Portálok #9

Itt az ideje a portálok sorozat végének. Hacsak nem jön közbe valami különösen érdekes, ez a 'modernizmus' lesz a befejezés. A modernizmus szóhasználat talán szokatlan, de a portálok a szecesszió után már nem hordoznak olyan karakteres vonást, amelyekkel valamely 20. századi stílushoz lehetne kötni.

Az első világháború utáni fellendülés létrehozott egy konstruktív szellemiséget, amely az esztétikai látványban is megvalósult. Ezt a Münchengrätzi Cipőgyár Rt. számára tervezett portál példázza a legjobban, sajnos csak fotóról ismert. Az arányos, különböző síkokban és anyagokban megjelenő felületek példaadóak lehettek.

Mint például ez a másik cipőbolt. A konstruktív hozzáállás a harmincas években külön ipart hozott létre, amelynél a cégek a tervezéstől, a gyártásig, a teljes kivitelezésig mindent vállaltak. Az 1930-as években a kiemelkedő tervezőgárda (például Kozma Lajos, Kaesz Gyula) is ennek a jele. Jellemző, hogy ekkor fejlődött ki -mostani szóval élve- a teljes arculattervezés.

Sokan emlékezhetnek a Rákóczi út elején a Verseny Áruház oromzatának emblémájára 'az elszakíthatatlan ruha', amely eredetileg a helyén működött Gutmann J. és Társa ruházati áruház jellegzetessége volt. Az épület és a portál egyszerre épült ugyanazon építész tervei szerint (Wälder Gyula, 1936-37), amely egyre gyakoribbá vált, így valósulhatott meg az összhang. Sajnos az együttesből mára szinte semmi sem maradt meg eredeti állapotában.

Különös története van a Teréz körút 4-6 szám alatti textil áruháznak. A két tulajdonosnő (Herzman Erzsébet és Goldberger Mariska) keresztnevének két első betűjéből alakult ki nevük az ERMA. Óriási árukészlettel elegáns modern áruházat alakítottak ki. Bizonyára meglepetés lehetett a sarkon a 7x7 négyzetméteres területen a forgószínpad, az egész belső berendezés és a kirakatok akkor ultramodernnek számítottak.

 A mai fotókon jól látszik az elegáns felirat mérete, típusa, a főbejáratnál és a sarkon eredetileg része volt a kompozíciónak. Méltánylandó, hogy a Röltex vezetése a nyolcvanas években helyreállíttatta. Nem így a forgószínpad részt, valamint a belső berendezést, sőt mára szinte mindebből alig érzékelhető valami.

A második világháború utáni időszak változásai a portálépítésben is leépüléshez vezettek. A megszünt speciális cégek helyébe állami vállalatok léptek, amelyek sematikus, uniformizált, anyagában igénytelen portálokat hoztak létre. Ezekkel nincs mit kezdeni, talán a 'Csemege kosár' az, amelyik mindenkiben felidézheti a korszakot (Gábor Pál grafikus terve 1952-ből).

Az egykori Filmmúzeumhoz közel, a túloldalon található ez a papírrégiség bolt, sajnos bezárt, pedig igazán szívesen bogarásztam volna benne. Mintha a két világháború közti modern konstruktív szellem folytatódnék, megtetézve a ferde síkokkal. Ez vált egy időben divattá, míg az egyéni, igényes munkák egyre ritkábban fordulnak elő a rendszerváltás után.

Ráday Mihálynak köszönhető, hogy több műemléki, vagy városképi jelentőségű portált hoztak rendbe. Az ő személyiségének, kérdésfeltevéseinek eredménye, hogy egyetemi szinten foglalkoztak a kérdéssel. Ez a portál is ilyen a Molnár utca elején, Sajó Imre tervezte 1992-ben Moholy-Nagy ösztöndíjasként. Eredetileg az ívelt vonalban csupasz téglafal fémkeretbe foglalva jelezte az anyagszerűséget, a bejárat mellett pedig az eredeti faborítás maradt meg, míg a kirakat modern, ferde üvegfalat kapott. Sajnos többszörösen megváltozott azóta, amint azt a mostani fotó mutatja.

Végezetül egy kiemelkedően kultúrált megoldás a Szent István Bazilika közelében. Az eredeti falakat teljes mértékben tiszteletben tartva egy üvegfal került elé minden tartószerkezet nélkül. A galéria teljes átláthatósága a környezetbe illeszkedése, mégis modern, elegáns megoldása példaértékű.
Azzal kezdtük a sorozatot, hogy mindenki nézzen körül környezetében. Mit lát? Remélhető-e, hogy a gazdasági nehézségek után újra több figyelmet szentelnek a portáloknak!?

Olvasnivaló:
Ferkai András: Üzletportálok. Városháza, Budapest 1996.
Szilágyi István: Régi boltok krónikája. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1986.