Egy rém tehetséges család

 Reise in Zeit und Raum /Utazás térben és időben
Barabás Márton és Barabás Zsófi kiállítása a stuttgarti Magyar Kultúrintézetben.

Művészetkedvelő közönség a stuttgarti. A legeldugottabb faluba is elmegy egy jó kiállításért, felolvasásért vagy koncertért. Ha tud róla. Sajnos a Magyar Kultúrintézet nem szokta kiállításait nagy dobra verni, programjairól csak honlapolvasásból lehet értesülni, szórólapok, brossúrák nem találhatók sehol a város turisztikai és kultúrális csomópontjain, plakátokkal sem hírdetik eseményeiket. Egyetlen kicsi tábla tájékozat az aktuális tárlatról most is a belváros fölötti dombon álló épület bejáratánál.  Ha Bornemisza Rozi nem gondol rám a napokban, lemaradunk mi is egy nagyszabásúnak ígérkező  sorozatuk nyitóakkordjáról, amelyben magyar művészdinasztiák bemutatását tervezik.
Pedig nagy élményben volt része annak a maroknyi érdeklődőnek, aki ma este a több hetes szárazság után eleredő esőben útnak indult, hogy részt vegyen a megnyitón.
Barabás Márton Hommage à Presser című munkája óta (pedig annak már jó ideje) egyik legkedvesebb kortárs magyar alkotóm. Szeretem zongoraalkatrészekből készült fantasztikus konstrukcióit és szellemes könyvtárgyait, mint az itt látható Forgatókönyv, melyet élvezettel pörgetett meg érkezésekor

 Dr. Steffen Dengler művészettörténész is, aki laudációjában értő és érző módon elemezte az örökölt tehetség átkait, áldásait a reneszánsz művészektől Picasso-n és egy német rocksztár-gyerek aktuális függetlenségi próbálkozásának példáján át jutva el a Barabások művészetéig.

 Zsófinak ha volt is mi ellen harcolnia valaha, azt a csatát rég megnyerte már, hiszen szuverén, nagy formátumú, kollázsszerű festményei önálló világról tudósítanak, betöltik a teret és magunkba szippantják a látogatót. Ez azonban csak a kezdet a bejáratnál, az első terem kis szögletében ugyanis újabb csodákra bukkanunk kis berendezett dobozok alakjában, melyeket
mint a megnyitóból megtudjuk, egy japán út inspirált. Képregényekből csavart piros fejű figurák tumulnak a nekik szabott térben; a tokiói metro, a japán zászló, cseresznyevirágzás, rend és zen jut eszünkbe a filigrán munkákról.

 Kiállítás volt a fő program, de a megnyitón jelen volt egy másik Barabás is, aki nem más, mint az időközben feloszlott Barabás Lőrinc Eklektric szenzációs trombitása. Egy Kultúrházbeli (az M1-en a legjobb magazin műsor volt még nemrég ) beszélgetés és egy akkori koncert óta ő sem volt már ismeretlen számunkra, a többieknek azonban igen, de hogy Lőrinc is nagy név lehet abban amit csinál, az hamarosan mindenki számára nyilvánvalóvá vált, miután beüzemelte iBookján az elektronikus alapokat és trombitája megszólalt élőben. Szívesen hallgattuk volna tovább is.