a tinédzserkor táján - hogy mi is vagyok én, ki is vagyok én?
Hogy látnak engem a többiek? A két kép vajon egyezik-e?
Ez a könyv messzebbre megy. Azok problémáit tárja elénk, akiknek életét a többiek, a kívülállók nem igazán látják át, akiknek igazi valója nem jön át rögtön, akikhez felületesen közelít a többség.
Fundamentális identitás problémáikat divatos nyavajgásnak, a legrosszabb esetben büntetendő rendzavarásnak tartják. Azt szeretjük, amit ismerünk. Ott érezzük biztonságban magunkat, ahol ismerjük a szabályokat. Ahol a kutya úgy néz ki mint egy kutya és mély hangon ugat, a nyúl aranyos, gyorsan fut és ártalmatlan. Nincs olyan, hogy mindkettő valaki.

A szerző kézenfogja az olvasót és tapintatos határozottsággal mutatja meg, hogy DE. Hogy a sorsa annak akit "elrajzoltak", nagyonis különbözik azétól, akivel "minden rendben van".

... a medve csak medvéül ért, az elefánt elefántul...

Itt minden rajzi elem, szín, buborék szöveg súlyos jelentéssel bír, lényegre tör. Nemcsak tartalmában, vizualitásában is útmutató ez a remekbe szabott (művész)könyv. Úttörő módon egyesíti a reneszánszát újraélő, risoprinttel, direkt színekkel, kis példányszámban sokszorosított cool fanzine és a szakértelemmel előállított igényes könyv minden jó tulajdonságát.

"Egyszer a kinttől félünk, máskor a benttől. Vagy csak én? "

Járom a könyvet, mindig, oda és vissza. Mint akit ezért rajzoltak ide. Hogy menjen fel-alá. Találjon valamit. Közben nézem, ha adódik esetleg néznivaló. Egy ház, egy kávédaráló, egy szemüveg. Ilyesmik vannak ebben a könyvben.

LÁTSZÓLAG!

Kellemes gondolkodást mindenkinek!

Élvonalban

 

 Barátunk és alkotótársunk, Turbuly Lilla Alkonykapcsoló című verses kötete felkerült a moly.hu irodalmi blog olvasói által létrehozott, a kortárs magyar irodalom népszerűsítését szolgáló Merítés-díj idei tizes listájára.
Ilyen jó dolgokat írnak róla a bloggerek:
„Nos az első verseskötet amit nem csak szeretni lehet, hanem kötelező. Nem kell, hogy kétszer hosszabb legyen van egyszerűbb út is kétszer kell elolvasni …nekem sikerült és titokban még szerintem többször is sikerülni fog. A hétköznapi élet pillanatai vannak itt is kiragadva, mint oly sok versben amit olvastam, de itt át is élem/éled, te magad válsz a külső megfigyelővé, s ezáltal magad is vers része leszel. A legszebb példa erre maga a címadó vers.” @LuPuS_007

„Magával sodró, lendületes, érthető és érezhető versek egy tudatos szerző tollából. Útkereső líra. Érzékeny, mégis határozott árnyjátéka egy összetett lélekvilágnak.” @_selene_
„Letisztult képek. Mindennapi pillanatok kapcsán felbukkanó mély meglátások. Irodalmi hagyományok tisztelete. Stabilan szép nyelvhasználat. Lényeglátás. Erős rendezettség, akár kötött, akár szabad a forma.” @Littlewood

Az előválogatás során a zsűri 74 verseskötetet olvasott el az elmúlt év terméséből. A teljes lista itt található

"Eltévedt hold" irodalmi emléktúra

A Susannicon szerkesztőségének három tagja nemrég irodalmi barangolásra indult Stuttgartban, az "Eltévedt hold" nyomában. A túra célja az volt, hogy felkutassák Turbuly Lilla regényének helyszíneit és közben jól is érezzék magukat.
2006-ban a Nők Lapja, a Nők Lapja Café és a Révai Digitális Kiadó közösen hirdetett regényíró pályázatot, "Írd te az év könyvét!" címmel. A több mint háromszáz pályaműből az olvasók döntése alapján három könyv jelenhetett meg. 2006-ban "Az év könyve" jelvény felkerülhetett az "Eltévedett hold" borítójára. A mű természetesen fikció, de bizonyos helyszínei valóságosak...

"A taxisofőr tanácstalanul nézegeti a házszámokat, miközben Lívia a már kipakolt két termetes bőrönd mellett álldogál. Buschlestrassse 2., Buschlestrasse 6. - mormolja értetlenkedve a férfi, ide-oda forgatva a fejét a két, igencsak hasonló, kétemeletes ház között."

"Elindul visszafelé, most már látja a Régi Kastély épületét, felismeri az útikönyvbeli kép alapján. De nem oda, hanem az Új Kastély háta mögé ér ki, egy nagy parkba." 

"Most nem áll meg, de azért lelassít, szemügyre veszi a kis mesterséges tavat (kacsák szunyókálnak a partján), a többnyire foglalt padokat, amiken öltönyös hivatalnokok ebédelnek, a szökőkutat a szoborsorral, és arra gondol, hogy fog majd itt ebédelni ő is, meg olvasni, egész biztosan."

"Az eső szerencsére időközben elállt, de a padok még vizesek, így válogathat közöttük, és miután egy kicsit letörölgeti az egyiket, le is tud ülni. Szemben, a tartományi parlament aranybarna üvegfelületei visszatükrözik a távolodó felhőket, a földszinti étterem előtti terasz lassan megtelik ebédelőkkel."

"Jólesik, de nem marad sokáig, mert itt csak egy automata jelzi a kávézót, inkább keres egy igazit, de oda már a Stuttgarter Zeitungot viszi magával. Jó hogy végre ki lehet ülni a teraszra." 

