Jean-Michel Basquiat /Fondation Beyeler, Basel

Jean-Michel Basquiat 1960-ban született haiti bevándorló szülők gyermekeként az Egyesült Államokban és mindössze 27 évet élt, de ez alatt olyan nagy hatású életművet hagyott hátra, hogy a baseli Fondation Beyeler termeibe belépő látogatót azonnal lehengerli a művekből áradó elementáris intenzitás.
A képek mind óriásiak, 2 méternél kezdődnek és egész falakat töltenek be az irdatlan, sokszor csak összetákolt lécekre hányavetin felerősített vásznak. Újra és újrafestve mind, agyonragasztva, krétával szövegezve lendületből, szenvedélyből építve. Nincs olyan kép, ami mellett csak elmegyünk, állni kell, nézni kell, beszívni, elképzelni, ahogy a földre tett vásznakra hányja fel a festéket, átken és újraír mindent. Fizikai bajlódás, küzdelem jön át a képeken, de mindez paradox módon mégis olyan sziporkázóan könnyednek hat, hogy az alkotó ember csak néz és kidob mindent a kezéből, mert nincs huszadik századi festészet ezután. Ebben benne minden; a nyolcvanas évek, a rassszizmus tematikája, az újraszerkesztés vágya és a kétségbeesett igyekezet a változások előidézésére, de akármilyen pontosan is látja a művész, milyen a világ, úgyis marad minden, ahogy van.
Mi maga, festő vagy fekete festő? -szegezte mellének egyszer egy riporter.
Mi maga író vagy  fehér író? - kérdezett vissza Basquiat.
Vannak művészek, akik leélnek egy életet anélkül, hogy a világ tudomást szerezne róluk, hogy évtizedek múltán bukkanjanak fel és ragyogjanak az őket megillető fényben. Az idén 99 éves korában elhúnyt Louise Bourgeois  egész életében alkotott , de csak egy véletlenül épp arra járó kurátornak köszönhetjük, hogy 70 évesen felfedezte a világ és ma már láthatjuk munkáit köztereken és a nagy múzeumokban. Basquiat jó időben volt jó helyen s talán a gyors siker is közrejátszott kábítószertúladagolás okozta korai halálában, az azonban tény, hogy a gyűjtők imádták és a munkái azonnal elkeltek, mint a frissen sült zsemlék. És sajnos ez is a baj, hiszen Basquiat életművének túlnyomó része a nagyközönség elől elzárva magángyűjteményekben található. Ez a rendkívüli kuratorium Baselben megkísérelte a lehetetlent és olyan kiállítást állított össze, amilyet nem tudni, mikor lát újra a világ.