
Mi pedig boldogan megyünk, harapnivalót és könnyű borokat viszünk magunkkal. Aztán eloszlunk a várbéli ház függőfolyosóin és udvarán, majd meghallgatjuk – legutóbb pl. – három hegedűművész játékát (Ábrahám Márta, Oláh Gyöngyvér, Balázs Gergely). Közben a szomszéd ház lakói is előbújnak, a munkából éppen hazatérők aktatáskájukat ölükbe téve lekuporognak mellénk, idős nénik csoszognak át a színen kezükben friss pogácsával. A környékbeli cicák odahasalnak a stratégiai magaslatokra és élénken radaroznak füleikkel. Kutyák nem kaptak meghívót, nyugodt esténk van.
Hazafelé kilépünk az évszázados utcára, ahol kivételesen nem irigyeljük a várat betöltő gondtalan turistákat. Irigyeljenek ők bennünket! És bánhatják, hogy nem tudnak magyarul, mert a környékbeli kapukra mindenhol ki volt szögezve a kalligrafikus meghívó. El is tettem egyet emlékbe.
Kedves Edina,
VálaszTörlésSzabad kérni, hogy a kalligrafikus meghívót is közzétedd valamilyen formában? Nagyon érdekelne!
Kedves Lejla, adj meg egy email címet és szívesen elküldöm. Nem annyira díszes, inkább csak megható hogy ma még valaki kézzel ír bármit is. Persze könnyű neki, hiszen egy hihetetlenül kreatív, ügyes kezű könyvkötőről van szó!
VálaszTörlésEz igen! Bezzeg nálunk (Havanna lakótelep) ez nem fordulhat elő... :-)
VálaszTörlésHa a meghívót be tudnád szkennelni majd betuszkolni a híradásba, szívesen megnéznénk mindannyian!
VálaszTörlés