"A keskeny utcácskához közelebb eső ajtó egy étterembe vezet. Fölötte cirádás betűkkel ott áll a neve: Stuttgarter Stäffele."

A szerkesztőség tagjai ebben az étteremben pihenték ki a túra fáradalmait és adóztak tisztelettel nem csak az írónő, hanem a helyi sörfőzési hagyományok és a konyhaművészet előtt is.

Forrás: 
Turbuly Lilla: Eltévedt hold - Bp.: Révai Digitális Kiadó, 2006.

  

Jane Austen otthonai

Ha az utazó közúton gördül be a dél-angliai Hampshire megyébe, megpillanthat egy olyan táblát, amelyen ez áll: „Üdvözöljük Hampshireben, Jane Austen hazájában”. Különös öröm ezt látni annak, aki irodalom- és azon belül még Austen-rajongó is, és aki bízik abban, hogy az ilyen gesztusok is segítik az európai kulturális hagyományok megőrzését és továbbadását, bár Austen esetében kár Európára leszűkíteni a földrajzi kört, hiszen máig világszerte ismert és olvasott szerző. Igaz, hogy az irodalmi emlékhelyek látogatása nem olyan népszerű elfoglaltság, mint mondjuk pörögni egyet a London Eye-on, de legalább nem kell sokat sorban állni a jegyvásárlásnál.

Egy megyényi területet megnevezni mint otthont, teljesen jogos az írónő esetében, hiszen úgy alakult az egyébként rövid élete (1775-1817), hogy többször kellett költözködnie, illetve más-más helyeken eltöltenie bizonyos időszakot. A steventoni lelkészlakban született; Oxfordban, Southamptonban és Readingben járt iskolába; lakott Bathban, Southamptonban, és végül Chawtonban; utolsó heteit pedig a gyógyulás reményében Hampshire megye székhelyén, az egyébként csodálatos Winchesterben töltötte. Ott halt meg, és máig ott nyugszik a winchesteri katedrális északi szentélyében.

A winchesteri katedrális

A winchesteri ház, ahol Jane Austen meghalt

A chawtoni ház és a benne működő múzeum számít a legfontosabb emlékhelynek, bár nagy érdeklődés övezi az amúgy is népszerű fürdővárosban Bathban található múzeumot is, amely kicsit hangsúlyosabban fókuszál a turisták elvárásaira. Chawton jelentősége abban áll, hogy Austen 1809-től halálig itt viszonylagos nyugalomban élt, itt írta, illetve itt rendezte kiadás alá a legjelentősebb műveit.

A chawtoni ház, ma múzeum

Austen, és szeretett nővére Cassandra, tipikus példái voltak a férfiak uralta társadalomban, teljes alárendeltségben élő nőknek. Mivel nem mentek férjhez, egész életükben ki voltak szolgáltatva annak a férfi rokonuknak, aki képes és hajlandó volt eltartani őket. Sorsukat befolyásoló valódi szabad akarattal nem rendelkeztek, lakóhelyüket sem ők választhatták meg. Így aztán Austen csak bátyjától várhatta azoknak a körülményeknek a megteremtését, amit későbbi „kolléganője” Virginia Woolf úgy fogalmazott meg hogy "a nőknek rendelkezniük kell pénzzel és saját szobával, ha regényírásra adják magukat. [Ha] (...) meglesz az évi ötszáz fontunk és a saját szobánk; ha szokásunkká válik a szabadság és a bátorság, hogy azt írjuk, amit gondolunk; ha sikerül egy kicsit elszakadnunk a közös nappalitól, és nemcsak azt vesszük észre, hogy az emberek milyen kapcsolatban vannak egymással, hanem azt is hogy milyen viszonyban vannak a valósággal; és ha önmagában nézzük az eget is, a fákat és minden mást;..." 

Wifi jelszó: "Jane 1817"

1809-től a bájos kis hampshire-i településen álló 17. századi ház nyugodt otthonává vált a két testvérnek, édesanyjuknak és egy idős nőismerősüknek. Kellemes kis kert, gazdasági épületek egészítik ki az épületegyüttest. A bútorok, a használati tárgyak a látogató szemével nézve ismerősek lehetnek egynémely BBC filmfeldolgozásból is.

Marmite, a chawtoni ház cicája

Aki ma vesz kézbe egy Jane Austen regényt, egy hihetetlenül modern, friss szerzővel találkozik, holott tavaly volt az írónő halálának kétszázadik évfordulója. Művei méltó kiteljesedési az angol modern regény hagyományának, éles társadalomkritikát megfogalmazva, jellemábrázolásainál mély pszichológiai elemzési készséget felmutatva szórakoztatja az olvasót, mindezt kiváló ritmusérzékkel és humorral előadva.
Helyszínei megválasztásakor nem mozdult el túlságosan lakóhelyétől, a nagy társasági életet biztosító Bathtól, Londontól, Brightontól, valamint Devontól, ahova a családi utazások során juthatott el. Vannak olyan helyszín-leírásai, amik máig beazonosíthatók. A filmes alkotók is közel maradtak Austen eredeti dél-angliai közegéhez, az „Értelem és érzelem”-ben visszaköszön a jellegzetes devoni táj, a „Büszkeség és balítélet” Benett családja a BBC feldolgozásban a wiltshire-i Luckingtonban valamint a közeli Lacockban élt (utóbbi falucskában Harry Potter is megfordult).
De ami a legfontosabb információ még egy 21. századi nő számára is, az az, hogy Mr. Darcy filmbéli kastélya jóval északabbra, Chatsworthben van!

