Kuttrolf, azaz kotyogós üveg

Nem azér' mondom, mint ha ma nem lenne az italozásnak kultúrája... Az azonban biztos, hogy eleink megadták a módját.

Ez egy kotyogós üveg (hivatalosan kuttrolf),  a test attól olyan szokatlan, hogy készítésekor -amikor már a szögletes formát megkapta a fúváskor- visszaszívták a levegőt, így az oldalak behajoltak és egy részen összetapadtak, így a négy sarkánál és középen egy-egy cső alakult ki, Jelzem sokkal jobban kézre esik megfogni a maiakhoz képest. A nevét onnan kapta, hogy amikor öntenénk belőle az ital a szélső csöveken folyik ki, míg a levegő a középsőn bugyborékol a helyére, glu-glu-glu, és amikor letesszük az üveget, a visszafolyó ital ugyanezt a játékot űzi. Dániában pl. kluk-kluk az üvegféle neve.
"...olyan hosszú szájú üvegekben, melyeket kortyogós üvegeknek híttak, és Porumbákon, Fogarasföldin csináltak, a meggyes bor rendre teli töltve úgy állott az jeges cseberben, mindenkinek asztalhoz egyet-egyet beadtanak, azután még többet, azt olyan jóízűn kortyogdólag itták."

Többféle formája van, a testben illetve a nyakában csövesre formált, utóbbi esetben még meg is csavarintották. Története végigvonul a 3. századi római -a képen bal oldalt- kortól a középkoron -jobb oldalt- keresztül mind a mai napig. Az idézet (1736) valószínű ez utóbbira vonatkozhat. A benne lévő folyadék sokféle lehetett, de mindig megbecsült ritkaságnak számított. A legfurcsább, hogy a középkorban vizeletvizsgálathoz, szentelt olaj tárolására (is) használták, mert nagyon jól lehetett a kiönteni szánt mennyiséget szabályozni, az öblös kiöntő ebbe besegített.

Azért leggyakrabban mégis valamely ritkább alkoholféle, bor, likőrféle tárolására szolgált. A viktoriánus korból -bal oldalt- előkelő környezetből, fémmel foglalt nyakkal őrződött meg egy, de a magyar népi kultúrából is ismert jó néhány példány (pl. az első képen lévő, amely saját tulajdonom), közöttük festett, csiszolt, aranyozott díszítésű is. A kép jobb oldalán pedig egy mai darab az 1960-as évekből, a skandináv államok mind a mai napig készítik, használják.

Miért is hoztam szóba ezt az üveget? Nem, nem azért mert rászoktam az italra és meg akarom adni a módját! Hanem ez, ez a darab is az enyém, méghozzá a készítésében is részt vettem. Főiskolás koromban a művészettörténeti dolgozatom erről szólt és mindenki mindenféle badarságot mondott a lehetséges készítési módokról. A 'Kisképzőben' évente egyszer felfűtötték az üvegszakon a kemencét és a Parádról érkezett csodálatos mesterségbeli tudású bácsik elkészítették a hallgatók vizsgamunkáit. Ide sikerült bejutnom és ezt elkészíteni közösen.
Most már csak egy kérdés maradt hátra: mihez, vagyis mi után itták a kotyogós üvegből az italt. "Régi magyar étkek ezek valának: tormával disznóláb, káposzta tehénhússal, lúdhússal, szalonnával, vagy télben új disznóhússal... tehénhús rizskásával; lúd töröttlével, tyúk sülve fokhagymával, ecettel;.. berbécshús spékkel vagy tárkonnyal vagy ecettel, vereshagymával,.. nyúlhúst fekete lével, csukát tormával vagy szürke lével etc."  Egészségünkre!

Az idézetek Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae, azaz Erdélynek változása, (1736). Helikon, 1972. c. munkájából valók.
Megjegyzés: ez az 500. bejegyzés.