Napló. Bécs, Wien 4#; A Brezl-Gwölb vendéglő

Emlegettem az előző részek valamelyikében, nemhogy segítettek az angyalok, hanem még személyre is szólt. A Brezl-Gwölb címe Ledererhof 9, ami így szó szerinti fordításban bőrösmesterudvart jelent, de a szakmai ismereteim alapján ez cserzővarga-, avagy tímárudvart jelent. Honnan tudták, hogy e téma körül zajlik az életem egy nagy része? Hogy éppen ebbe a sikátorba kell becsaljanak?

Az épületre már az első nap rátaláltunk, belesve az ablakon eldöntöttük, hogy másnap itt eszünk. Szabálytalan hatszögű épület, mellette és a háta mögött modern házakkal épült össze. Az étlaphoz mellékelt történelemből derült ki, mily nehéz sorsa is volt.
A pincében több méterre a mai járószint alatt római kori falmaradvány, ablaknyílás tanúskodik a legkorábbi időszakról. Az első említése pedig az 1341-es év. A neve mutatja -Brezl-Perec-, hogy pékség volt, amelyet ma is sütnek előételként.

A ház melletti utca patak volt korábban, ahova az itt később megtelepedett tímárok jártak bőrt mosni, ezt mára már betöltötték. Az épület többször elpusztult, de mindig újra felépítették, a pince maradt. A föld alatt más pincékkel összeköttetésben több száz méter függött össze, az újkorban választották el egymástól őket.
A kis térre nyáron kinyúlik a vendéglő, most karácsonyi hangulatot árasztott a fenyőfák révén.

Belépve meglepetésként hatnak a boltíves - a Gwölb jelentése a boltív - kis helyiségek, a söntés pultja, amelynek faliszekrénye egy templomból származott ide. A falakon mindenféle perecek, műtárgyak. Terítő nélküli nyers faasztalok, ahol ülnek gyertyát gyújtanak, Most már együnk, majd még körülnézünk.

Ez a két főcím fogott meg az étlapon. Más is megnézheti, kíváncsiskodhat. Gondoltam, valami egyszerűt kéne enni, de legyen jellegzetesen bécsi. A marhahúsleves és a tojásos knédli zöld, fodros fejes salátával tűnt a legbiztatóbbnak, lányom pedig töltött csemege karajt kért (magyarul mondva) hozzá szintén knédlit és párolt káposztát rendelt.
Mit mondjak. Egyik sem valami különlegesség, mégis ki merem mondani menyei volt. Megmagyarázni nem tudom mitől, de az biztos, hogy minden hozzávaló és az elkészítés módja is klasszikus. Külön élmény volt a tojásos knédli, amely a mi tojásos nokedlink szellemiségét idézte. A sör hozzá pedig egy világos Staro Brno. A kiszolgálás is egyszerű, figyelmes.

A pincébe is lementünk leselkedni. A falak, falfülkék, sarkok tele vannak mindenféle érdekes (mű)tárgyakkal, közöttük komoly értékek, például középkori faszobrok. Arra emlékeztetett, mint a korai gyűjtemények keletkezésének szempontja: a tezaurálás. Gyűjtsük az érdekes, ritka, különleges, értékes tárgyakat, nem baj ha nincs közöttük összefüggés, kapcsolat, fontos, hogy jól nézzen ki. Ez a vendéglő hangulatának lényege, amelyet Galina lányom fotói kiválóan visszaadnak.
Köszönöm neki, hogy kimozdított otthonról és az út szervezését magára vállalta. Jóó volt!