Egy kis fotótörténet #6; Zelesny Károly, Pécsett

"Van szerencsém értesíteni a tisztelt közönséget, hogy a Király u. 8. sz. alatti Hattyúházban (Pécs) található fényképészeti műtermet a legújabb, legjobb és legnagyobb berendezéssel szereltem fel.
A nyár és ősz folyamán Budapesten és Bécsben tett utazásaim alkalmával, és a legnagyobb műtermekkel létesített kapcsolataim révén a legjobb tapasztalatokat gyűjtöttem össze és ezeket itteni műtermemben értékesítem. Elsajátítottam a legújabb 'Van der Weyde'-féle nagyobb képeknél használt módszert, és az ezzel való próbálkozásaimat a Főtéren a Városházzal szemközti kirakatomban szíves megtekintésre kiállítottam. Elvállalom rajzok, vázlatok, térképek, daguerreotypiák és régi fényképek mindenféle reprodukcióját, ugyanezek felnagyítását tetszés szerinti formában, amelyeknél a legteljesebb hasonlóságért kezeskedem.
Az eddig nekem ajándékozott bizalomra gondolva, a továbbiakban is igyekszem tiszta, szép és jó munkával a legszigorúbb elvárásokat is kielégíteni. A tisztelt közönség becses jóakaratába ismételten ajánlva magam a továbbiakra is számos megrendelést kérek.
Karl Zelesny"
A hirdetés 1875-ben jelent meg a Fünfkircher  Zeitung -ban (Fünfkirchen=Pécs; T.C.L.). Egy szakdolgozatból vettem át, amely Zelesny Károlyról szól.

Ezt a vizit kártyát most vásároltam meg a pihenésképp meglátogatott használtcikk piacon. Amiért megtetszett, az a szimpatikus személyiség, aki a képen van, és a fotó (aranyozott kartonszegély, a hátlap) tálalása. A hátoldaláról kiderült ő 'Kovács Bálint ref lelkész anyai nagyapánk'. Elgondolkodtató családtörténet, hogy vagy már nincsenek utódok, vagy már nem fontos a régi képek megőrzése.
Zelesny Károly (1848-1913) Besztercén született és már fiatalon több helyütt tanulta a fényképezést (Budapest, Párizs, Szeged), mielőtt Pécsett (1875-76) megtelepedett. Ennek egyik oka lehetett Patz Lujza (Alojzia) szintén fényképész, akit feleségül vett. Kilenc gyermekük mellett amikor ideje engedte ő volt a retusőr és a laboráns.

Több fényképe és hátlapféle található az interneten (például itt), érdemes valamelyik keresőt is igénybe venni. Ez lehet az egyik legrégebbi, amelyet használt. Ezen még FÉNYIRDAY (sic. ipszilonnal a végén!) MŰTERME van, majd a FÉNYKÉPÉSZETI következik, rajta díjazásokkal, érmekkel díszítettek (pl. Trieszt, Bécs, Budapest, Porto, Párizs, Székesfehérvár, Szeged), valamint megkapta az Udvari Fényképész címet is József főhercegtől, amikor Pécsett fotózta őket néhány családtagjával együtt.
A megvásárolt kártyán e kitüntetéseknek még csak egy része van rajt -így a datálást is nagyjából lehetővé teszik- a dátumokból következtethetően 1885-90 körül készülhetett. A legkésőbbi hátlapok oly mértékig tele vannak ezekkel, hogy a díszítményeknek szinte már hely sem jut. A fia folytatta a mesterséget, a cég neve és műterme egészen 1951-ig maradt fenn. Halálának századik évfordulójára egy tisztelgő, gazdag tartalmú cikk is megjelent.

A bevezető hirdetés több szempontból is érdekes. A prágai portáloknál már volt szó a 'házjelekről', amelyről a házakat elnevezték, így Zelesny is érdemesnek találta az utca és házszám mellett a Hattyúház megjelölést is használni. Ugyancsak a 'Van der Weyde' féle módszer is feltűnhet, amelyről nehezen derült ki, hogy igazából az addigi napfényműtermekkel szemben az elektromos fény bevezetését jelenti. Ez tette lehetővé a reprodukciók elkészítését. A minőségre a ránk maradt képek a bizonyítékok.
Végezetül a saját személyemet érintő felvételek, amivel belopta magát Zelesny Károly a szívembe -itt tessenek mosolyogni-, a minőség és tisztesség mellett foglalkozott néprajzi fotózással is Baranya megyében. Az utolsó két képen egy mohácsi kálvinista magyar viselet látható (1893 körül) és egy ormánsági cigány telep, amivel meggyőzött, hogy tág látókörű is volt, nem csak műtermi fényképész. Az általa készített ilyen korai néprajzi fotók forrásértékűek.