A Virginia Woolf idézet forrása: Virginia Woolf: Saját szoba; [ford. Bécsy Ágnes]. - Bp. : Európa, 1986.

Kollázs workshop az artKRAFT LOFTban

Feldolgozásra váró plakátok

Baracsi Katalin, az  ArtKraft Design vezetőjének meghívására november 10-én, 10-13 óra között plakát-workshopot vezetek, amire szeretettel várunk minden érdeklődőt.

Mimmo Rotella: Marilyn 1963-64

Az első moziplakátokból készült kollázs, amit valaha láttam, Mimmo Rotella olasz művész (1918-2006) munkája volt,
melyet Fellini La Strada című filmjének poszteréből készített.
Hírdető oszlopokról és házfalakról tépkedte le a viharvert plakátokat és korabeli hírdetéseket, összerázta, rétegezte, képpé rendezte zsákmányát. Tőle függetlenül, nagyjából ugyanebben az időben ugyanezt tették Franciaországban a magukat affichistáknak (plakátistáknak) nevező fickók, Raymond Hains, Jacques Villeglé, és a német származású Wolf Vostell is.

Az ötvenes, hatvanas évek ezek, új realizmusnak nevezzük az akkori évek útkereső művészeti törekvéseit. 1959-ben, az első párizsi biennálén mutatták be először széles publikum előtt házfalakról tépkedett papírcafatokból készült munkáikat. Természetesen azonnal botrányt kavartak. Nemcsak azzal, hogy a hétköznapi plakátokat behozták a múzeumba, hanem azzal is, hogy a banális nyersanyagokból olyan táblaképeket alkottak, amik erősen emlékeztettek az akkori idők absztrakt festészetére.

Susanna Lakner: Penelope 2015-2018

Rotella dekollázsait korabeli olasz filmek plakáttépeteiből készítette. Színes, látványos, tipográfiailag érdekes megoldásokból és sztárok színes portréiból ragasztott képei inkább már a pop-art kategóriájába tartoznak.

Katiék egy művészmozi felszámolásakor nagy mennyiségű filmplakáthoz jutottak, amiket délelőtti workshopunkon megpróbálunk a magunk képére szabni, tépkedni, ragasztani.

Délután 14-17 óra között ugyanott notesz workshop lesz. A résztvevők régi magazinokból, filmtekercsekből, vintage fotókból készíthetik el saját Moleskine jegyzetfüzetüket  Baracsi Kati (artKRAFT) és Kovács Andrea (Kurszán) kollázskészítők segítségével.
Andrea munkái itt láthatók: http://www.kurszan.com

A foglalkozást felnőtt résztvevők számára szervezzük, a korhatár 16 év.
Előképzettség nem szükséges.

Susanna Lakner: Rot! Galerie Zero Arts, Stuttgart 2018

A workshopra szendvicsekkel és Majomkenyér kekszekkel, bonbonokkal várjuk a résztvevőket.
Zene, tea, forralt bor!

A helyszín: artKRAFT LOFT - Budapest, XI. Budafoki út 70.
Létszám: 10 fő/workshop (min. 5 fő-vel indítjuk)
Időpontok: november 10. szombat:
10-13 óra: plakát-kollázs
14-17 óra: notesz-kollázs

Részvételi díj: 15 000 Ft/workshop (7500 Ft foglalási díjjal, melyet október 31-ig kérünk számla ellenében az Artkraft Design Kft. számára átutalni)

Érdeklődni és jelentkezni: info@artkraft.hu email címen lehet, a tárgy: KOLLÁZS WORKSHOP

A részvételi díj tartalmazza a workshopok alapanyagait; eredeti plakátok, régi és új magazinok, vintage fotók,  délután 80 lapos A5-ös Moleskine notesz, ragasztó, olló, farostlemez, karton,
ételt, ital, zene.

Egy fontos októberi napon...

Valamikor nagyon nagyon régen, egy távoli naprendszerben két kíváncsi zöldfülű heteken át tanakodott.

- Te tudod ki az a Saját levében?

- Nem, de olvasom a blogját.

- Én már ettem is a sütijeiből az Arnolfini Fesztiválon.

- És ő nem volt ott?

- Háát, nem tudom...

- Hogyhogy?

- Ervin beszélt a sütikről és amikor rákérdeztem, hogy ki ez a Saját levében, csak titokzatosan mosolygott és mindössze annyit mondott: nem árulhatom el. 

................................................................ 

            - Lehet, hogy férfi? Vannak férfiak, akik remekül főznek... 

            - De sütnek is?

...............................................................

- Te, figyelj, az ott a képen egy női bicikli.... 

-  A bicikli nem sokat jelent, útitárssal is mehetett! 

- Hát igen, ez igaz, bár akkor két bicaj lenne...

Egyébként én is próbáltam már tapintatosan kiszedni Ervinből, de elsiklott a kérdés mellett/felett.

-  A tavalyi Arnolfini Fesztiválon Saját Levébennek volt egy pultja, de műsorkezdés előtt már berendezte, mi meg később értünk oda, úgyhogy ott nem sikerült beazonosítani. De nem adom fel, és ha rájövök, mindenképp megosztom veled az információt! 

 - Alig várom!

................................................................... 

- Most jövök az Arnolfini Fesztiválról. Szigorú titoktartásra kötelezve itt küldöm neked a helyes megfejtést. Saját Levében egy kedves, vicces nő és Edinának hívják. De nem tőlem tudod! 

...................................................................

          Aztán csináltunk egy könyvet közösen. Saját levében lett a címe.

Edina dedikál a 2012-es Arnolfini Fesztiválon

Blogot is csináltunk közösen. Ez a Susannicon. 

A Saját levében könyv alkotói

Kedves Edinánk, szeretettel gratulálunk a kerek számhoz, minden jót Neked és újabb közös élményeket veled együtt! 

