Szórd szét kincseid, a gazdagság legyél te magad Weöres Sándor

2015. november 15., vasárnap

Erdély utazási képekben 5#; Céhek és bástyák

Segesvárról mindenkinek a csata és Petőfi jut eszébe -ami rendjén is volna-, de ritkán emlegetik a várkerület kiemelkedő jelentőségét. Példának a Szarvas ház -1693-ban épült- sarkán a névadó képét mutatnám meg. Világos, a szarvasnak egy feje van és két oldala, ezt egy épületsarkon megmutatni a legegyszerűbb. Sok minden van, például Drakula háza (ami nem is igaz, hogy az övé volt), a Diák-lépcső, a püspöki templom, avagy kolostortemplom, vártemplom, érdekesebbnél érdekesebb középkori eredetű házak sokasága.

A várost a 12. századtól kezdik építeni a szászok, virágkora a 14-15. századra esik. A vár és a jelentősebb épületek ekkor készülnek el. 1706-ban mivel nem csatlakoztak a Rákóczi-szabadságharchoz több bástyát felrobbantottak, ezután már nem volt katonai jelentősége.
Az 1300-as évek végén már 36 céhe volt. Ez éppen a szűcsök bástyája. A kor általános szokása szerint egy-egy céhre volt bízva annak gondozása, hadi eseményeknél pedig védelme. A megmaradt bástyákon ma is ott van a mesterség neve, melyik céh volt a gazdája.
Ez pedig a szabók bástyája. Az akkori céheknek szigorú rendtartása volt, amely eleinte a fejlődést szolgálta, később pedig ennek gátjává vált. Előbbire példa, amely Segesvárra is érvényes (1376-ból): "...minden céhben évente két céhmester választassék, kik esküvel fogadják, hogy a város és a tartomány közérdekét az ő mesterségökben szem előtt tartják...  (a szék)  polgárságának  s lakosainak gyűlésein jelen lesznek, hogy ott a közjóban vagy a kézművesek dolgában valami fogyatkozás mutatkoznék, azok ugyanott előterjesztvén, kijavíttassanak és pótoltassanak."

A csizmadiák bástyája már nem az eredeti formát őrzi, mégis sajátos megjelenésű, a kis tornyocskával, fedett lépcsőfeljáróval és tornáccal karakteres épülete a várkerületnek. Ismert még az ácsok és kőművesek, tímárok, takácsok, lakatosok, kádárok, borbélyok, bástyája is. A bástyák felügyelete a céhek által nem csak Segesvárra, hanem pl. Nagyenyedre, Brassóra, Kolozsvárra szintén jellemző.
Azt, hogy a fotókon bemutatott bástyák mesterei mit csinálhattak, álljon itt egy jellemző erdélyi viseletkép a 17. századból. Egy nemes inasa, háát, igencsak ki van öltözve. Karmazsin csizmája, mentéje, zsinóros öve, süvege és nem utolsó sorban a díszített csík a nadrágján; a kézmelegítőként szolgáló leppentőről, vagy a sarkantyúról nem is beszélve.
A céheknek a templomi szolgálatban komoly szerepük volt, a támogatás, gyertyák -a büntetést sokszor viaszban kellett fizetni- gyújtása, kötelező templombajárás, a céhtagok temetésén a kötelező részvét többek között. A 'viszonzás' sokszor abban nyilvánult meg, hogy a karzat táblákon szerepelt a céh jelvénye, címere. Így a csizmadiáké is. Ugyanaz a csizmaféle szerepel rajta, mint az előző kép viseletén. Mellette két szabászkés és egy musta. A tábla sajnos takarásban volt egy félreeső helyen, így maradt le az alsó része.

A tímároké is megtalálható, itt egy húslókés és cserzőkád szerepel. A nagylétszámú céhek mellett általában működött a legénytársulás, amelyeknek néhány szabályzata fennmaradt. Érdekes fényt vet a mindennapi életre egy 1556-ból megmaradt dokumentum néhány pontja: "9. Aki társát ócsárolja vagy szavakkal sértegeti, annak büntetése egy fél font viasz. 10. Aki társát szájon csapja, büntetése fél font viasz. 11. Aki másra kést fog, büntetése egy font viasz... 13. Aki túl sokat eszik vagy iszik és az italt vagy a kosztot kiadja, az fizesse büntetésül egy heti bérét."

A fotók a lányom és jómagam felvételei.
A viseletkép a Régi erdélyi viseletek. Viseletkódex a XVII. századból. Európa Könyvkiadó, Budapest 1990. c. kötetből való.
Az idézetek forrása: A céhes élet Erdélyben. Válogatta, bevezetéssel ellátta Kovách Géza és Binder Pál. Kriterion, Bukarest 1981.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...