Szűcsmunka Gyimesben

Nehéz megszólalni, annyira bennem él és átitatódtam a történtekkel, a környezettel, hogy nem vagyok benne biztos sikerül e átadni valamit az élményeimből.
Tíz bőrműves női nemű társsal utaztunk Gyimesbe a szűcsmunka tanulmányozására. Késő este sötétben érkeztünk a szállásunkra egész napos utazás után. Reggel a hegyekben magakadt felhők látványa fogadott... Vigyázat, nem mese következik!

Minden reggel ilyen látványra ébredni bizonyosan visszahat a lelkületre is. Bármilyen korán is keltem, ha világos volt a tehenek már kinn voltak a hegyoldalakon és a kolompjaikat hallani lehetett. Sokmindent mondhatnék még bevezetőnek, történeti, néprajzi adatokat, adhatnék rengeteg linket is az internetről, de ezeket Gyimesközéplok, Hidegség, Gyimesfelsőlok szavakra keresve oly bőségben találni, hogy nem tudtam választani és a személyes jelenlétet nem pótolhatja.

Jobb legszélen található a kis faház amiben aludtam. A középső előtt egy kis híd, amely azon a kis patakon vezet át ami a kis faházak előtt folyik gazdáink területén át.

Miért is mentünk? Hát ezért. Egy kiszabott, hímzett, összeállítás és szegés előtt álló egybeszabott elejű, vállon és oldaltgombos férfimelles képe. Talán nem tudott rólam, hogy mielőtt a Néprajzi Múzeumba kerültem bőr restaurátornak -ahol ilyen és sok másfélével is találkoztam- megtanultam a szűcs mesterséget, édesapám is az volt.

Ilyen Bartos János szűcsmester környezete, balról a kis ház a műhelye. A nagyházat és a borona 'fészer'-t, istállót, szénapajtát, a tanulást és élettörténetét, a családot, a részleteket nem említem, mert sosem jutunk a végére.

Azért a mestert bemutatom, a szavát is szeretném. Hihetetlen az a nyelvi lelemény és a szókészlet érzékletes használata, a mai városi ember csak fürdőzhetik benne, visszaadni nem lehet. A tanítást sok szeretettel fűszerezte szívbéli, pajzán történetekkel. Éppen Bettit vigyázza a bőrpucolásnál -színelésnél-, amely a bőrkészítés egyik fázisa. Érdemes tudni, hogy a tejsavóban csávázás a legősibb készítési mód, amely ismert a magyarságnál. Ez az ősi és Gyimesben mai napig is művelt eljárás itt a hegyek között végezhető egyik legfontosabb gazdasági ág, az állattenyésztés miatt alakult ki még a sztyeppesávban. A hegyek oldalai ma is gyönyörűek a legeltetés és kaszálás miatt. A bőrkészítés folyamatát, a szabást, hímzést végigvettük, mindenből tanultunk annyit, hogy később el lehessen készíteni tanulással, sok gyakorlattal.

A hímzést a mester menye Enikő tanította, aki az utóbbi jónéhány évben tanult bele ebbe a munkába. Néhány régi darab is segítette ebben. A képen az ő munkája, egy elől nyíló női melles, virágos hímmel és a területre oly jellegzetes, a legrégebbi darabokon csaknem kizárólagosan használt, kis mértani háromszögekből -'lidércláb' vagy 'sulyokvirág' a régebbi szakirodalom szerint- álló díszítménysorok.

... és itt van ő maga is felöltözve az ünnepi viseletben. Katrinca, szabatlan hosszú, lapformájú derékracsavart szőttes; bernyéc a hosszú többször körbecsavart gazdagon szövött gyapjúöv, ing, kendő és figyelmünk tárgya, a magahímezte melles.

Gyűjti a mintákat, ezek az ő rajzai, amelyeket emlékeztetőnek használ, de a megrendelők kívánsága szerint szabadon gazdálkodik a mintakinccsel. Amikor nincs a megrendelőnek kívánsága, szabadabban kombinálja a virágokat, az alapkompozíció azonban nem változik. Ilyenkor lehetősége van kedvenc színeinek -a bordó és mélyzöld- gazdagabb felhasználására is.

Egy rövid időre eljutottunk Csíkszeredába a múzeumba, ahol éppen restaurátori munkákat (egyik egykori tanítványomnak köszönhetően) és nyomdatörténeti kiállítást is megtekintettünk a néprajzi kiállítás mellett. A tárlatvazetés során végül a vezető külön örömére és köszönetére a bőrkötésekről és a pergamenről 'kiselő-adásokat' tartottam a hallgatók számára. A képen pedig a Csiksomlyói Madonna -a másik hely ahova egy rövid időre eljutottunk- látható. Talán kivehető az a lépcső fel- és lejárat, ahol fel lehet menni egyenként, vagy családonként, és el lehet mondani egy imát és kérést, áldást kérni a Szűzanyától, ezzel meg is érintve szobrának lábát. Nem vagyok egyetlen tételes vallási közösségnek sem tagja, de ezt az utat én is megtettem, mert hitem nekem is van, úgy éreztem helyeslésre talált ez is.

Búcsúzzunk el a szállásunkon lévő nagyház és mögötte lévő hegyoldal és legelő tehenek képével. Mesélhetnék még arról az elkényeztetésről, ami az étkezésekre vonatkozik és gazdasszonyunkat dícséri. Frissen szedett és főzött menta- és citromfűtea, orda, szalonna, különböző lekvárok, fűszervaj, többféle igazi májkrém, puliszka, káposztás ételek, a levesek, túrógombóc, stb. stb. Végül egy fél liter házi áfonyapálinkát hoztam haza lányom kérésére.
Eljövetelünk előtt mindenki kapott egy-egy lepréselt havasi gyopárt, mely háziasszonyunk kertjében nő.
Úgy foglaltam össze távozásunkkor az ebben a természeti környezetben töltött napokat, amely könnyeket is kiváltott (nálam is), hogy én is tanultam valamit egy életre -legalábbis ami még hátra van-, hogy a nyílt, őszinte, mindenkinek kijáró józan szeretetnél nincs nagyobb érték.