...mi is valamikor vadonatújak voltunk mindannyian...
A Bizottság a Műcsarnokba megy
A Bizottság a Műcsarnokba megy
Hogy mikorra is datálódik személyes találkozásom a Bizottsággal, arról a Pesti Est Különszámát olvasva szembesülök: Vajda Lajos Stúdió Pinceműhely, Szentendre,1980 augusztus 24. Húgommal és egy helyes fiúval, akit ott ismertünk meg, csatlakozva a vernisszázs népes társaságához ef Zámbó Öcsi házában a szerteszét heverő hangszerek közül belefújtam egy szoprán szaxofonba.
Ahhoz képest, hogy lány vagy, egész jól csinálod - ült mellém a házigazda, majd hozzáfűzte - nagyon kívánom a lábfejedet.
Ebben maradtunk.
Időutazás a Bizottság Retrospektív, de remekbe szabott kortárs tárlat is, amit a nyelvi nehézségek ellenére láthatóan élvezett a mellettem bóklászó angol anyanyelvű nőnemű látogató, aki érdeklődve kérdezte, megmondanám-e neki, mit jelent a Bizottság angolul. (kár, hogy feliratokkal vagy idegen nyelvű flyerekkel nem gondoltak a külföldi látogatókra is.)
A bejáratnál barátok, kortársak és rajongók emlékeznek a Bizottság okozta agyi robbanásra.
Tyll Attila szerint a Bizottság minden idők legjobb magyar együttese.
Ez persze szubjektív kijelentés, de hogy a legkreatívabb, a legeredetibb, az vitathatatlan.
Az első igazi magyar Gesamtkunstwerk, ahogy a német mondaná.
Tyll Attila szerint a Bizottság minden idők legjobb magyar együttese.
Ez persze szubjektív kijelentés, de hogy a legkreatívabb, a legeredetibb, az vitathatatlan.
Az első igazi magyar Gesamtkunstwerk, ahogy a német mondaná.
Nyiladozó művészelmém fénysebességre gyorsulásában legnagyobb szerepet
El Kazovszij mellett nekem is a Bizottság és a Vajda Lajos Stúdió játszotta. A tény, hogy lehetséges akadémikus tudás hiányában puszta lelkesedés hajtotta dilettantizmussal nagyszerű, ma úgy mondanánk, „ütős“ dolgokat alkotni, nagy jelentőséggel bíró üzenet valakinek, akit akkor már harmadszor rúgnak ki az Iparművészeti Főiskola első rostájáról.
El Kazovszij mellett nekem is a Bizottság és a Vajda Lajos Stúdió játszotta. A tény, hogy lehetséges akadémikus tudás hiányában puszta lelkesedés hajtotta dilettantizmussal nagyszerű, ma úgy mondanánk, „ütős“ dolgokat alkotni, nagy jelentőséggel bíró üzenet valakinek, akit akkor már harmadszor rúgnak ki az Iparművészeti Főiskola első rostájáról.
A Bizottság tagjai műfaji határok nélkül élték a kreativitást és ez olyan forradalmi és iránymutató volt számomra, amihez foghatót addig nem tapasztaltam. Gigantikus távlatok szippantottak magukba. Ezért azóta is hálás vagyok nekik.
Pár hónapja nagy lelkesedéssel mentünk a bázisvárosomban rendezett Wahorn/feLugossy/efZámbó/Bukta Imre kiállítás megnyitójára, ahol a német közösség jóindulattal, de némi értetlenséggel próbálta felfogni Laca magyar nyelvű felolvasását s egy személyes élményekkel nem rendelkező magyar származású látogató könyörtelenül korszerűtlennek minősítette az anyagot (korai kilencvenes évek, huszonegyedik század eleji festmények).
Vannak dolgok, amik csak a saját közegükben okoznak katarzist. Ezt gyakran tapasztalom változó zoomos objektívemmel (lásd a bennszülött turista című írást), de a katarzis ami átélhető, azért katarzis marad és az a kicsit több, mint 2 óra, amit ma a Műcsarnokban töltöttem, minden pénzt megért.
Nem tudom, baromi nehéz egy együttesnek kiállítást csinálni Én nagyon csalódott voltam, mert ugye a kiállítás egyik fele egy szűkített VLS kiállítás, ilyen pár éve volt a Műcsarnokban. A főteremben az idétlen emlékmű társaságában mindenféle celebek a saját emlékeiket mesélik és ezt lehet kukkolni, a következőben a lemezborítókból épített kunyhó, többnyire olyan előadóktól, akiktől annak idején borsozott a hátunk, majd jön egy terem kép olyanoktól akikkel max. az a közös, hogy kortársak(bár én itt láttam a legjobb képeket: Altorjai), aztán a 15 méter hosszú asztal a töméntelen fotóval - volt olyan amit legalább 5 példányban láttam. Még a visszaemlékezős filmek a tagoktól voltak számomra a legérdekesebbek. Az persze egy másik kérdés, hogy milyen fontos volt a Bizottság anno nekünk. G.J.
VálaszTörlés,,nagyon kivanom a labfejedet`` :) ezen jot derultem.:D
VálaszTörlésAz "idétlen emlékmű" a "celebek" (én mondjuk Bárdos Deák Ágnest, Szilágyi Lenkét, Logosi Lugo Lászlót nem nevezném azért celebnek) meg a lemezborítókból épített kunyhó szerintem azért jó, hogy a 80 után születetteknek elmagyarázza a körülményeket, ami azért szerintem szükséges. Altorjait viszontlátni nekem is öröm volt és én egyáltalán nem bántam, hogy volt némi VLS is megint, hiszen a Bizottság belőlük nőtt ki és szerves része a sztorinak. Amit én nagyon elviseltem volna itt, hogy szóljon a zene.
VálaszTörlésHa valahol, akkor itt abszolút releváns volna.
Igen, a zene az nagyon hiányzott. Celebnek én mondjuk a Fábryt, meg a Tillát tituláltam, nem sok közük volt akkor a dologhoz. G.J.
VálaszTörlés