Duplaelőny

Intermezzo a Murakami folyamban (semmi spoiler!)
Világirodalmat két nyelven olvasok. Az nyer, ami előbb jelenik meg.
Csak előnyök származnak ebből. Nemrég Murakami legújabb műve
A parancsnok meggyilkolása. Mint kiderült, a német fordítás az angolt is megelőzte.

Nekem a Világvége, és a keményre főtt csodaország volt a beszálló drog, utána igyekeztem behozni a lemaradást, de közben újabb kötetek jelentek meg, így ujjamat az idő pulzusán tartva a legfrissebb Murakamikat fogyasztottam legelőször. Csak a sovány években választok visszafelé az életműből.
Ez a hozzáállás nem okoz nagyobb zűrzavart, mert bár a japán író is ugyanúgy öregszik, mint a többi halandó, hőseinek életkora és időtlen témái nemigen.

Nem tudom pontosan, mi volt az első németül megjelent kötete, - nektek ez nyilván mindegy is -, a folyamatban azonban volt egy hatalmas lyuk az elején, ami nem nagyon tudott betöltődni. Legelső két kisregénye, mellyel berobbant és azonnal irodalmi díjat nyert hazájában, más nyelven olvasóknak sokáig elérhetetlen volt. A mester valami miatt megtagadta a fordítást. Idén megesett a szíve rajtunk, ami talán a nagyszerű fordító, Ursula Gräfe érdeme, kinek hozzáértését leginkább az bizonyítja, hogy
A határtól délre, a naptól nyugatra című kötet, mely sokáig angolból fordítva, Veszélyes szerető címen volt kapható nálunk, az ő eredetiből történt fordítása után került méltó helyére.

Nyár végén, befejezve A parancsnokot, ellátogattam kedvenc könyvesboltomba, hogy visszamenőleg újabb Murakamit horgásszak ki. Ismeretlen című ragasztókötött példány vonzotta magához a tekintetemet. Ez azért volt fura, mert Németországban minden előbb keménytáblával jelenik meg, 1-2 év után csinálnak csak belőle zsebkönyvet. A keménytáblás könyvek csudaszépek és drágák. A zsebkönyvek ára ezek fele, s nagy előnyük, hogy vastagságuk ellenére is könnyebb őket egy kézben tartani a fürdőkádban. Döbbentemből felocsúdva örömmel vittem haza a zsákmányt. Nem csalódtam.

Az előszóból megtudhatjuk, hogyis támadt az írás ötlete, és hogyan találta meg a 29 éves jazz klub tulajdonos a saját írói hangját. A kis kötet előrevetíti azt a szeretnivaló elbeszélő stílust, elmélkedős, rácsodálkozó mégis kissé sztoikus hangvételt, ami azóta is csak rá jellemző, s ami miatt oly sokan szeretjük. És most jön a jó hír, amiről ezenközben magyarul lemaradtam:
a nagyszerű Erdős György után Nagy Anita vette át a fordítói stafétabotot a Geopennél és mint látom, 2016 óta e-könyvben kapható a első két kisregény Hallgasd a szél dalát / Flipper 1973 címen. Idevonatkozó hírforrásokból kiderült, ezzel a kettővel mintegy "Patkány"- trilógiává válik a Birkakergető nagy kaland.
Nekem ezzel adódik is, mivel folytatom az életmű áttekintését, a Birkát akartam ugyanis elkezdeni épp, ha nem jön közbe A parancsnok meggyilkolása. Ezutóbbi magyar fordításáról  sajnos még nincs hír...

Zöldeskék hangulatkeltés

Nem, nem kaptunk napszúrást, jól látjuk, hogy az egykori Károlyi palota egyik termében csak úgy lazán oda van dobva  egy kikötői cölöpre egy fecske típusú fürdőnadrág, odébb megcsodálhatjuk Tamási Áron szandálját, ami napjainkban is simán eladható lenne valamilyen divatos márkajelzéssel, mellette Mészöly Miklós hasonlóan trendi napszemcsije villan a tárlatlátogatóra.

A PIM kiállítása megerősíti, hogy a napfény, amelynek tudományosan bizonyított hatása van hormonjainkra, az amúgy borongásra hajlamos írókból-költőkből is előcsalogatta a lazuló, önfeledt, játékos énjüket. Örkénynek mondjuk nem kellett ehhez nap, ő az orosz télben is elsütötte a poént, ha volt. Lipták Gábornak, a balatonfüredi írónak, helytörténésznek, elsősorban barátnak, aki feleségével nyaranta valóságos irodalmi szalont üzemeltetett Füreden, az alábbi sorokat írta:

Kedves Gabus!
Ne haragudj egy ideges bolondra. A háborúban átlőtték a bal fejemet, épp ott, ahol a józan eszem utolsó maradványa székelt. Ennek köszönhető, hogy ott felejtettem valahol a rövid ujjú nejlon ingemet. Kérem Maxit, tegye egy borítékba, Melinda ragassza le, Gabus címezze meg és Pulcsi leheljen rá csókot, mert a testemen hordom a szóban forgó inget. (…)
Sokszor ölel agylövéses barátod
Pista

1959. júl. 16.

