46 éves volt, és az első hírek szerint halálának oka heronin túladagolás.
Nagyon sok kellemes filmélményünk fűződik ehhez a remek művészhez. Úgy is mondhatnám, hogy amiben ő játszott, azt mindig érdemes volt megnézni.
Legutóbb a Búcsúkoncertet.
Truman Capote megszemélyésítéséért kapott Oscart 2006-ban, de ezen kívül is maradandó élményt okozott mindenben, amiben játszott. Hiteles volt az összes alakítása a minden hájjal megkent figuráktól kezdve a szeretreméltó, egyenes vonalú, tökös fickókon át, a teljes kétségbesésig önmarcangolókig.
Rövid életének hosszú filmográfiájából szívből ajánljok néhányat a magyarul is elérhető kedvenceimből:
A búcsúkoncert (2012)
Rockhajó (2009)
Charlie Wilson háborúja (2007)
Apu vad napjai (2007)
Capote (2005)
Owning Mahowny (2003)
Magnólia (1999
A nagy Lebowski (1998)
A Rockhajó zárójelenetében ő az utolsó, aki elhagyja a süllyedő hajót. A gigantikus vitorlás teljes súlyával bedől a vízbe, mély csönd a környező kis hajókon, és akkor, mint egy atomtöltetű lövedék, P.S.H. kirepül a vízből. Ökölbe szorított kezét fellendíti a levegőbe és azt üvölti:
Rock and roll!
És a többiek egy emberként mondják utána: Rock and roll!
Néztem volna még...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése