Tudomásom szerint az olvasók közül csaknem mindenki érdeklődik a fotózás iránt, ezért szántam rá magam, hogy szóljak a kérdésről. Előre bocsájtom amatőr vagyok a témában, a fotózásban is.
Ami elindított az egy nemrég vásárolt könyv, Tötszegi Tekla - Pávai István: Zene, tánc, hagyomány. Denis Galloway romániai fotói, 1926-1932. Budapest 2010. Hagyományok Háza. Nagyon meglepett a kötet, három nyelven (magyar-román-angol) szól William Albert Dennis Galloway (1878-1957) képzőművész munkásságáról. Néprajzi érdeklődése miatt 1926 és 1950 között kisebb megszakításokkal Romániában él, festi a néprajzi viseleteket, portrékat, fotózik, 1926 és 1938 között dokumentálja a felkeresett magyar, román szász és hucul közösségek életét. Az Erdélyi Néprajzi Múzeum számára dolgozott, itt őrzik 647 darab üvegnegatívját és 27 autokróm lemezét, valamint az általa gyűjtött tárgyakat.
Talán nem meglepő tőlem, hogy gyönyörű szász hosszúbundákat ábrázoló képet mutatok be előszőr. Ilyeneket a Néprajzi Múzeum is őriz szép számmal. Abba most ne menjünk bele, hogy valószínűsíthető és milyen mértékben ezekben a magyar hatás.
A felvételről kiderült autokróm.
Mindjárt eszembe jutott Néprajzi Múzeumbéli működésem során az a kiállítás amelynek katalógusát bemutatom és ebből még néhány felvételt. Az autokróm felvételek technika- és fotótörténetét a szakemberek feldolgozták. Itt most csak annyit, hogy az első igazi színes technika. Majdnem képeslap méretű üveglemezre készült pozitív felvétel. A Lumiére fivérek találmánya, amelyet 1907-ben hoztak kereskedelmi forgalomba, a magyarok pedig elsőként vettek részt a gyakorlati alkalmazásban már ugyanebben az évben. A technika hátránya, hogy csak egy példányú pozitív kép született, amelynek a reprodukálása szinte lehetetlen volt. Ezért nem volt maradandó eljárás. Az azonban kevéssé ismert, hogy a néprajzi fotózásban -szintén elsőként- már 1911-ben készítettek ilyen képeket.
Elterjedését az is nehezítette, hogy csak napfényes viszonyok között 1-2 másodperces expozíciós idővel lehetett elkészíteni. Jól látszik ezen a képen, hogy a kisgyermek nem bírván nyugton maradni, bemozdult.
A képek számomra a szemcsézettség miatti lágyabb körvonalak és a hasonlóan tiszta, valószerűbb színei miatt nagyon tetszetősek. Szemben a későbbi, időnként 'durvább' színes technikákkal ellentétben.
Az üvegképek -mindkét oldalon, mert így védték az emulziós réteget- kiállítása annak idején műtárgyvédelmi szempontokból (megvilágítás, fényerő, hőmérséklet, installálás stb.) komoly nehézségeket jelentett, hogy meg tudjuk védeni ezeket a felvételeket a károsodástól, szakemberek segítségével sikerült megküzdeni a feladattal.
Az utolsó képen mezőkövesdi matyó lányok vannak, 1928-ban készült képen. Csodálatos, hogy ilyen ritka dokumentum értékű felvételek maradtak meg.
Ami elindított az egy nemrég vásárolt könyv, Tötszegi Tekla - Pávai István: Zene, tánc, hagyomány. Denis Galloway romániai fotói, 1926-1932. Budapest 2010. Hagyományok Háza. Nagyon meglepett a kötet, három nyelven (magyar-román-angol) szól William Albert Dennis Galloway (1878-1957) képzőművész munkásságáról. Néprajzi érdeklődése miatt 1926 és 1950 között kisebb megszakításokkal Romániában él, festi a néprajzi viseleteket, portrékat, fotózik, 1926 és 1938 között dokumentálja a felkeresett magyar, román szász és hucul közösségek életét. Az Erdélyi Néprajzi Múzeum számára dolgozott, itt őrzik 647 darab üvegnegatívját és 27 autokróm lemezét, valamint az általa gyűjtött tárgyakat.
Talán nem meglepő tőlem, hogy gyönyörű szász hosszúbundákat ábrázoló képet mutatok be előszőr. Ilyeneket a Néprajzi Múzeum is őriz szép számmal. Abba most ne menjünk bele, hogy valószínűsíthető és milyen mértékben ezekben a magyar hatás.A felvételről kiderült autokróm.
Mindjárt eszembe jutott Néprajzi Múzeumbéli működésem során az a kiállítás amelynek katalógusát bemutatom és ebből még néhány felvételt. Az autokróm felvételek technika- és fotótörténetét a szakemberek feldolgozták. Itt most csak annyit, hogy az első igazi színes technika. Majdnem képeslap méretű üveglemezre készült pozitív felvétel. A Lumiére fivérek találmánya, amelyet 1907-ben hoztak kereskedelmi forgalomba, a magyarok pedig elsőként vettek részt a gyakorlati alkalmazásban már ugyanebben az évben. A technika hátránya, hogy csak egy példányú pozitív kép született, amelynek a reprodukálása szinte lehetetlen volt. Ezért nem volt maradandó eljárás. Az azonban kevéssé ismert, hogy a néprajzi fotózásban -szintén elsőként- már 1911-ben készítettek ilyen képeket. 
Elterjedését az is nehezítette, hogy csak napfényes viszonyok között 1-2 másodperces expozíciós idővel lehetett elkészíteni. Jól látszik ezen a képen, hogy a kisgyermek nem bírván nyugton maradni, bemozdult.
A képek számomra a szemcsézettség miatti lágyabb körvonalak és a hasonlóan tiszta, valószerűbb színei miatt nagyon tetszetősek. Szemben a későbbi, időnként 'durvább' színes technikákkal ellentétben.
Az üvegképek -mindkét oldalon, mert így védték az emulziós réteget- kiállítása annak idején műtárgyvédelmi szempontokból (megvilágítás, fényerő, hőmérséklet, installálás stb.) komoly nehézségeket jelentett, hogy meg tudjuk védeni ezeket a felvételeket a károsodástól, szakemberek segítségével sikerült megküzdeni a feladattal.
Az utolsó képen mezőkövesdi matyó lányok vannak, 1928-ban készült képen. Csodálatos, hogy ilyen ritka dokumentum értékű felvételek maradtak meg.
Köszönjük!
VálaszTörlésSzíves örömest. Lesz még... :-)
VálaszTörlés