Ó, ezek a belgák!

A dEUS Following Sea című, hetedik lemeze már egy éves. A Quatre Mains-t ismertem meg róla először, amit aztán végtelenítve hallgattam az iPodomon. Borzasztóan tetszett Tom Barman viszkis, dohányos, Gainsbourg-osra vett franciája. Aztán kiderült, hogy ez a szám kicsit ki lóg a sorból, a többit mind angolul adják elő, így elmúlt az érdeklődésem a lemez iránt. Egészen addig, míg idén nyáron egy zenei csatornán meg nem jelent kétnaponként a The Soft Fall.
Elkezdtem megint hallgatgatni a lemezt a Saturnban. Aztán rátöltöttem kis hordozható szerkezetemre is.
Most a Sirens a kedvencem. Itt a tavalyi suffolki Latitude fesztiválon adják elő.