Napló, séta Óbudán

Hihetetlen mennyi néznivaló van néhányszáz méteres körzetben az Árpád híd óbudai lejáratának két oldalán. Három órát sétáltunk Galina lányommal -mint legutóbb pl. Budafokon-, mégis csak kis részét tudtuk megnézni a lehetséges látnivalóknak. Jó szívvel ajánljuk ezt a bejegyzést mindenkinek; gasztrokalandoroknak, műgyűjtőknek, az irodalom iránt érdeklődőknek pedig a személyes részvétel elengedhetetlen.
A történelmi sorrendet csak az első kép demonstrálja, egy római kori kis építészeti rekonstrukció a panelházak tövében. A Flórián téren az aluljáróban a római fürdőket korábban már láttam, így kihagytuk, de azt nem tudtam hogy ennek keretén belül Fürdőmúzeum is létezik. Azt sem tudtuk meg ez a kis rom eredetileg mi lehetett.

Feliratot nem találtunk, csak egyet: 'Kutyát a parkba vinni szigorúan', a piros 'tilos' már kifakult, nem látható. A street art sajnos annál inkább.

A történelmi ellenpont a 20. század, azaz az 1950-60-as évek. Meglepetésre -mintha a sétánk kedvéért rendezték volna- egy utcai tárlaton a tragikus sorsú Gruber Béla kiállítását láthattuk.

Az ellenpont különben végigkísért minket, az egyedülállóan minden régi épületét megőrzött Fő tér mögött a hátteret mindenütt panelházak adták. A látvány így ellentmondó, rossz rágondolni, hogy ez sajnos így is marad. A téren kisvendéglők sora, Krúdy Gyula is megirigyelhetné,  az Óbudai Múzeum (egykor Kun Zsigmond néprajzi gyűjteménye volt benne), középen pedig meg nem tudom mondani mi az a kis mókás épület. Mindenütt régi gázlámpák!

A III. kerületi Városháza épülete és a Zichy-kastély közötti kis utcák találkozásánál áll egy szoborcsoport, Varga Imre 'Várakozók' köznyelven 'Esernyősök' című munkája. Francia utcalányok élménye volt a kiindulópont. Az az esernyős szakállas nem tartozik közéjük, de a lányom kérésére modellt álltam a felvételhez, az eső nem esett, de természetesen volt nála egy pöttyös esernyő.

A Zichy-kastélyban több intézmény van, a Kassák Múzeumot részesítettük előnyben, ahol most A TETT; a MA Budapesten és Bécsben megjelent folyóratokról volt egy kicsi ámde gazdag kiállítás.
A meglepetést egy másik kis kamarakiállítás okozta, Madzsar Alice munkásságát mutatta be, vele kezdődik a modern magyar tánc- és mozgáskultúra, a munkástestnevelés. A falon az összefüggéseket bemutató tabló lenyűgöző volt, nagyon sok ismert személyiség és csoport, a Nyugat, Bauhaus, Lukács György, Bortnyik, stb. stb. állt kapcsolatban velük. Az kastély udvarán nyáron a KOBUCI Kert működik, sok előadással, műsorokkal.
Nagyon megy az idő a Vasarely Múzeumot most kihagyjuk.

A híd túloldalán szembetűnő a Szent Péter és Pál templom, izgalmas mind az építésének története, a benne található ritka, másutt nem látható szentekről készült képek, a Máriacelli Madonna eredeti korú másolatát Kiscellről menekítették ide. Nyitvatartási időben a látogatók meg is nézhetik, ebből mi most kényszerűen kimaradtunk. Érdemes a láb elé nézni, az utcakövek más színnel jelzik az egykori, itt volt templomok alaprajzát.

A másik fő attrakció ezen a napon a Krúdy-házba költözött Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum volt a templomtól két lépésre. Belül nagyon kulturált felújításon esett át. Csak sorolni tudom a mostani kiállításokat, a Krúdy emlékszobában Krúdy Gyula Budapesti életének színterei, Retro csoki; Vásár, piac, sokadalom; Túróból tehén plakátkiállítás; Szoc deko / textil; valamint Látványraktár és reklámtáblák. A terjedelem végett most nem mesélem el mindegyiket, az viszont, hogy nagyon elfáradtam tény. Galina lányom a fürdőkultúra díszpoharaitól és a táncrendektől érzékenyült el, én pedig a török szattyánt csodálhattam meg az áruismereti vitrinben. A kiadványaik cukrászatról, étkezési kultúráról stb., könyvek, katalógusok, megvásárolható reklámcímkék és dobozkák különös, ritka értéket képviselnek.
Az épülethez személyes kötődésem is van, korábban itt volt a Országos Műemléki Felügyelőség Restaurátor Osztálya, több kedves kollégával, majd a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal. Ez utóbbit éppen mostanában szüntették meg...

Azért siettem így a végére, mert kezd besötétedni és az Óbudai Társaskört még feltétlenül szerettem volna megmutatni. Mindkét gyermekem megfordult itt zenei programok kapcsán, nagyhírű, kiváló művészek lépnek fel, a Bartók Rádió sokszor közvetít innen műsort.

 Megkerülve egy, a régi épületek közé megdöbbentően beékelődött panelházat, érintetlen valóságában ugyanez az épület tűnt fel. Mindketten Kós Károlyra tippeltünk, utóbb kiderült eltaláltuk, Zrumeczky Dezsővel együtt tervezték 1909-ben, református paplaknak. A képeslap szerint 1910-ben már állt és ez a funkciója ma is.
Összegzésül: akik rászánják magukat, hogy Óbudával részletesebben megismerkedjenek, többnapi látni-, enni-inni- és olvasnivalóra készüljenek fel!