Napló, 2011.09.09. 16-20 óra

A pénteki kultúr-délután apropója az idei Arnolfini Fesztiválon (13. Föld) ajándékba kapott Partnerjegy felhasználása volt, a Szépművészeti Múzeumban A nyolcak kiállítást tekintettük meg Galina lányommal. Köszönet a szponzoroknak!
Természetesen a férfiember ért oda előbb, az oszlopok alatt kényelmes fotelban vártam a leányt, ahonnan képeslap értékű látványban gyönyörködtem. (Jut eszembe, a Műcsarnokban most nyílt meg a "Sírba visztek" kiállítás a Bizottság zenekar és képzőművészek tárlata.)


Mivel túl közelről érint a festészet ügye, csupán néhány szubjektív megjegyzésre vállalkozhatom a Nyolcak kapcsán. Érdemes volt elmenni. Meglepett a kiállított anyag egysége, különösen a kezdeteknél. Végiggondolva az időszakot valóban felforgathatta a közvéleményt és a hivatalos szerveket. Néhányuk élettörténetét nem ismertem ennyire, megdöbbenve olvastam az alkotói életek fordulatait. Az aktokkal foglalkozó teremben egy 4-5 éves forma kisfiú megkérdezte: Papa miért meztelen minden néni?, a választ nem hallottam. A csendéleteknél felfigyeltem egy nagyon Cézanne-os képre, amiről kiderült, hogy tényleg az, többekre erősen hatott a Nyolcak közül.
A rendezést kiválónak tartom, a szövegek is nagyon jók, a műtárgyvédelem is (légzsilip, légkondícionálás, őrzés) mintaszerű. Élmény volt, a nyitvatartási idő utolsó perceit is kihasználtuk.


A kiállítás után úgy döntöttünk megnézzük a Műjégpálya épületét, hiszen a híres objektum felújítása körül sok probléma volt. A lányom részese volt, amikor az Unokáink sem fogják látni című, -sajnos megszűnt- műsor elkezdett foglakozni a témával. A látvány meggyőzött, hogy talán most már minden rendben van az épület körül.


Különös, úgy látszik ez alkalomra rendelt élményt jelentett az éppen bontás alatt álló Art on Lake - Művészet a tavon kiállítás, amelyet szintén a Szépművészeti Múzeum rendezett. A részben leeresztett víz és még néhány álló mű mindkettőnket megihletett. Ez a fotó Galináé...


...ez pedig az enyém. A kacsanyomok látványa, a víz hiánya egészen más viszonyokat teremtett.




A kacsák a további séta során is témát szolgáltattak Galinának a fotózáshoz. Éppen ekkor merültek le a fotómasinájának elemei, úgyhogy az enyémet kapdostuk ki a másik kezéből a továbbiakban.


Példa rá ez a kép, mindketten több felvételt készítettünk az Andrássy úton található két épület ellenpontos közösségéről. Jellemző, hogy az övé lett a jobb. Egyébként a Kogart Ház volt a cél, hogy vajon milyen aktuális kiállításuk van most. Végül kevésbé ez keltette fel a figyelmünket, mint az, hogy terjeszkednek, már a mellettük lévő csodálatos villa is az övék lett.


->Kis földalatti->Deák-tér->Erzsébet tér->Gödör Club a további útvonal, mert az előző heti látogatásom során egy kiállítást -mégpedig Richard Kunstar, Reactor4- nem néztem meg. Erre most került sor, Csernobilról készült fotók. Megdöbbentő! A fényviszonyok miatt bemozdultak a képek, ezért inkább egy feldolgozással érzékeltetem az élményt.


Az igazi cél azonban a d'Watt Nemzetközi Kortárstánc és Cirkusz Találkozó volt, amelyről egészen véletlenül értesültem. Fiatalok újszerű előadásmódja tette elevenné a hagyományos cirkuszi jeleneteket. A héttérben az előbb említett kiállítás.


A gyümölcskoktélok szopogatása és az előadás közben besötétedett és egy elképesztő mutatványt adtak elő többen is két villanyoszlopra kifeszített szalagon a magasban. Mikor a képet előszőr láttam meg a gépemen, a keresztrefeszítés jelenete ugrott be.
Kezd hűvös lenni, menjünk haza... érdekes délután volt.