Világ mail-artistái egyesüljetek!

A mail-artisták magányos hálózati munkások, akik az év nagy részében a tradicionális postarendszeren keresztül, hellyel közzel pedig a közös internetgyülekezőhelyen (International Union of Mail Artists) kommunikálnak egymással. Vannak azonban alkalmak, amikor besűrűsödnek az események és ilyenkor muszáj felkerekedniük egy jónak ígérkező harmadik típusú találkozásra.
Ilyen sokat ígérő helyszín volt szombaton a budapesti Bélyegmúzeum Ember és természet, ember és technika  című nemzetközi kiállítása, melynek megnyitóját a Múzeumok Éjszakájára időzítette a hozzáértő múzeumi vezetés és elhivatott szakértőgárdája.
A kiállítás egyik motorja barátunk és szerzőtársunk Torma Cauli Mester nemcsak a rendezvény egyik laudátora volt, a múzeumba belépve, 12 tárlóban  kivonatot láthatunk egyre növekvő archívumának kincseiből is.
Lehet, hogy sosem derül fény rá másképp, ezért úgy érzem rám vár a krónikási feladat, hogy beavassam olvasóinkat, milyen sorsszerű, - a szinkronitás szabályait aprólékosan betartó folyamat - gyümölcse ez a nemzetközi kiállítás.

Torma Laci - akkor még Cauli előnév nélkül - a Spanyolnátha Mail Art Biennálé Reneszánsz Mail Art  felhívását kézhez kapva fertőződött meg a mail-art vírussal 2008-ban. Olthatatlan kíváncsiságát kielégítendő egy szép napon a Hársfa utca felé vette az irányt s megtekintette a Bélyegmúzeum 13 millió bélyeget tartalmazó gyűjteményét. Számtalan kérdés merült fel benne, miközben kihúzkodta a táblákat és gyönyörködött az eléje táruló pazar látványban. Tudásszomját enyhítendő nem átallott bekopogtatni az igazgatónőhöz, Nikodém Gabriellához, aki azon nyomban tárlatvezetést rögtönzött neki.
Cauli ettől a naptól gyakran bejárt a múzeumba és egyszer megkérdezte Nikodém Gabriellát, szoktak-e ők mail-art kiállításokat rendezni? Kisvártatva, minden egyéb előjel és külső beavatkozás nélkül vendég érkezett a múzeumba a francia nagykövet személyében, aki helyszínt keresett honfitársa, Michel Bohbot műgyűjtő művészposta kollekciójának. Hogy mi lett a két sorsdöntő találkozás eredménye, arról blogunkon annak idején  mi is tudósítottunk.
A múzeum fiatal, lelkes és sokoldalúan képzett muzeológusa, Csete Mónika hozzáértő prezentálásának köszönhetően a Bohbot-tárlat mágnesként vonzotta a látogatókat, s a Nikodém-Csete-Torma Trióban hamarosan megfogant a most megnyílt kiállítás ötlete, mely világviszonylatban is a legalaposabban kidolgozott és felépített, igazi beavató élményt nyújtó kiállítás.

 Torma Laci csírázó mail-artja mellett a világ legaktívabb nemzetközi gárdája küldte el a témában született alkotásait.
Vittore Baroni, Jürgen O. Olbrich, Angela Behrendt, Ryosoke Cohen, Ruud Janssen, Christian Mildbrandt, David Dellafiora, Renata és Giovanni Strada, Wilhelm Schramm s még sorolhatnám.

A magyar résztvevők táborából Zsubori Ervin mellett Pál Csaba aktív tagja csupán a nemzetközi hálózatnak, remélem azonban, hogy az "új beszállók" sem állnak meg itt és viszontláthatjuk munkáikat a jövőben a világ minden táján folyamatosan nyíló seregszemléken is.

És ha már a színfalak mögé kerültünk, engedtessék meg egy - ezúttal talán
megengedhető - indiszkréció: Torma Laci ma ünnepli a születésnapját.
Mindannyiunk nevében szeretettel köszöntöm és teli postaládát kívánok neki az év minden munkanapján!




Korábbi, témába vágó írásom az Arnolfini Szalon kerevetén most újraolvasható.


Fotók: Lakner Zsuzsa, Gábos József