Szórd szét kincseid, a gazdagság legyél te magad Weöres Sándor

2015. április 4., szombat

A színek világa 4#, kármin, karmazsin, krapplakk

A bejegyzés címéből talán kilóg a karmazsin szó, hiszen nem festékanyagot, hanem -az egykori köznyelv szerint- színárnyalatot jelentett. Mint majd kiderül, a kármin szín egy változatának a neve. Szerepelhetett volna ilyenformán a címben a spanyolvörös, törökvörös, bíbortetű, kosenil, kermes és a festőbuzér, sőt az E120 is. Lássunk e legutóbbira egy példát.

Engedélyezett kozmetikai- és ételszínezék. Remélem, hogy nem ijesztem el a női lelkeket a rúzs használatától -mert van akinek nagyon jól áll- ha elárulom, hogy a kosenilnek nevezett pajzstetű színanyaga az egyik fő alkotórésze. Több ezer évre tekint vissza a rúzs használata, Mezopotámia, Egyiptom, a korai iszlám után Európában a 16. században I. Erzsébet királynő idején vált népszerűvé, később azonban változó a megítélése (ld. Wikipédia)

A színárnyalatot csak a szabványok tudják meghatározni, a lakkosítás során nyert festék az eljárástól függően különböző árnyalatú lehet. Felhívom újra a figyelmet a színezés és festés különbözőségére. A színezéskor anyagában tesszük színessé a tárgyat, míg festéskor pigmentet hordunk fel kötőanyaggal a felületre. A zavarkeltés végett: a kármin és a krapp esetében mindkettő lehetséges. Úgy, hogy a kosenil, kermes pajzstetűből, illetve a festőbuzérból kioldott színezékkel pl. textilt, bőrt lehet színessé tenni, míg ha az oldatból kicsapatjuk -lakkosítjuk- valamely vegyülettel -általában fémsókkal- a színt adó részt, akkor leszűrhető és a visszamaradt pigmentből lesz a festék.

Hogy bonyolítsam a dolgot lássunk egy gyönyörű karmazsinvörös magyar csizmát. Ez esetben a kicsapatás a bőr felületén zajlik le. A világosra cserzett bőrt egy oldott fémsóval, általában timsóval (káliumalumínium-szulfát), itatják át, majd a színezéket rákenve a bőr felületén alakul ki a festék, amely már tartós, nagyon jó fényállósági mutatóval rendelkezik.
A karmazsin szó eredete a magyar nyelvben problémás, vagy mint európai vándorszó, vagy a Közel-Keletről került be, török közvetítéssel. Az bizonyos, hogy a török időkben terjed el a szín 'törökvörös' kedvelése, de a színezék anyaga lehet a kosenil lehet a kermes és a festőbuzér is.

Még egy példát lássunk a magyar népművészetből, egy erdélyi tarisznya képével. Szerencsés módon a bőr timsós cserzésű, így adott, hogy a színezéket felvíve a felületre a festéklakk rögtön kialakul. Kevés, természettudományos vizsgálattal bizonyított adatunk van a kosenil vagy kermes pajzstetű használatára. Egyet biztosan ismerek -szakmai ártalom-, azt a vörös bőrrel borított nyerget, amely a diplomamunkám volt kosenillel festették.

A kosenil pajzstetű Mexikó meghódítása után került Európába a spanyolok révén, innen ered a 'spanyolvörös' név. Chile, Peru tartozott még a legnagyobb mennyiséget szállítók közé, kiváló színezőképessége miatt a belőle készült festék óriási gazdasági értéket képviselt. Több országban (huszárok, kanadai, angol) a katonai viselet részeként ismerik a színt. A pajzstetű félének a nősténye tartalmazza a színezékanyagot, amely fehér vattaszerű védőburkot visel, amelynek lepörkölése után kerül alapanyagként forgalomba. Gazdanövénye az Opuntia 'medvetalp' kaktuszfajok, amelyet a Földközi-tenger mellékén is meghonosítottak. A mesterséges színezékek ellenére mind a mai napig folyik a tenyésztése. Európában a kosenil megjelenéséig már az Ókortól vannak adatok a görög, lengyel kermes pajzstetűről, és felhasználásáról, egy tölgyfa féleség élősködője. Nem tudni pontosan a használat idejének és területének határait.

A festőbuzérból, avagy krappgyökérből ugyanazzal az ellakkosítással nyerhető a festék, amint már a nevében is benne van: a krapplakk. Az eljárás és az egymáshoz közelálló árnyalat, valamint a konkurencia miatt került szintén ebbe a részbe. Európában a felhasználása általános, nagymértékben termesztették, a festék nehéz előállítása mellett is olcsóbb volt az említett pajzstetűféleségekkel szemben.

Jan van Eyck 'Rolin kancellár Madonnája' c. képén domináns elem a krapp szín. A hollandok nagyon kedvelték, jellemző, hogy a kapható művészfestékek között van olyan krapplakk, amely Van Dyck nevét viseli, de van Rubens nevéhez kötött változata is.

Végül pedig Enguerrand Charonton, 'Mária megkoronázása' c. 15. században készült képén gyönyörködhetünk a köpenyek színében és a velük összefüggő csodálatos színkontrasztokban.

3 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...