Virágnézés, Hanami Shodokai

Igéretemhez hűen elmentem a cseresznyefavirágzást megnézni, amely a japán tavaszkezdő írásünneppel, kalligráfiával kapcsolódott össze a Füvészkertben. Nézzük mindjárt az ünnepeltet:

Odaértünkkor -a lányommal- éppen Gáncs Nikolasz tartott előadást. Japánban a tavasz kezdete a cseresznyefa virágzás. A tisztasággal, egyszerűséggel, a hulló szirmok pedig a halállal kapcsolódnak össze. Talán furcsa az utóbbi, de ha tiszta szívvel, egyszerűen végiggondoljuk, valamit megtudunk az elmúlásról is.

Az előkészületek a virágzó japán cseresznyefák alatt, közelében; a japán módhoz, a kerti piknikhez hasonlóan indultak, óriási szőnyegeket terítettek az ázsia-kert füvére, míg az eső közbe nem szólt. A látogatók, vendégek egy részét nem zavarta, uzsonnáztak, zenéltek, beszélgettek, a pálmaházban, a kertben csemegéztek a növényritkaságok között.

Aki azonban a kalligráfát választotta be kellett vonulnia a 'kastélyba', amelynek a lépcsőháza figyelemreméltó. Végignézve a vállalkozó szellemű közönségen, kevés ismerőst találtam, pedig gondoltam rá, vajon ki jön el.
Nikolasz körültekintő részletességgel és lelki felkészítéssel igyekezett hangulatot teremteni a munkához. Már itt kérek elnézést tőle, hogy ezt a képet választottam, de ez volt a leghumorosabb része a dolognak, teljes figyelemmel viseltetett mindenki iránt. Minden egyes vonal, a sorrend, az ecset lendülete, térbeli mozgása sorra kerültek.

Tudására jellemző, hogy a mintának hozott lapokat szétosztva két változatban is próbálkozhattak az írástudók a 'virág nézés' leírásával, harmadikként pedig egy már haladóknak való munkáját is bemutatta. Tudásom már nem terjed odáig, de úgy tudom mindegyiknek nevesített stílusa van.

A szemerkélő eső ellenére jó nagyot sétáltunk is, csodákra találtunk. Balról a -húsvéti- ünnephez illő júdásfa, amelynek virágai közvetlenül az ágakon vagy akár a törzsön nyílnak, nem a hajtásokon. Középen egy meglepetés a bougainvillea (mint megtudtam a magyar neve murvafürt), amely a trópusokon, mediterrán vidékeken otthonos, itt pedig meglepetésünkre gyünyörűen tele volt virágokkal. Jobb oldalt pedig a már ismert magnolia, azaz újabb nevén tulipánfa óriás virágai.
Szép délután volt, megújulásra alkalmas. Hát ha még a nap is sütött volna...
Búcsúzóul egy verset szeretnék közkinccsé tenni, 'Cseresznyevirág' címmel Kobayashi Issa ecsetjéből:

cseresznyevirág
alatt nem idegen már,
aki odaáll

(A japán kalligráfia blogon megjelent a beszámoló az első-eső napról, és a vasárnapi második napról.)