,,A mai világban az elhúzódó gyermekkor, melybe az amerikai életforma kényszeríti a fiataljait, gyakran senkiföldjének bizonyul, ahol a kamasz egyszerre érzi magát elvágva a gyermekkorától és a felnőttkortól is." J. Eugenides
Ha van olyan könyv, mely olvasása után kérdőjelek maradnak az emberben, akkor Jeffrey Eugenides Öngyilkos szüzek, (The Virgin Suicides) című regényét határozottan ide sorolnám. A végkifejlett kapcsán bennem maradt űrt akár csalódottságnak is nevezhetném, de mégsem teszem, mert Eugenides már ezzel az első regényével is hűen követi a későbbi nagy munkáiban (Egy test, két lélek, Házassági összeesküvés) is kiforrni látszó írói stílusát.
A történtet a 70-es évek Amerikájában, Grosse Pointe városkában (Michigan állam) játszódik, ahol az öt Lisbon lánytestvér közül a legfiatalabb, 13 éves Cecilia öngyilkosságot követ el. Az ő halálát követő egy év alatt bekövetkező, mind a nővéreit mind a szülőket és a közelebbi szomszédságot, iskolás társakat érintő változásokat követhetjük nyomon.
A regény abban is különleges, hogy a narrátor egyes szám első személy helyett, a lányokat idealizáló fiúk csoportja mesél többes szám első személyben.
Hogy a vallásos szülői szigor, a bekövetkezett tragédia, avagy a közös gének-e a felelősek az életben maradt négy lánytestvér sorsáért....nem tudjuk, nem tudhatjuk. Nem ad erre választ az író, inkább az olvasót is abból a külső helyzetből engedi szemlélni, amelyből a fiúk ,,kukkolják" a Lisbon lányokat.
Nincsenek nagy lelkizős pillanatok, mély lélekrajz és még különösen szimpatizálni sem fogunk a szereplőkkel, mégis valamiért visz minket a sztori előre, és nem tudjuk a könyvet letenni. A kíváncsiságon túl valami más is. Valami más, amit meg akarunk érteni.
A regényből Sofia Coppola rendezésével film is készült, többek között James Woods, Kathleen Turner, Kirsten Dunst, Josh Hartnett szereplésével.
Ha Eugenides Klubot alakítanánk, ez a könyv lenne a belépő. Nekem nagyon tetszik, ahogy a fiúk elmesélik a történetet. Sokat megmutat a serdülő fiúk lelkivilágából.
VálaszTörlésA film magávalragadó atmoszférájától is nagyon nehéz elszakadni, Josh Hartnett pedig egyszerűen lenyűgöző.
Számomra egyértelmű volt, mi vezetett a tragédiához. Ha később újra kezedbe kerül a könyv,
rá fogsz jönni, hogy a gondoskodás és a féltés nem mindig a legcélravezetőbb nevelési irányvonal.
Szerintem is alapmü, a félelem és szabadság konfliktusában az egyik legjobb (bár én még csak a filmet láttam). A félelem (égiektöl, földiektöl, a szomszédok nyelvétöl vagy a saját kudarc beismerésének kényszerétöl) gyanakvóvá, elszigeteltté és egoistává tesz, a rettegö ember a szeretetet (vagy amit ö annak tart) is csak az érzelmi zsarolás eszközeként értelmezi, bizalom és szabadság ismeretlen fogalmak számára.
VálaszTörlés