Bálint Endre fotómontázsai

Furcsa, mostanában maguktól beugranak ifjúkori emléktöredékek, néhányat meg is írtam. Szerintem akkor történik a férfiemberrel ilyen, ha közelálló női személyek valami miatt nagyon féltik, önkéntelenül az emlékeibe menekül az ember. Az is lehet, hogy simán biológia, kezdek öregedni; vagy egyszerűen a telehold szól bele? "A lényeg az..." szokta volt ilyenkor mondani anyukám, ha rajtakapta magát, hogy sokat fecsegett. Tehát, ifjú koromban Bálint Endrén (és Vajda Lajoson, mint sokan mások) nőttem fel, ha művészetről van szó.

Bálint Endre így ír magáról feleségének: "Ismered a bennem levő kettősséget: a szinte állandó szomorúságra való hajlamot és ugyanakkor a kicsapongó jókedv-igény pillanatait, félelmeimet és vágyaimat, csillapíthatatlan szenvedélyeimet és melegségnosztalgiáimat. Ezért van az, hogy szinte az a groteszk valami történik velem, hogy a 'sötét kutak' mélyéről hozom fel az élményeimet, amelyek a világosságba érve, színesek, játékosak lesznek, és csak én látom a drámát mögöttük, de aki nézi, csak harmonikus, groteszk világot talál, ahol több az életkedv és a lírai elrendezettség, mint az, ami létrehozza: a fekete és félelmekkel teli örvénylés." (Szabadi Judit: Bálint Endre. Corvina Kiadó 1969. A művészet kiskönyvtára 41.)
Bálint Endre művészete kötődik Vajda Lajoshoz, Szentendre és Párizs neveltjei. A konstruktív szürrealizmussal szokták őket (is) illetni, ami kissé embertelenül hangzik számomra, de valós. Az alábbi három fotómontázs kiváló példa erre. 1959-ben készültek Párizsban. Mindhárom saját tulajdonom, sőt, van még másik kilenc. No, azért nem az eredetiek, Szabadi Judit jelentetett meg egy 12 lapos mappát 1979-ben a Corvinánál Bálint Endre montázsaival, A/3-as méretben. Akkortájt én is megvettem, ez a három sokáig ki is volt téve a falra, a többit is kerestem, de egyenlőre nem találom. Szignáltak, a műkereskedelemben komoly értéket képviselnek.

Ami rögtön feltűnik, a lapok háttér nélküliek, üres térben jelennek meg a motívumok, így élesen kiíródnak a körvonalaik, elvonttá válnak, időtlenséget idéznek elő. A szimbolumszerű formák között feléled a tér, arányaik és összefüggéseik egyenként dominánssá teszik őket. A szerkezet világos, tiszta, a szabad képzettársításnak engednek lehetőséget. A címek -felülről lefelé- Félelem a késtől; Szembogár - bogárszem; a harmadik lapét nem találtam meg. Jellemző egyébként munkáinak címadása, pl. A rossz pásztor és az anyák gyásza; Búcsú fiatalságomtól; Halálmadár - madárhalál; A lángtengerész álma; Szőr van a dologban; Mindenkivel tudatom, hogy széthasadt a tudatom; A rab imája, arab imája, a rabi mája stb. A játékosság mellett a tragikum mindig jelen van, a kettőből pedig a groteszk alkul ki.
Kicsit bajban voltam a címadásnál, most montázsok vagy kollázsok? Nem olyan egyértelmű az elválasztásuk - talán nem is olyan fontos. "Max Ernst például mindkét technikát egyszerűen kollázsnak nevezi. A kollázs és fotómontázs között az lenne a kissé erőszakolt megkülönböztetés, hogy míg ez utóbbi fotókkal, addig a kollázs rajzokkal, nyomatokkal, színes papírokkal, újságdarabkákkal operál. ...e műfajnak annyi keveréke született, ...hogy a megkülönböztetést mesterkéltnek érzem" írja Bálint kapcsán Román József. (Bálint Endre. Képzőműveszeti Alap Kiadóvállalata, 1980.)

Ez a meghatározási mód Vajda Lajos fotómontázsánál is gondot okoz. Vajda kollázsai előképei voltak Bálint Endrének, barátságuk jól ismert. A képen a fej Szabó Lajos filozófusé, aki mindkettejükkel együtt az Európai Iskola tagja volt. Irígylésre méltó szellemi közeg egy alkotó ember számára. Azóta az individualizmus és a tudatosság még jobban, szinte károsan az előtérbe került az 'élettel' szemben. Ami még érdekesebb, Szabó Lajos életének második felében, külföldön, kalligráfiával is foglalkozott, több kiállítással értékelték munkáját.

Bálint Endre élete betegsége miatt mindvégig halálközelben telt. Hosszú időket töltött tüdőszanatóriumokban, utolsó idejében már festenie sem volt szabad a festőszerek kipárolgása miatt. Ekkor folytatta kollázsait, a keményítő főzése a ragasztáshoz még megengedett volt. A Falk Miksa utca valamelyik galériájában láttam is belőlük, meglepetés volt. Kollázs mozdulatokkal című sorozata (1983) ebből az időszakból való, amelyhez felhasználta Szabó Lajos kalligráfiáit.
Befejezésként egy idézet saját Felszállott a szépségmadár c. képéről:

Felszállott a szépségmadár 
Minek akkor országhatár 
Sej haj döcög a batár 
Halasember temetésén nevet a tatár
Írja Bálint Endre ki fütyül minden rendre.


Hogy mi minden inspirálta még az ifjú Torma Lászlót, arról az Arnolfini Szalonban újabb adalékok olvashatók. (a szerk.)