Kultúrszombat

Áldoztunk a kultúra oltárán rendesen ezen a szombaton, ez persze nem olcsó mulatság manapság, de menjünk csak szép sorjában.

Délben nekivágtunk kiszimatolni, hogy milyen pékáruk vannak a Villa Bagatelleben, amit eddig mindig sikerült elkerülnünk. Sajnos a kenyeres részleg pont bezárt, ezért a felsőbb emeleteken kerestünk vigaszt. Éhesek voltunk-e a remek remegős kocsonyám után? Nem, de egy kis desszert nem jön rosszul, pláne ha Mihályi mester gyártja, így bekebeleztünk egy mini Esterházy-tortát és egy macaront, vízzel és bio kakaóval. Mivel ez egy kultúrblog, szememet inkább a polcok felé irányítottam, ahol lássatok csodát, könyvek is voltak a kozmopolita folyóiratok mellett, többek közt a Körkép, a Rivalda és a Szép Versek több évfolyama. Láttam Petőfi összest is, ez különösen jól ellenpontozta a Ralph Lauren otthondekorációs boltocskát. Az étlapról novellát is lehet rendelni, de erre most nem volt időnk. Sajnos olvasó embert nem sikerült megfigyelnem, ha másért nem, ezért még lehet hogy visszamegyek.

Délután a Szépművészetiben vásároltunk „egyet fizet, hármat nézhet” jegyeket, amivel csak az a baj, hogy az ára is majdnem annyi, mintha hármat vennék, de számunkra mindennél fontosabb a magyar kulturális intézetek támogatása. A pénztáros néni azt ígérte, ha megnézzük Boterot, vidámabbak leszünk. És így is lett! Ennyi mosolygó tárlatnéző embert még nem láttam! Mindannyian egységesen éreztük, hogy így kerek a világ! Én leginkább az Arnolfini kép előtt mosolyogtam, aki tud olvasni a sorok között, az tudja miért.
Aztán jött a „Nuda Veritas. Gustav Klimt és a bécsi szecesszió kezdetei 1895–1905”. Azt hittem, nem lehet újat mondani már erről a mozgalomról azoknak, akik közel laknak Bécshez, de lehet. Most fedeztük fel Josef Engelhartot, különösen a nyújtózkodó aktját. Az érdeklődés itt is nagy volt, sokszor alig fértünk oda a képekhez.
Lucien Hervé volt a vége, ez egy kis csalódás volt számomra, főleg hogy a fényképezés a szívügyem. Úgy látszik, elsőnek lenni ebben-abban és itt-ott, mindig kifizetődő.

Hazafelé elmentünk az egyik bevásárlóközpont mellett, az egyébként kihalt városnak ezen a pontján kb. kétszáz autós próbált befurakodni a pláza parkolójába. Hiába no, jön a szombat esti láz, már mindenki érzi magán hogy menni kell és csillapítani.