Prága, Praha, Prague 5#; A Károly híd és a Kampa sziget

Prágában a Károly hídon mindenki átmegy. Többször, sokszor. Egyszer össze is kellett kapaszkodjunk, hogy el ne sodorjanak bennünket egymástól, annyian voltak. Központi hely, összekapcsolja a két, műemlékekkel bőségesen megáldott városrészt, az Óvárost és a Kisoldalt, a Hradzsint.

A híd közepéről visszatekintve a Keresztesek terének legrégibb épülete, a 'műtörténészek szerint Európa legszebb középkori hídtornya' látszik a rengeteg ember feje felett, a 14-15. század fordulóján épült.

Nem különben a kisoldali Kettős hídtorony. Különös be- és kilépő a Károly hídra. A hídtornyokat nagyon szép kapu köti össze. Manapság nincs járműközlekedés a hídon -el sem férnének a gyalogosoktól-, tiszteletre méltóan az 1950-es években megszüntették. A hídon a 15. szd. elején, elkészültekor, még nem voltak szobrok.

A barokk hídszobor díszítés divatjának köszönhetően lett a Károly híd híressé. Mindegyik szobornak, szoborcsoportnak külön története van, amelyeket többször cseréltek, egyesek másolatok. Számomra külön megdöbbentő -műtárgyvédelmi szempontból-, hogy csaknem mindegyik fekete, amely az újkor fejleménye, a karbantartásuk szinte állandósult.

Nepomuki Szent János szobrát 1683-ban állították. Pomuk János püspöki helynököt, 1393-ban IV. Vencel parancsára egy zsákban a híd alatt a Moldvába fojtották, mert a királlyal ellenkezve erősítette meg tisztében a kladrubi kolostor apátját. A rossz nyelvek szerint pedig azért, mert nem akarta elárulni a királyné asszony gyónási titkait. 1729-ben szentté avatták, azóta a hidak védőszentje. Ennek a szobornak a talapzati részén van ez a furán kifényesedett bronzdombormű. Egy hiedelem szerint aki megérinti a szent halálát ábrázoló domborművet, azt nagy szerencse éri. Megtettem, végigkísért Prágán, nem tudom mások, akik szintén fényesítettek rajta, így jártak-e.

Előre bocsájtom, nem szeretném az olvasókat túlzott mélységig beavatni a magánéletembe (abba, hogy évekig voltam ifjúkoromban egy versenytánc klub tagja), csak annyit mondok: szeretek táncolni. A hídon élénk élet folyik, mindenféle náció megfordul, van portrérajzolás, képeslap- és emléktárgy-árusítás, vak énekesnő stb. és... változó összetételű kiválóan játszó jazz zenekar is. Galina lányom meg is vette a lemezüket. A körben álló hallgatóság csaknem feltartja a közlekedést. Olyan igazi, jó swinget játszottak, elkezdtem rá mozogni. Mivel a lányom nem volt hajlandó táncolni velem, elkaptam egy hasonlóan jól mozgó, magamhoz való korú hölgyet. Egy-két szám után, látván a sokasodó tömeget visszavonultam, megköszönve a partner bátorságát.

A Kisoldaltól a Čertovka (Ördögárok) patak választja el a Kampa szigetet a Károly híd tövében. Kis túlzással, de valós alapokon Prága Velencéjének nevezik. Meglepő a hídról előtáruló látvány. Ma közpark, érdekes, volt főúri épületekkel (Aranyfürt-ház, Lichtenstein palota, Fehér Csizma-ház és sorolhatnám), vendéglátó helyekkel. Illetve van kulturált nyilvános toalett is, amelyet igen nehezen találtunk meg. Fel is idézte lányom 'Pista' bácsi mondását: "Nem akkor kell wc-re menni, amikor kell, hanem amikor lehet."

A másik oldalon, a patakpart régi malmai közül egy megmaradt, a nagyperjeli malom. A 15. század elején indult, mai késő reneszánsz épülete 1598-ból való, volt korszerű malom is. Jellemző a a cseh mentalitásra, nagy, lapátos fakerekét műemlékként meghagyták.

A Čertovka patakot öt kis híd is átíveli; az őszi színek, a környezet miatt jól esett a sok embertől kissé távolabb sétálni a szigeten. A fotók többsége most Galina lányom felvétele. Szeretném neki megköszönni, hogy az utat megszervezte, átvállalva a szállás, utazás gondjait. Élmény volt.
Egy rész van már csak hátra, az pedig a 'Portálok' sorozathoz fog kapcsolódni.
Remélem, aki még nem volt Prágában annak kedvet csináltam, aki volt, annak pedig sikerült az élményeit felelevenítenem.