Teljes konspiráció mellett, munkatársai szervezésében, meglepetés-eseménnyel köszöntötték barátai, tisztelői 2011. június 17-én, születésnapján, a 70 éves Galántai Györgyöt. (Megjegyzendő: nyilvánvalóan valamilyen elírásról, vagy sajátos művészeti projektről lehet szó, hiszen Gyuri aligha lehet több 54 évesnél…) A jeles rendezvényen az Arnolfini Archívumot és a Susannicon kultúrdokkot Zsubori Ervin képviselte. A helyszín Pest, az V. kerületi Képíró utca, amely pénteken csendes, kikövezett, nyáresti arcát mutatta. A Labor nevű art-lokalitás előtt a meghirdetett este 8 órai időpont magasságában kényelmes ünnepélyességgel gyülekezett a szép számú közönség; az est főszereplője természetesen még sehol. A tudósító az 1-es kijáratnál, Kováts Albert és Kelemen Kati társaságában beszélgetett éppen a kultúra- és művészetfinanszírozás aktuális kérdéseiről, amikor negyed 9 felé az elsők között észlelhette Gyuri felbukkanását. Az Artpool legendás alapítója és működtetője könnyű nyári öltözetben, felesége és alkotótársa, Klaniczay Júlia oldalán érkezett, tudomása szerint azért, hogy átvegye - kétezer forint befizetése mellett - a Nemzeti Művészetért Alapítvány Napidíját. Ez kisvártatva meg is történt, ám hamarosan összeállt benne is a kép, hogy itt valójában többről – róla – van szó.
Az ünnepelt, talán zavarát leplezendő, kiosztott néhány művészmatricát (nekem a fent látható, No. 4476-os számú darab jutott), majd a program nyitányaként Szkárosi Endre ihletett felhangokkal kísért születésnapi köszöntő performansza következett (de lehet, hogy fordítva). Ennek keretében a falra ragasztott BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT felirat kartonbetűiből rituálisan kivágta, egyenként felmutatta, majd egy madártollal telt lavórba ültette a T, az A és a B betűket; utóbbiból alul kivágva egy kis darabot, amely így R betűt formázott. A tudósítónak óhatatlanul az Arnolfini Land Art Project ART-ciklusa ötlött az eszébe a végeredmény láttán. Olyannyira, hogy a T és az A kivágásakor a szövegtestről levált PO feliratrészt – alternatív ereklyeként – magával is hozta (talán ez esetben ez bocsánatos bűnnek minősíthető). Sajnos saját fotók nem készültek, de így legalább ez a betűpár illusztrálhatja e szerény helyszíni beszámolót.
A meglepetés-eseményt jegyző Plágium 2000 csoport alkalmi keresztrejtvényt szerkesztett, továbbá tisztelgő mail art akciót is szervezett az alkalomra; az utóbbira beérkezett munkákat egy lezárt szavazóurnában adták át az ünnepeltnek, illetve a falra is kivetítették. Egy valódi film is készült, több mint hetven videóinterjúból összevágva, amelyekben barátok, tisztelők méltatták Galántai munkásságát és fontosságát, felidézve a régi történeteket. Gyuri – aki egyébiránt egyszer, megtisztelő módon, Vígh Mihállyal való beszélgetéséből kipillantva, közvetett utalást tett az Arnolfini Fesztiválokra is – láthatólag meghatódott az egész eseménytől, hogy ilyenek egyáltalán még lehetségesek, s abbéli reményének adott hangot, hogy ez a fajta szeretet, ami az esten megnyilvánult, talán országos méretekben sem reménytelen.
Egy apró ajándékot jómagam is készítettem az alkalomra, s mint az Arnolfini Archívum és az Arnolfini KépíróKör szerzőjének sikerült is személyesen átadnom az ünnepeltnek, aki jelezte: lényegében már elkészült a Mini[e]MailArt-projekt No15-ös kiírására szánt munkája, hamarosan küldi. Ezen felül a vakondok elenni békés ám hatékony küzdelem elvi lehetőségeit taglaltuk, ám egy újabb ajándékátadási ceremónia végül elsodort bennünket egymás mellől…
Boldog születésna(po)t, Gyuri!
Az ünnepelt, talán zavarát leplezendő, kiosztott néhány művészmatricát (nekem a fent látható, No. 4476-os számú darab jutott), majd a program nyitányaként Szkárosi Endre ihletett felhangokkal kísért születésnapi köszöntő performansza következett (de lehet, hogy fordítva). Ennek keretében a falra ragasztott BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT felirat kartonbetűiből rituálisan kivágta, egyenként felmutatta, majd egy madártollal telt lavórba ültette a T, az A és a B betűket; utóbbiból alul kivágva egy kis darabot, amely így R betűt formázott. A tudósítónak óhatatlanul az Arnolfini Land Art Project ART-ciklusa ötlött az eszébe a végeredmény láttán. Olyannyira, hogy a T és az A kivágásakor a szövegtestről levált PO feliratrészt – alternatív ereklyeként – magával is hozta (talán ez esetben ez bocsánatos bűnnek minősíthető). Sajnos saját fotók nem készültek, de így legalább ez a betűpár illusztrálhatja e szerény helyszíni beszámolót.
A meglepetés-eseményt jegyző Plágium 2000 csoport alkalmi keresztrejtvényt szerkesztett, továbbá tisztelgő mail art akciót is szervezett az alkalomra; az utóbbira beérkezett munkákat egy lezárt szavazóurnában adták át az ünnepeltnek, illetve a falra is kivetítették. Egy valódi film is készült, több mint hetven videóinterjúból összevágva, amelyekben barátok, tisztelők méltatták Galántai munkásságát és fontosságát, felidézve a régi történeteket. Gyuri – aki egyébiránt egyszer, megtisztelő módon, Vígh Mihállyal való beszélgetéséből kipillantva, közvetett utalást tett az Arnolfini Fesztiválokra is – láthatólag meghatódott az egész eseménytől, hogy ilyenek egyáltalán még lehetségesek, s abbéli reményének adott hangot, hogy ez a fajta szeretet, ami az esten megnyilvánult, talán országos méretekben sem reménytelen.Egy apró ajándékot jómagam is készítettem az alkalomra, s mint az Arnolfini Archívum és az Arnolfini KépíróKör szerzőjének sikerült is személyesen átadnom az ünnepeltnek, aki jelezte: lényegében már elkészült a Mini[e]MailArt-projekt No15-ös kiírására szánt munkája, hamarosan küldi. Ezen felül a vakondok elenni békés ám hatékony küzdelem elvi lehetőségeit taglaltuk, ám egy újabb ajándékátadási ceremónia végül elsodort bennünket egymás mellől…
Boldog születésna(po)t, Gyuri!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése