Sráckor (Boyhood)
Rendezte: Richard Linklater, 2013
Családi film a legjobb kifejezés ide.
De más értelemben, ahogyan ezt használni szoktuk.
Látunk itt felnőni két gyereket, külön irányokba fejlődő szülőket, állandósult problémákat, válást, újrarendeződést.
Azért családi film ez, mert mindenki legalább egy valakivel tud azonosulni; mindenki volt gyerek, aki hasonló dolgokon ment keresztül, mint a filmbeli fiú, vagy éppen valamelyik itt ábrázolt fázisban van. Mindenki nagyjából hasonlóan keresi önmagát, mint a filmbeli felnőttek, s aki a családjával együtt ül be a moziba vagy a képernyő elé, az tisztában van már az együttélés, gyereknevelés adta nehézségekkel is.
Linklater nagyon ért hozzá, hogy minden ciráda nélkül meséljen nekünk hiteles történeteket az Életből (lásd korábbi írásunkat a Before-Trilógiáról), s nem kis bravúrral oldja ezt meg most is: a Sráckort 12 éven át forgatta azonos szereplőkkel.
A helyes kisfiúból ezalatt vonzó tinédzser kerekedett, felvágott nyelvű kishúga, akit a rendező lánya játszik, belevaló idegfűrésszé lesz, a szülők pedig szemünk előtt érnek felnőtté.
Nem kis kockázattal jár az ilyen válalkozás. A Linklater kislány többször ajánlotta apjának, hogy haljon meg az általa játszott figura és ő végre mehessen igazi dolgára, s Ellar Coltrane-nek sem lehetett könnyű újra és újra beszámolnia saját élete eseményeiről, hogy azokkal hitelessé tehessék a filmbeli Mason történetét.
Ebben az intevallumban Patricia Arquette is átment egyen s máson: gyerekszülés, súlyingadozás, új frizurák, s akárcsak Ethan Hawke, ő is maga mögött hagyott közben egy házasságot.
Azután, hogy a rendező kiinduló ötlete - melyben a gyermekkorról általában kívánt volna mesélni - éveket átfogó projektté terebélyesedett, berendezkedett az alkotásra. Helyszínnek praktikusan saját városát Houstont választotta, s miután a hétéves Ellar Coltrane belement a kalandba, felépítették a családot is köré. Linklater abszolút alkalmazkodott a kisfiú fejlődési ritmusához.
Kész voltam rá, hogy a forgatókönyvet ahhoz igazítsam, amiken közben Ellar kereszül megy - mesélte egy interjúban.
A 39 forgatási napot viszonylagos rendszerességgel osztották el 12 év alatt, s az aznapi penzumot azonnal hozzáfűzték a már meglevő anyaghoz. Minden év nagyjából 15 perces epizód, melynek témája az adott ponton a szereplőkkel folytatott közös beszélgetésekből a helyszínen alakult ki.
Érzékeny és valóságos ez a film, ritka élmény, melyhez hasonlót még sosem láttunk. Melegen ajánlom mindenkinek korra és nemre való tekintet nélkül. Mint ahogy a többi Linklater-filmet is a Rocksulival egyetemben.
A lány a nővére. Egyébként tényleg jó film.
VálaszTörlésÉn mint szülő, a szülőket figyeltem. Sokat hibáztak, ez nem vitás, de összességében jót akartak.
A fiúból a végére olyan karakter lett, mint amit Ethan Hawke játszik a Linklater-filmekben (itt is), viccesen filozofikus, sokat beszélő kedves bohém.