Kedves Gabus!
Ing nélkül járok, csak a szőr borít, mert nem jött meg a nejlon ing. Nem szokás a vendégek ottfelejtett fehérneműjét eladni és így pénzhez jutni. (…)
A báli viszontlátásig ölel
hű barátod
Örkény István

Az amúgy nem nagy kiállításon, merthogy szívesen nézegetné az ember még több teremben is, a stégről szaltózó Juhász Ferenc fotója mellett még filmrészleteket is láthatunk, pl. az Esterházy és a Balassa családról a strandon, vagy Vas Istvánról, ahogy élre vasalt pantallóban és fehér ingben áll a strand lépcsőjén, onnan nézve a vízbe merülő Böll házaspárt, akik német turistaként jobban bírták a hideg vizet, mint a magyarok. Vashoz hasonlóan Szabó Lőrinc és Weöres Sándor sem vált meg ikonikus outfitjétől, a képek tanúsága szerint hullhatott rájuk jégeső vagy perzselhette őket kánikula, a kihajtott fehér gallér és a zakó elengedhetetlen volt. Göncz Árpád pedig hasonló, vagy tán ugyan abban a csíkos melegítőben volt a hetvenes években Szigligeten, mint amilyenben én láttam először tíz évvel később egy másik alkotóház udvarán, Iszkázon. 

Valóban úgy van, ahogy a szervezők írják, hogy a kiállítás megtekintése közben a látogatók előhívhatják saját balatoni élményeiket is. Ezt azzal is segítik, hogy ha az ember leveszi az egyébként nagyon igényes fotókkal és idézetekkel megtöltött kiállítási kiadványról a védőborítót, láthatja hogy a könyv tervezői majdnem eltalálták a keménytáblán a Balaton jellegzetes zöldeskék színét, ami sokunk szívét megdobogtatja, ha bizonyos légköri-hőmérsékleti körülmények között bámuljuk a víztükröt.

Én bepakolnám ezt a tárlatot egy buszba, ahogy az Arany kiállítást is tették, sőt, talán inkább lakókocsiba és végigturnéznám vele a tavat, Arácstól kezdve Füreden, Tihanyon, Sajkodon és Szigligeten át egészen Becehegyig, majd Györökig, onnan meg már csak egy ugrás Akarattya, persze a déli parton visszafelé, hogy minél többen megnézhessék. 

Balatoni nyár: Írófényképek az 1950-es, ’60-as, '70-es években 

Petőfi Irodalmi Múzeum, 2018. szeptember 16-ig. 

Kapcsolódó cikkek a Susanniconon:

Kertben élni

Kertben élni és szeretni

Alámerülni

Murakami Haruki A parancsnok meggyilkolása

Alaptalan volt a félemünk, hogy az 1Q84 után hosszan pihen majd kedvenc írónk. A parancsnok meggyilkolása ugyanolyan kiadós olvasmány, mit az 1Q84 volt és nagyon kívánom nektek, hogy hamarosan megjelenjen magyarul is.

A Murakami hősök hétköznapi problémái kezdetben ugyan hasonlóak lehetnek a mieinkhez, megoldásuk azonban olyan paralell univerzumban megy végbe, amelybe úgy merülünk bele olvasás közben, hogy legszívesebben le se tennénk a könyvet, míg végére nem járunk a dolgoknak.

Murakamit szeretni olyan, mint Wes Andersont, vagy Denis Villeneuve-öt. Egész biztos lehetsz, hogy olyan filmet fogsz látni amilyet addig nem láttál. Függetlenül attól, hogy tetszik-e vagy sem, garantáltan máshova visz agyad útvesztőiben, mint a mainstream.

A főhős ezúttal egy festő. Önmagát inkább jó mesterembernek tartja, mint művésznek. Portréfestésre specializálódott, jó megfigyelőképessége és karakterábrázoló tehetsége megállás nélkül termeli a megrendelőket. Tokióban él a feleségével látszólagos harmóniában, míg egy nap párja, Yuzu bejelenti, hogy mást szeret. A portéfestő felkerekedik, hogy feldolgozza a problémát, végigautózza Japánt, majd letelepszik egy barát házában, amely a híres festő, Tomohiko Amada otthona volt. Egy nap a padláson felfedez egy akkurátusan becsomagolt festményt s ezzel misztikus események sorozata veszi kezdetét.

Sok minden egyesül ebben a könyvben. Az alapszituáció hasonlít 
A kurblimadár legendájához  és az 1Q84 eseményei is eszünkbe jutnak közben. A rutinos Murakami olvasó a vége felé nagyjából sejti, hova mennek ki az események, de ez egyáltalán nem okoz csalódást, hiszen mindez olyan érzés, mintha megint egy kedves rokonnál tennénk látogatást, aki whiskyvel kezében mesél nekünk az életéről s közben szól a zene a háttérben. Készít nekünk egy salátát, egy omlettet tofuval és kint cérnaszerűen esik az eső, mint egy Hokusai festményen.

ÉLJEN CAULI!

Kedves barátunk és alkotótársunk Torma László, vagy ahogy a nemzetközi mail art szcéna ismeri és szereti  TORMA CAULI, a Néprajzi Múzeum nyugalmazott munkatársa a mai napon 70. évében lépett. Sok szeretettel gratulálunk, vidámságot, jó egészséget és sok sok energiát kívánunk!

Alkonykapcsolás a Könyvhéten

Turbuly Lilla  legújabb kötetéből Kátai Kinga, Madák Zsuzsanna, Sztarenki Pál és Mihály Péter, a zalaegerszei színház művészei mondtak verseket
a Mimosa Lounge kávéházban. A szerzővel Gyenes Imre beszélgetett.

Fotó: Pezzetta Umberto/Zalai Hírlap

A budapesti bemutató helyszíne a Margó fesztivál volt, ahol Fabók Mariann olvasott fel a kis kötetből.  "Margó" fotók: Valuska Gábor & Posztós János

Benedek Anna, Turbuly Lilla és Rakovszky Zsuzsa a GPS nélkült hallgatják

GPS nélkül

Ha nem vakít úgy a nap…


Ha más irányból érkezem…


Ha épp fel nem tartanak,


talán időben észreveszem,



hogy ott az a kijárat,


hiába nem jelzi semmi,


itt most karambol várhat,


hát arra kellene menni.



