Kis esti élmény

Olyan is van, hogy egyszer csak jön egy email: „Hétfőn koncert a házban, gyertek!” Mert amíg mi nyafogunk, hogy nincs semmire időnk, szétforgácsolódunk és elbunkósodunk, közben akad valaki aki túllép ezen. Összeszedi zenész barátait, ráveszi szomszédjait hogy támogassanak egy újabb udvari koncertet, és megírja azt a bizonyos emailt.

Mi pedig boldogan megyünk, harapnivalót és könnyű borokat viszünk magunkkal. Aztán eloszlunk a várbéli ház függőfolyosóin és udvarán, majd meghallgatjuk – legutóbb pl. – három hegedűművész játékát (Ábrahám Márta, Oláh Gyöngyvér, Balázs Gergely). Közben a szomszéd ház lakói is előbújnak, a munkából éppen hazatérők aktatáskájukat ölükbe téve lekuporognak mellénk, idős nénik csoszognak át a színen kezükben friss pogácsával. A környékbeli cicák odahasalnak a stratégiai magaslatokra és élénken radaroznak füleikkel. Kutyák nem kaptak meghívót, nyugodt esténk van.

Hazafelé kilépünk az évszázados utcára, ahol kivételesen nem irigyeljük a várat betöltő gondtalan turistákat. Irigyeljenek ők bennünket! És bánhatják, hogy nem tudnak magyarul, mert a környékbeli kapukra mindenhol ki volt szögezve a kalligrafikus meghívó. El is tettem egyet emlékbe.