Jean-Claude Carrière, Umberto Eco: Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől
Európa Könyvkiadó, 2010
Ma, a Könyv Világnapján agypezsdítő szellemi élményt ajánlok nektek. Két - ha használható ez a fogalom ma még - reneszánsz ember beszélget Jean-Philippe de Tonnac, francia esszéista, újságíró vezetésével a könyvek szerepéről az emberiség fejlődésben.
Umberto Eco A rózsa neve című regénye és az abból készült film óta fogalom a nagyközönségnek, míg Jean-Claude Carrière inkább talán csak azoknak, akik végignézik a filmek végén a stáblistát is, ő ugyanis egy meglehetősen termékeny forgatókönyvíró. A hatvanas években dolgozott Luis Buñuellel, mely kapcsolatból nem kisebb kincsek születtek, mint A burzsoázia diszkrét bája, A nap szépe vagy A szobalány naplója, de az ő tollából származik a Borsalino Belmondóval és Delonnal, legújabban pedig Michael Haneke-vel együtt írta az osztrák rendező súlyosan megrázó cannes-i díjas filmét a Fehér szalagot.
A két tollforgató, akik bibliofil ritkaságok értői és szenvedélyes gyűjtői is, sziporkázó párbeszédben osztják meg velünk gondolataikat és tudásukat az ősnyomtatványokról a Gutenberg biblia szétszedett, majd laponként értékesített oldalairól, a nagy tüzek martalékául esett ismeretlen, s a feledés homályába merült, valamikor fontos kiadványokról. Megtudhatjuk véleményüket az E-bookról, sőt elmesélik, melyek azok a ritkaságok, amik még mindig felkeltik vadász-szenvedélyüket.
Gerhes Gábor a Kner Imre - Szántó Tibor tiszteletteljes nyomvonalon haladva a 21. század lehetőségeivel ötvözött remekbe szabott kis kötetet tervezett, amely méltó a tartalomhoz.
Nemrégiben megdöbbenve olvastam egy könyves blogon, mennyire lényegtelen sok könyvmolynak, hogy néz ki egy könyv. Nekik biztos nem lesz nehéz áttérni az E-bookra.
Mi többiek - ha nem is vagyunk a technika ellenségei és szeretjük a praktikus kis szerkezeteket is - továbbra is szagoljunk csak bele, fogdossuk a papírt és ha kiolvastuk, tegyük jól látható helyre a tárgyként is élvezetes köteteket. És igenis vegyük meg kedvenc könyvünket, ha valaki újratervezi s ezzel szebbé teszi.
A könyv olyan, mint a kerék. Ha egyszer feltaláltuk, nem tudunk tökéltesíteni rajta. Mondja Eco.
Milyen igaza van.
És végül: Göncz Árpád üzenete a Könyv Világnapján.
Eco és Carrière fotója : Leonardo Cendano
Európa Könyvkiadó, 2010
Umberto Eco A rózsa neve című regénye és az abból készült film óta fogalom a nagyközönségnek, míg Jean-Claude Carrière inkább talán csak azoknak, akik végignézik a filmek végén a stáblistát is, ő ugyanis egy meglehetősen termékeny forgatókönyvíró. A hatvanas években dolgozott Luis Buñuellel, mely kapcsolatból nem kisebb kincsek születtek, mint A burzsoázia diszkrét bája, A nap szépe vagy A szobalány naplója, de az ő tollából származik a Borsalino Belmondóval és Delonnal, legújabban pedig Michael Haneke-vel együtt írta az osztrák rendező súlyosan megrázó cannes-i díjas filmét a Fehér szalagot.
A két tollforgató, akik bibliofil ritkaságok értői és szenvedélyes gyűjtői is, sziporkázó párbeszédben osztják meg velünk gondolataikat és tudásukat az ősnyomtatványokról a Gutenberg biblia szétszedett, majd laponként értékesített oldalairól, a nagy tüzek martalékául esett ismeretlen, s a feledés homályába merült, valamikor fontos kiadványokról. Megtudhatjuk véleményüket az E-bookról, sőt elmesélik, melyek azok a ritkaságok, amik még mindig felkeltik vadász-szenvedélyüket.Gerhes Gábor a Kner Imre - Szántó Tibor tiszteletteljes nyomvonalon haladva a 21. század lehetőségeivel ötvözött remekbe szabott kis kötetet tervezett, amely méltó a tartalomhoz.
Nemrégiben megdöbbenve olvastam egy könyves blogon, mennyire lényegtelen sok könyvmolynak, hogy néz ki egy könyv. Nekik biztos nem lesz nehéz áttérni az E-bookra.Mi többiek - ha nem is vagyunk a technika ellenségei és szeretjük a praktikus kis szerkezeteket is - továbbra is szagoljunk csak bele, fogdossuk a papírt és ha kiolvastuk, tegyük jól látható helyre a tárgyként is élvezetes köteteket. És igenis vegyük meg kedvenc könyvünket, ha valaki újratervezi s ezzel szebbé teszi.
A könyv olyan, mint a kerék. Ha egyszer feltaláltuk, nem tudunk tökéltesíteni rajta. Mondja Eco.
Milyen igaza van.
És végül: Göncz Árpád üzenete a Könyv Világnapján.
Eco és Carrière fotója : Leonardo Cendano
Nem ismertem ezt a könyvet, de teljes mértékben egyet értek: megtapogatni, beleszagolni, belelapozni egy könyvbe...annak igazi rituáléja van, amit egy elektronikus olvasó sosem fog pótolni.
VálaszTörlésEszerint Pesten vagy, vagy futárral kiküldték?
VálaszTörlés