Úgy hozta a sors, hogy Szerb Antal Pendragon legendája után, amelynek hangoskönyv változatára véletlenül bukkantam a polcon, éppen Rejtő Jenő Elveszett cirkálója akadt a kezembe. Ég és föld – mondhatnánk első felindultságunkban. És jó nagyot tévednénk! A két mű között ugyanis feltűnően delejes asszociációs mező húzódik. Néhány általános párhuzam a feltűnőbbek közül: hihetetlenül filmszerű szövegszerkezet; váratlan és villámgyors vágások, egzotikus tájak; utánozhatatlan humor; kiszámíthatatlan cselekményszövés. Konkrét illeszkedések: férfinak öltözött nő; rablás, nyomozás, angol szálak, nemesi vér (az egyikben Earl of Gwynedd, a másikban Earl of Sudessex); titkok, leleplezések. Interpretációs egyezések: ihletett tolmácsolás (Szervét Tibor szenvtelenebb, távolságtartóbb, Rudolf Péter karikírozóbb, beleélősebb). Hatásmechanizmus: tökéletes kikapcsolódás lapzárta után és előtt, bármeddig az autóban.
És még valami, egy megdöbbentő párhuzam: mindkét író a múlt század első éveiben született Budapesten, mindkét mű az 1930-as években látott napvilágot, s mindkét szerző a második világháború utolsó éveiben halt meg, munkatáborban…
És még valami, egy megdöbbentő párhuzam: mindkét író a múlt század első éveiben született Budapesten, mindkét mű az 1930-as években látott napvilágot, s mindkét szerző a második világháború utolsó éveiben halt meg, munkatáborban…
Rejtő Jenőt mindig a fiúk olvastak.
VálaszTörlésEngem sosem sikerült rabul ejtenie.
Mióta azonban könyvmoly unokahúgom is felfedezte magának és lelkesen beszél a sárga kartonba kötött sorozatról, gyanút fogtam...