 

Bár lenne nálad vagy nálam,


hogy el ne tévedj végképp


(titkos, víz alatti áram),


egy láthatatlan térkép.



Hallható szavak nélkül


ismételgetné szüntelen:


aki itt marad végül,

nem te vagy, értsd meg, nem te, nem.



És jó volna el is hinnem:


akármi lesz a végén,


hogy nem múlik minden, minden

a "véletlen zenéjén".

A brunch nagy választéka az előző napi maradék, hétfőn ne együnk halat, mert azt még biztos, hogy pénteken fogták, óvatosan a kardhallal, többnyire tele van férgekkel.  Egyetlen szakácskönyvből nem tanultam annyit az evésről, mint Anthony Bourdain konyhafőnök könyvéből. Sosem felejtem el, ahogy leírta kisgyerekkori találkozását a francia konyhával, a sózott vajjal... most is beleborzongok.

Aztán megjelent a tévében. Nem lehetett nem szeretni ezt a vagány hozzáállást a főzéshez, ezt a parttalan érdeklődést az idegen konyhafazekak iránt. Tiszta rock and roll volt ez az ember. Sosem tudjuk meg, miért volt elég neki mégis.
Pénteken holtan találták strasbourgi hotelszobájában. A Parts of Unknown sorozat új részének forgatására érkezett Franciaországba. 61 éves volt.

Turbuly Lilla új kötete

Susanniconon innen és túl, olvasóknak és alkotóknak egyaránt örömhír, hogy Turbuly Lilla új könyvvel jelentkezik az Ünnepi Könyvhéten! A korábban már itt-ott megjelent versek újabbakkal kiegészülve a Prae.hu és a Líra és Logika Kulturális Alapítvány kiadásában jelennek meg, Lakner Zsuzsa érzékeny "csomagolásában".

Az Alkonykapcsoló című verseskötetet, melynek elnevezésére nagyon demokratikus módon a Facebook népe is szavazhatott, a Margó Irodalmi Fesztiválon is bemutatják. A szerzővel a fülszövegeket jegyző Rakovszky Zsuzsa író, költő, műfordító és Benedek Anna szerkesztő beszélgetnek. Közreműködik: Fabók Mariann színművész. 

Helyszín: Petőfi Irodalmi Múzeum - Lotz-terem

Időpont: 2018. június 9. szombat 17:30

Lilla ugyanezen a napon 15.00 órakor a budapesti Vörösmarty téren dedikál, a József Attila Kör alkotóinak társaságában. 

Zalaegerszegen 2018. június 5-én 18.30-kor mutatják be a könyvet a Mimosa Lounge kávéházban.

"Ritka az olyan verseskötet, amelyet az ember egyfolytában, örömmel olvas végig az első verstől az utolsóig, és amikor befejezte, azt szeretné, ha legalább kétszer ilyen hosszú lett volna." (Rakovszky Zsuzsa a kötetről)

Lilla dedikál a 2011-es Könyvhéten a Vörösmarty téren.

Vándorművészek

Agnès Varda és JR egyenként is zseniális, de amikor egy tapasztalt, sokfilmes, világhírű rendező és egy szenzációsan eredeti fiatal alkotó összedugja a fejét, valami elementáris születik.

Ügyködésüket több mint egy millióan követtük az INSTAGRAM-on, Oscar-díjra jelölt dokumentumfilmjüket most mutatták be a magyar mozik.

 JR 2014-es Baden-Badeni kiállításáról írt élménybeszámolómat  itt olvashatjátok.

Május 12, a Kollázs Világnapja

A budapesti kollázs - és fotóművészetre fókuszáló TOBE Galéria felkérésére május 12-én kollázs workshopokat tartok.
A világ egyedüli kollázsszaklapja, a kanadai székhelyű Kolaj Magazine erre a napra hírdette meg a Kollázs Világnapját, így mi is részei leszük az ünnepnek. Szeretettel várunk minden érdeklődőt, aki szívesen vagdosna és ragasztgatna pár órát velünk.

Előképzettség nem szükséges, a workshopok mindenki számára nyitottak, de a férőhely limitált (6 fő/alkalom) és a délelőtti csoport már betelt.

Bródy Sándor u. 36., Budapest, 1088
Jelentkezéshez kérjük írj egy üzenetet emailben: info@tobegallery.hu

Élő szóban szóról szóra

Aki lemaradt Zsubori Ervin kiállításának megnyitójáról, remek összeállítást láthat a DunaMédia televízió jóvoltából a Sziget Magazin című műsorban.

Turbuly Lilla: A szófelszedő

  Lakner: Az Anyák és lányok sorozatból  2016

Minek mennél egyetemre? Legyél inkább
í-r-ó-g-é-p-s-z-e-r-e-l-ő,
az jó kis szakma, biztos kereset –
mondta a nagybátyám, öt perccel az
írógép-dinoszauruszok kihalása előtt.

Nem lettem írógépszerelő, ahogy
ernyőjavító vagy szemfelszedő sem.
Helyette – hajléktalan a csikkeket –
elejtett szavakat szedegetek, szerelgetek.

Nem védenek az esőtől,
és nem élek meg belőlük,
viszont, ha szemfelszedésben nem is,
ha-ris-nya-szem-le-fut-ta-tás-ban
verhetetlen vagyok.

(Nem verhetetlen, hanem
élhetetlen vagy te, édes lányom,
tudtam én azt mindig, de hogy ennyire?! –legyintene Matyi bátyám, ha élne.)

A vers hamarosan Turbuly Lilla "Alkonykapcsoló" című kötetében jelenik meg.

