Akkor látod, mekkorák a tornyok, ha elhagyod a várost. Valahogy így fogalmazott Nietzsche.
Én a huszonakárhány év távollét ellenére rendszeresen felbukkanok Budapesten és ettől több fokozatú zoommal látom a várost, akárhányszor itt vagyok. Az első a nyugati turistáé, aki azonnal rácsodálkozik az új dolgokra és összehasonlítja a látványt a többi metropolisszal.
A második objektívvel előbújnak a helyszínekkel kapcsolatos emlékek, a séták nagymamával a belvárosban, a mozgólépcsőzés a Lottóban, ahova a harisnyákat vitte stoppoltatni, az első mozi Anyuval (Százegy kiskutya). Aztán látómezőmben felbukkan talán már igazinak mondható 1980-as keltezésű kollázsom főszereplője az Erzsébet téri szökőkút egyik figurája.
Pár nap múlva kiegyenlítődik bennem a Pesten született európai polgár és onnantól egy harmadik, szintetikus megvilágítás normalizálja az állapotot. Ilyenkor kezdek el komolyan sétálni a városban és mindenféléket felfedezni.
Aztán következnek a találkozások. Ezúttal mailartista harcostársammal együtt a Bélyegmúzeumban végre megnézhettem a francia Bohbot úrnak címzett művészleveleket, ahol szellemi testvérekre leltünk és egy még lebegőben levő projekt ürügyén mindjárt szakavatott bevezetést kaptunk Magyarország és a világ bélyegtörténetébe.
Hogy az a bizonyos első kollázs előkerült, annak apropója egy közös kis műhelymunka a BME művészeti kommunikációs hallgatóival.
A paparazzi fotó a lázas tevékenység kezdeti stádiumában készült.
Én a huszonakárhány év távollét ellenére rendszeresen felbukkanok Budapesten és ettől több fokozatú zoommal látom a várost, akárhányszor itt vagyok. Az első a nyugati turistáé, aki azonnal rácsodálkozik az új dolgokra és összehasonlítja a látványt a többi metropolisszal.
A második objektívvel előbújnak a helyszínekkel kapcsolatos emlékek, a séták nagymamával a belvárosban, a mozgólépcsőzés a Lottóban, ahova a harisnyákat vitte stoppoltatni, az első mozi Anyuval (Százegy kiskutya). Aztán látómezőmben felbukkan talán már igazinak mondható 1980-as keltezésű kollázsom főszereplője az Erzsébet téri szökőkút egyik figurája.
Pár nap múlva kiegyenlítődik bennem a Pesten született európai polgár és onnantól egy harmadik, szintetikus megvilágítás normalizálja az állapotot. Ilyenkor kezdek el komolyan sétálni a városban és mindenféléket felfedezni.
Aztán következnek a találkozások. Ezúttal mailartista harcostársammal együtt a Bélyegmúzeumban végre megnézhettem a francia Bohbot úrnak címzett művészleveleket, ahol szellemi testvérekre leltünk és egy még lebegőben levő projekt ürügyén mindjárt szakavatott bevezetést kaptunk Magyarország és a világ bélyegtörténetébe.
Hogy az a bizonyos első kollázs előkerült, annak apropója egy közös kis műhelymunka a BME művészeti kommunikációs hallgatóival.
A paparazzi fotó a lázas tevékenység kezdeti stádiumában készült.
Hurrááá! Megfogant a Napló téma...
VálaszTörlésAzt a bizonyos elso kollazst en meg csak most lattam, de nagyon tetszik!!!
VálaszTörlésNekem is! Meg is érdemli az a kőszobor a pihenést!
VálaszTörlésEz a kollázs most bújt elő a száműzetésből,
VálaszTörlésnem nagyon mutattam még senkinek (tavaly és idén is kikerült végül a szórásból, mikor a vetítést terveztem, mert azt hiszem, csak nekem fontos), de veletek most kivételt tettem. Hunyorog is nagyon a reflektorfényben. ;-)