Halhatatlan szeretők ( Only Lovers Left Alive) Jim Jarmush 2013
Mit ér az örök élet, ha nincs kivel megosztani?
Ezen először 1986-ban gondolkodtam el, mikor a Hegylakót láttam.
Másodszor Tony Scott 83-ban készült vámpírfilmje után. Az Éhség a fantasztikus Deneuve-vel és Bowie-val csak később bukkant fel a radaromon, de azóta is többször újranézett kedvencem ebben a műfajban. Idén Jim Jarmusch 2013-as munkája került fel erre a listára.
Adam, a kórházból szerzett vérkonzervekkel táplálkozó underground zenész úgy érzi, már mindent kihozott magából. A világ a szakadék szélén, tele barbár zombikkal, ideje véget vetni ennek az egésznek. Egy ideje a valaha autógyártása okán dúsgazdag Detroitban él, ami ma már szemétlerakóhely, egykori csodálatos színháza ma roncskocsik parkolóháza. Feleségével, akivel nagy vonalakban körvonalazott okokból külön kontinensen él, skype-on kommunikál.
Több száz év alatt vámpírokat is hatalmába keríthet a depresszió, ezt manapság egyszerű halandóknak sem nehéz érteni. Ebben a filmben azonban már az ő létezésüket is fenyegeti a külvilág: a Tangerben élő Chris utolsó energiáit fertőzött vér próbálja kioltani. Eve, akit a kíváló Tilda Swinton alakít, útra kell, hogy viszontlássa hosszú élete társait s visszarántsa őket a szakadék széléről. Ha valakinek már csak egy valaki van az életében, akivel Byronnal átélt
kalandjait elevenítheti fel, az nem hagyja azt csak úgy kilépni az
életből...
Intellektuális fantasy film Jarmush nagymester új darabja, ezért mint mindig, érdemes nagyon figyelni a részletekre, apró mondatkákra, az összes titkos, szavakban, képekben küldött üzenetre.
Mesélés közben a rendező ugyanis igazi kultúrtörténeti áttekintést nyújt a nyugati civillizáció témaköréből. A John Hurt alakította Chris nem más, mint Shakespeare ellenlábasa Chistopher Marlowe és az egész film hemzseg az irodalom-, film-, és zenetörténeti utalásoktól:
aktuális életükben Eve Daisy Buchanan névre kiállított útlevéllel utazik, Adam Stephen Dedalusként. Daisy nem más, mint a nagy Gatsby szerelme, Dedalus pedig főszereplő Joyce Ulyssesében. Szóbakerül a sokoldalú gitáros Jack White az egykori White Stripes, aktuálisan a The Raconteurs alapítója, akinek gyerekkori háza előtt sétálnak el a szereplők Detroitban és így tovább.
Az amerikai filmesnél semmi sem véletlen: a Szellemkutyában idézett szamurájkódex valóban létezik, s a Hervadó virágok végén Bill Murray valóságos fia húz el egy pillanatra egy elhaladó kocsiban...
Erre azóta kíváncsi vagyok, amióta hallottam róla - egyrészt Jarmush miatt - annyi gonoszság és szeretet van a filmes piterétegzésében... másrészt a kedvenc androgün angyalom miatt - akit előbb láttam kommersz szarokban, mint a kultfilmjeiben (főleg a Jarmanokra gondolok...); harmadrészt Tom Hiddleston, Adam alakítója miatt, mert ő meg szerintem akkora formátum, hogy ihaj... köszi a további érveket, ezt azt hiszem tényleg muszáj lesz látni.
VálaszTörlés