Becht Rezső: A nagy infláció

Valójában még csak 1946-ban vagyunk, abban az esztendőben, melynek az első hét hónapját a küzdelem az infláció tüzes leheletű sárkányával töltötte be. Az akkori bank- és vállalati pénztárosok még ma is hideg verejtékben fürödve riadnak fel, ha ezekről a hónapokról álmodva mellükre ül a könnyű nullák miriádjaiból egybegyúrt hegynehéz szörnyeteg.
Amikor a pengő folyton hosszabbodó null-sleppje már nem fért bele az üzleti könyvek rovataiba, sem pedig az átlagemberek fejébe, akkor megszületett a millpengő, vagyis az egymillió pengőnek értendő pengő.
Így például májusban a Ludas Matyi című vicclap egy-egy száma már 100 millpengőbe került. Persze csak átmenetileg, mert csakhamar a millpengők elé is oda kellett mondani a legfantasztikusabb számokat, a trillióig, melyet csak matematikatudósok tudtak leírni. Így jött aztán létre a billpengő és az adópengő, melyeket az infláció árja éppúgy elsöpört, mint a megvadult folyam a nyúlgátakat.

Elértéktelenedett papír pénzek 1946-ban  MTI

Ezekben a hónapokban a nyomor mindenkori vámszedői kivételével az ország lakosságának el kellett szenvednie a háború szörnyűségeivel rokon, csak nem olyan véres, ám az idegeket éppúgy ronggyá tépő pénzromlás őrjítő boszorkánytáncát. Batyuzott az ország, visszaesett a cserekereskedés korszakába. Elgyötört családapák és anyák a batyuzás keserves útját járták a környező falvakban, hogy az utolsóelőtti lepedőért, vánkosért, a stafírung megmaradt darabjaiért némi lisztet, egy kis zsírt vagy főzelékfélét cseréljenek a gyerekek számára.
A két gyár központi pénztárának főpénztárosa négy sűrűn gépelt oldalon rögzítette le egyetlen délelőttnek, 1946. július 8-nak pénzügyi problémalavináját, melyben a sima pengő, a millpengő és az adópengő, a fizetések és bérek, a kalória-megváltás és az előlegek, a dolgozók vonakodása, a rossz pénzt elfogadni és helyette élelmiszer követelése, a Fehér megyéig kalandozó gyári élelemszerző utak, autós expedíciók küzdelmei, a harc a bankkal 50.000.000 adópengő, és a postahivatallal 200.000.000 adópengő folyósítása végett, a dolgozók lisztjegyeire és otthoni villanyszámláikra szükséges pénz előteremtése stb. stb. pokoli kánkánt jár.
Bérfizetés szinte naponként volt, s kézhez kapott keresetével mindenki azon nyomban rohant, hogy bérét árura váltsa át, mielőtt még mélyebbre zuhan az értéke. Áru viszont alig volt, mert akinek volt, az csak annyit mert pénzzé tenni, amennyi létfenntartásához okvetlenül szükséges volt, vagy  spekulált vele és rejtegette. Egy tragikusan groteszk labdajáték folyt az országban: a labda a pengő volt, melyet mindenki olyan riadtan dobott tovább másvalakinek, mintha parázs lett volna.
Amikor aztán a bolondokházát már majdnem szétvetették az elmeháborodott jelöltek, amikor a tojás már 120.000 millpengőbe került, akkor 1946. augusztus 1-én megjelent az új, értékállónak remélt pénz, a forint és ezzel az egész nullakarnevál egy csapásra véget ért, s a kimúlt, értéktelen pénzjegyek konfettiként borították a söpretlen utcákat és tereket. Mondhatnám úgy is, hogy a ragadozó feketézőkkel, spekulánsokkal, csereberélőkkel, vetkőztetőkkel teli pengő-őserdőre nyár közepén leszállt a fagy és lemarta az addig eszeveszetten burjánzó pengőlombozatot, hogy augusztus l-ére oda terítse vastag avarszőnyegnek, melyben térdig gázolt az ország népe, ám kezében már új reményt, új ígéretet lobogtatott – a forintot. Az új pénzegység, a forint egyenlő volt 200 millió adópengővel, vagy 400.000 billió billpengővel, avagy 400.000 trillió millpengővel illetve 400.000 quadrillió pengővel.
A forinttal újra eljött a fillérek ideje, a váltópénz megbecsülésének kora. Már nem aktatáskában cipeltük a pénzt, hanem lapos patkóbugyellárisban. A nullák szökőárja megszelídült, összeomlott és meghunyászkodva visszahúzódott a csillagászok számításaiba.

Képnézők és képmutatók

Zsubori Ervin Szóról szóra Városi Galéria Szigetszentmiklós

Draskovich Edina fotói a megnyitón

Szóról szóra

Zsubori Ervin retrospektív kiállítása ma nyílik a szigetszetmiklósi
Városi Galériában.

Visszatekint, a jelenben alkot, előre néz

A szerkesztőségi kollegák, az alkotótársak, de talán az Arnolfini Fesztiválok rendszeres résztvevői sincsenek mind teljesen tisztában vele, mi mindenre terjed ki Zsubori Ervin tehetsége és kreativitása. Feladattól és eseménytől függően olykor csak egy egy szelet bukkan elő, s hogy a szálak hogyan kötődnek egymáshoz, hogy alkotnak nagy egészet, az csak hosszas megfigyelés után válik nyilvánvalóvá.
Ezért nem csoda, hogy bár Szigetszentmiklós évtizedek óta az otthona, ahol a Városi Galéria kiállításainak is rendszeres látogatója, alkotó művészként sikerült éveken át inkognitóban maradva szemlélnie az eseményeket.
A tavalyi, S. Nagy Katalin által rendezett Sziget című csoportos kiállítás résztvevőjeként bukkant elő rejtekéből. Ebből az alkalomból a helyi tévében beszélgettek vele az elektrografikáról, idén pedig a galériában hamarosan látható, mit is ért ezalatt. Visszatekintésnek nevezi a tárlatot, melynek a Szóról szóra, elektrografikus szövegszövetek 1991-2018 gyűjtőcímet adta.
A tágas kiállítóteremben a látogatók tanúi lehetnek, milyen utat járt végig a művész az Árnyékkötők csoportosulás egyik alapító tagjaként a fénymásolóval való kísérletezéstől a számítógéppel való alkotás művészi lehetőségeinek kutatása közben. Szöveg és képi játék egyesült erővel hat a nézőre.

