El Liszickij

Két dolgot szeretnék előrebocsájtani. Az egyik, eléggé el nem ítélhető módon szubjektív. Régebben azt hittem az a típusú konstruktivizmus, amelyet többek mellett Liszickij is képvisel rideg, érzelem nélküli. Rögtön hozzáteszem, tisztelem és csodálom őket, de számomra az organikus formák sokkal közelebb állnak, míg rá nem jöttem, mindennek az alapja a kompozíció. A másik, hogy magyar nyelven - legalábbis így tudom - nem jelent meg csak Vadas József: El Liszickij. Corvina kiadó, 1977. A művészet kiskönyvtára 111. című kis kötete, vagyis aki kedvet kapna hozzá csak idegen nyelven tudja folytatni az ismerkedést a művésszel.

Liszickij a Bauhausban.
Ő maga konstruktőrnek nevezte magát, egy személyben volt festő, építész, iparművész, fotográfus, tipográfus, művészetfilozófus. 1890-ben született Vityebszk mellett, amelyről mindenkinek Chagall jut eszébe, közös rajztanáruk volt. Gondjai akadtak művészeti tanulmányaival ezért Darmstadtba ment, ahol építészeti diplomát szerzett, tanulmányai alatt is rendszeresen rajzolt, megismerkedett a korszellem diktálta -ellentmondásos- művészeti élettel. A kubizmus, futurizmus, az absztrakt, a funkcionalizmus születésének időszaka, mindezek átitatják és csak később érlelődnek meg benne.

Az első világháború készteti hazatérésre, könyveket illusztrál, amelyben érződik Chagall hatása, aki meghívja a vityebszki képzőművészeti iskolába tanítani. Malevics is társuk, akivel Chagall nyilvánosan összekülönbözik és lemond igazgatói állásáról. Ekkorra már kész volt Malevics szuprematizmus elmélete. Ez volt az új szemlélet kezdete, amely Liszickijben megérlelte a változásokat és egybeesett a forradalom idejével.

1919-ből való leghíresebbé vált plakátja a Vörös ékkel zúzd szét a fehéreket. Számomra -most már megmosolyogtat- a marxizmus-leninizmus, a kommunizmus, a szocialista társadalom fogalmi konvenciói voltak a technika dicsőitése mellett, amelyek távoltartottak az orosz konstruktivistáktól. Liszickij kapcsán vált világossá, hogy a forradalmiság társadalomban és művészetben időbeli egybeesés, összekeverése idézte elő, hogy ideológiai problémákat okozott. Ebből a szempontból éppen Liszickij élete a legjobb példa, aki a különböző szemléletek között hitt a dolgában és azt kevésbé sikeres időszakokban is továbbvitte. Majakovszkij -akiről kiderült, hogy eleinte szintén festőnek készült- fogalmazta meg "Szovjet-Oroszország iparának művészeit nem a régi művészi segédeszközök esztétikája kell, hogy vezesse, hanem a gazdaságtan, a kényelem, a célszerűség, a konstruktivizmus esztétikája". El Liszickij ezt a maga számára összekötötte saját szempontjaival, hogy azoknak is szóljon, akik nem olvasnak, azaz a látvány hasson.

Ugyanez a szempont vezette az 1921-ben gyerekeknek készített Két négyzet története (1920) c. kis kötetében, hogy alapot adjon a nézni tanuláshoz. Érdekesek a lapokon a tipográfiailag is átgondolt szövegek,
"Íme két négyzet /
A földre szállnak, nagy messzeségből és /
és feketén izgalmasan látnak /
Egy ütés és minden szerte repül /
És a feketére felépül a vörös /
Itt befejeződött - tovább"

Tipográfiai munkássága az egyik legjelentősebb, ha nem is ebben a formában, de szellemi hatása a modern könyv szerkezeti egységének megteremtésére máig is hat. A plakátok, propaganda anyagok mellett emlékezetes Majakovszkij "Hangra" című kötetének és ez a Hans Arppal "Művészeti izmusok" címmel kiadott közös könyvének tipográfiája. Ezek mellett saját elveit, szellemiségét tükröző kiadványok, elméleti írások is jelzik munkásságát.

Talán kevésbé ismert, hogy magyar kapcsolatai közt legfontosabbak a Moholy-Nagy László és a Kassák körrel valók. Ez a fennmaradt boríték és a benne lévő plakát saját "Figurinen" mappájának a hirdetése, amelyet a MA folyóirat tagjainak küldött. Itt cikke is megjelent, a különböző számokban is közöltek garafikáiból jónéhányat. Ezek többsége Proun - projekt utverzsgyényijá novovo (terv az új igazolására), amelyeket Liszickij úgymond ars poétikának szánt. Írt "A mai orosz építészet" címmel a Dokumentum 1927. évi számába is. Több kiadványa mellett Berlinben jelenteti meg a Vescs-Gegenstand-Objet című háromnyelvű folyoiratot.

A képen építészeti munkásságának egyik jelképe a Felhővasaló Moszkvában. Elméleti írásai egyikében az "Ideológiai felépítmény" című munkájában foglalja össze nézeteit: "Számunkra egy műalkotás nem magának való érték, nem öncél, nem sajátos szépség... objektív-tudományos alapra épülő, céltudatos építészeti tevékenység". Ez jellemzi minden munkáját. Azt a számos installációt is, amelyek a nyugateurópai kiállításokon a Szovjetúniót képviselte és kivívta vele a haladó szelleműek elismerését.

A fotómontázzsal is az elsők között foglalkozott, a fotónegatívok egymásra montírozásával készültek. Előremutatóak, a kompozíciós megoldások igazából itt kapcsolódnak leginkább össze -a mai értelemben is követett- szabad asszociációval.

Gazdag életművet hagyott maga után El Liszickij. Őszintén hitt a konstruktőr feladatában, racionalitásban, a technikában, a modern ember és közösségi társadalom létrehozásában. Nem tudhatta még, hogy az ember természeti lénye megmarad minden körülmények között, minden gyarlóságával és nagyszerűségével egyetemben.