A kiállítást április 5-én 18 órakor Láng Eszter képzőművész fogja megnyitni. Ütőshangszeren közreműködik: Schüszler Boglárka és Zsubori Eszter

A tárlat  május 10-ig tekinthető meg a szigetszentmiklósi Városi Galériában  hétfőtől péntekig 11-18-óráig, szombaton 9-13-ig.

"Kleister" / vágva-ragasztva

„csak szélein 

/ járunk széttépni 

/ ami volt 

/ és / mégis 

/ újra / összerakni

/ egész helyett 

/ máshogyan

/ csak falatnyi 

/ van / oda / már”

(Lilla / Turbuly)

/a kollázs arról szól, hogy / dolgok / amelyek arra várnak, hogy a helyükre kerülhessenek / a belecsomagolt számos kinccsel valahol mégis más minőség / fut össze / végre / pontosan a megfelelő időben kerül egy odaillő elem az ember keze ügyébe / 

/a kollázsolással össze lehet kötni az időt / mindenre lehet reflektálni / nyersanyag van elég, és ha kész egy kép / azonnal világossá válik, hogy ez / szól / 

/ Kollázsokban / lehet hűséggel ragaszkodni / azonban új rétegeket is lehet húzni a meglevőkre / nagy kollázsunk az életünk tükre / több részlet bonyolult kapcsolódása adja a képet / 

/ A kollázsban / alkotó ember / nem eljutni, hanem tartozni akar valahová / műterméből kilépve egy elburjánzott fűszernövénykertbe jut / nem ihletre vár / kitartóan dolgozik / ollószemmel / ragasztókézzel / a legtöbbször egyszerűen kimetsz / s ráilleszti egy másikra / megmagyarázhatatlan erők vezérlik / ez egyfajta megváltozott tudatállapot / a „kell/nem kell“ gyors eldöntésében szerzett rutin / 

/ egy alkalmas kép, egy inspiráló alaphelyzet kell csak hozzá / mint egy pszichoanalitikus ülésen / adják / magukat a képrészletek / nem új képeket / alkotni a semmiből, hanem újrarendezni a meglevőket / 

/ Susanna Lakner / a művei, a művészete / aminek értelemszerűen a falon a helye / könyvillusztrációkban / plakátokon / kihívás a szemnek / mélyebb szemlélődésre kényszeríti a nézőt / sosem unalmas / hiszen / a kollázs / egy kollázs / nem manipulálni akar / sohasem fejthető meg teljesen / 

/ számára a világ / puszta jelenlétével / aprólékosság; / műfaj / felszabadult játék és vasfegyelemmel végigvitt koncepció; váratlan képzettársítások / pontosan tudja, hová kell nyúlnia / kirajzolt ösvényein órákig sétálgathatunk / természetességgel és könnyedséggel ragaszt / A kollázsolás automatikus / képtársítás / folyamatként indul be / nem üzenni akar, hanem látni tanít / azt, ami elveszett, vagy nem is volt soha, de épp lehetne is / 

/ a műhelyében készülő munkák megjelenési módja / néha a monitor vagy a zsúfolt munkaasztal / nyilván a kollázskészítők eszköze / benne egy kissé nyitott olló / újrahasznosított modern információhordozó, nyomtatott kép- vagy szövegrészlet, és főképpen a betű / a kivágat helyén / a munkáló olló / finomságáról az ujjbegy bőre győződhet meg 

/ Lakner Zsuzsa kollázsokká transzformált / originális alkotáselemekből egymásra épülő világa / lefegyverző gondolati és materiális változatosság / kérlelhetetlen koherencia / ennek minden következményével együtt / a helyén van / az univerzum szimbóluma / leben und kleben / 

/ levelet hozott a Posta / olyan levelet ahol még a boríték is kidobhatatlan /

Lakner Zsuzsa kiállítása a stuttgarti Zero Arts galériában nyílt meg tegnap:  

"Kleister"
Susanna Lakner
(Plakatcollagen 2015-2018)

2018. március 16. – április 20.

Fotók a tegnapi megnyitóról:

A fotókért köszönet Hoffmann Tamásnak és Hoffmann Mártának.

A szövegrészletek az alábbi forrásokból lettek kivágva és újraragasztva:

Draskovich Edina: Kerttől kertig
Draskovich Edina: Láthatatlan erővonalak
Hegyi Zoltán Imre: Levelet hozott a posta
Lakner Zsuzsa: Kollázs a nemzetközi kortárs művészetben
Lakner Zsuzsa: Az illeszkedő részletek univerzuma
Lakner Zsuzsa: Amikor ragasztgatok…
S. Nagy Katalin: A kor valódi nyelvén
Turbuly Lilla: Csak szélein járunk
Zsubori Ervin: Helyükre tenni a dolgokat 

Zsubori Ervin: A kollázs hatalma
Zsubori Ervin: Egy dobozvilág-rendszer lapjai
Zsubori Ervin: Mi lehet a művész célja?